Európai Unió: Egy vagy többsebességes?

2016. február 19.

Hosszú évek óta időről időre felmerül annak a lehetősége, hogy az európai integráció ne egységesen, minden tagállamot magába foglalva teljesedjen ki, hanem ún. többsebességes módon. Ennek lényege, hogy minden uniós ország saját maga dönthessen az elköteleződése mértékéről, függően például fejlettségi szintjétől, de még inkább saját céljaitól, akaratától. Ez a vita pedig, mint a múltban oly sokszor, most is a nehézségek idején erősödött fel. Jelenleg azonban komoly esély mutatkozik a különböző sebességbe kapcsolásra. Egység vagy szakadás, ez a nagy kérdés.

Az Európai Unió legújabb válsága kapcsán nem csak, hogy újfent felmerült a többsebességes EU esélye, de több elismert orgánum szerint is valódi jelek mutatkoznak arra, mintha a fejlett, ún. „mag-Európa” lépéseket is tenne ennek megvalósítása érdekében . A Politico.eu például a múlt héten tudósított arról, hogy a hat alapító ország külügyminiszterei egy titkos vacsorán vettek részt Rómában, ahol a fenti elmélet megvalósításáról tárgyaltak. Ráadásul ez annak a fényében nem is különösebben meglepő, hogy az elmúlt években több olyan politikai nyilatkozat is elhangzott, amely egy többsebességes Európa létrejöttét támogatta: ilyen volt például a francia és német gazdasági miniszterek tavaly nyári, The Guardianben megjelent cikke (eurózóna szociális és gazdasági unióvá alakítását sürgették), vagy Joschka Fischer volt német külügyminiszter Humboldt Egyetemen elmondott beszéde, amely már 16 évvel ezelőtt is az EU megmentését egy tagállami élcsapat föderációvá alakulásában látta.

A külföldi médiumok mellett azonban ma már a magyar médiában is egyre többet cikkeznek arról, hogy az EU valamiféle többsebességes formára fog váltani. A vs.hu alig egy hónapja írt némileg hatásvadász módon, hogy a hatok 2017-ben a Római Szerződés évfordulóján létre fogják hozni a szorosabb uniót, és tulajdonképpen ez lesz az Európa Projekt végének dátuma. Magyari Péter is hasonló gondolatmenetet fejtett ki a 444.hu-n. A napokban pedig Techet Péter bizonygatta írásában a „mag-Európa” leválását.

Ez az elképzelés bár mindenképpen könnyű, és talán valahol ésszerű megoldásnak látszik az EU problémáira, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nekünk, közép-európaiaknak, ez a lehetőség közel sem biztos, hogy előnyös. Ezen túlmenően ráadásul van még egy sor olyan probléma is, amelyekről eddig még nem nagyon írt senki. Ezek azonban nehézkessé teszik egy többsebességes Európa létrehozását.

europa.jpg

"Sok a nehéz kérdés" (f: economist.com)

Az egyik ilyen például, hogy az EU már most is bizonyos szempontból többsebességes, illetve többszintű és többközpontú is. Elég csak arra gondolni, hogy nem minden ország az eurózóna része, vagy nem mindenki tagja a schengeni övezetnek, de gazdasági fejlettségben és politikai kultúrában is rendkívül nagy különbségeket figyelhetünk meg. Egy többsebességes Európa pedig nyilvánvalóan ezt az állapotot intézményesítené. Egy ilyen felépítés lehetővé tenné, hogy az állandó kompromisszum keresés ne akadályozza tovább azokat az országokat, amelyek szeretnének egy még szorosabb Unió felé tartani. Felmerül azonban az elképzelés kapcsán, a hogyan, a kik, és a milyen is legyen kérdése. Persze ezekre a kérdésekre napjainkban nem igazán lehet komoly válaszokat adni, de ettől még megvizsgálni érdemes, hiszen komoly akadályokat jelenthetnek.

A fő kérdés így a többsebességes Európával kapcsolatban, hogy azt az EU-n belül vagy kívül akarják-e létrehozni. Az EU-n belül szinte lehetetlennek tűnik, ugyanis egy ilyen lépés az eddigieknél is komolyabb szerződésmódosítást igényelne, amelyet szinte bárki megvétózhatna a kimaradók közül. Ha pedig az Unión kívül, ahogy például a schengeni övezet is létrejött, akkor fontos kérdés, hogy milyen intézményekkel működne és hol. Nem valószínű, hogy lenne értelme valami módon megduplázni az EU intézményeit.

Az elmélet kapcsán gyakran felvetődik az a hipotézis, hogy a nyugat-európaiak megunták az integrálódni képtelen, korrupt, és az európai értékeket nem tisztelő kelet-európaiakat, akiktől ilyen módon sikeresen meg lehetne szabadulni. Valamint az a gondolat, hogy egy ilyen felépítménnyel az integrációt mindig is fékező Nagy-Britannia problémáját is meg lehetne oldani. Ott vannak továbbá a görögök, akiket egy ideje már mindenhonnan ki akarnak tenni. Az tehát sejthető, hogy kit nem akarnak meghívni. A továbbiakkal kapcsolatban azonban csakis kérdőjelekkel állunk szemben. Már abban az esetben is több kérdés vetődne fel, ha csak a hatok alakítanák meg a formációt. Politikai szempontból például komoly probléma Franciaország, amely mindig is saját céljaira használta az EU-t és erősen védte a szuverenitását. Továbbá egy olyan országról beszélünk, amelynek egyik legerősebb pártja a nemzetek Európáját támogató Front National. Ha pedig a gazdasági szempontokat nézzük, akkor Olaszország nem illik a képbe, amely a mediterrán klub tagjaként pénzügyileg és gazdaságilag sem áll a helyzet magaslatán. Ebből a szempontból Olaszország tagsága semmivel sem lenne indokoltabb, mint Spanyolország esetleges kimaradása. Egy másik elmélet szerint pedig az eurózónában valósulhatna meg az erősebb integráció. Az utóbbinak viszont tagja Szlovákia, amely jelenleg a „lázadó” Visegrádi Négyekkel tart menekültügyben. Azt ugyan nem tudjuk, hogy pontosan mivel járna a kimaradás, de az is sejthető, hogy a nyugat-európaiak nem igazán kockáztatnák a keleti piacok elvesztését.

Tehát csak nagyjából lehet tudni kik lennének a tagjai. Az pedig végképp rejtély, hogy hogyan nézne ki egy ilyen mag-Európa. Az európai föderáció éppen ezért valószínűleg még az alapító hatok számára is a politikai utópia kategóriájába esik. Az Európai Egyesült Államoknak olyan alapvető feltételei hiányoznak, amelyek mind abból fakadnak, hogy Európát nemzetállamok alkotják. Egy ilyen mag-Európa valószínűleg a gazdasági és szociális politikáknak még szorosabb integrációjára lenne képes. A politikai integráció esélyét tovább rontják az Európa szerte erősödő euroszkeptikus pártok, amelyek komoly támogatással bírnak, még azokban az országokban is, amelyeket már hírbe hoztak egy szorosabb Unióval. Végezetül, pedig egy ilyen többsebességes Európa, annak is a szomorú beismerését is jelentené, hogy nem létezhet egy egységes és közös Európa.

Összességében tehát egy többsebességes Európa ugyan logikus lépés lenne az integrációpárti tagállamok részéről, azonban több olyan tényező van, amely komoly akadályt jelent. Nagy valószínűséggel még ezeknek a magállamoknak is komoly alkudozásba kerülne egy ilyen felépítmény létrehozása, így nem valószínűsíthető, hogy egy-két éven belül kialakulna egy szorosabb Unió. Kizárni persze nem lehet teljesen, mert egy erősödő regionalizmus igenis jelen van az EU-ban. Viszont, ha fogadni kellene, akkor érdemesebb arra fogadni, hogy az EU-ban a következő évek során folytatódik a már régóta tapasztalható frakciók közötti alkudozás, és a félmegoldások korszaka, amelyekkel egyben próbálják tartani Uniót.

Pál Benedek

Benedek a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója, érdeklődési területe az európai integráció és Közép-Európa. Korábban dolgozott a Kitekintő külpolitikai hírportálnál, valamint gyakornokként volt a Danube Institute munkatársa.

A bejegyzés trackback címe:

http://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr398402780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

sőőtnagyonis 2016.02.19. 17:52:31

Minimum, három. Nálunk van rükverc!

bkkzol 2016.02.21. 00:45:58

A keleti országokat azért vette fel tagnak az EU ,mert kellett a piac és a kínainál olcsóbb, közelibbi munkaerő. Az plusz,hogy " jól viselkedő" embereiket helyezték a hatalomba.
A korrupció kérdése is érdekes. A "keletiek" korruptak, de Brüsszelben a lobbi tevékenység néven folyó tevékenység legális. Mit várhatnánk el például Junckertől aki gyakorlatilag köztörvényes bűnöző. Milliárdokat mosott tisztára amerikai barátainak. Ez képviseli az EU-t ??? Most sikálja el a szabad kereskedelmi egyezményt, hogy kontroll nélkül jöjjön az amerikai áru....

von Putri 2016.02.21. 01:04:03

Az EU valóban a félmegoldások hazája. A kétsebességes EU egy klikkszerűen formálódó egyveleg, cseppet sem konzekvens szempontok alapján. Majd pont a mélykorrupt, saját magukat se működtetni képes olaszok fogják megmondani, ki jöhet ebbe a buliba a nálik kevésbé korrupt kelet-európai országok közül?

Ugyanez elmondható az eurozónáról. Az alapból kiváló cseh és a mostanában egyre inkább erősödő lengyel gazdaság nincs benne, de a katasztrófaövezetnek számító Görögország nagyonis, ez már eleve komolytalanná teszi az egészet

Az EU főleg azoknak szerez örömöt, akik jó humorérzékkel rendelkeznek

rezgaras 2016.02.22. 15:06:31

Az EU integrálási folyamatának az egyik legfurcsább sajátossága, hogy valójában mindig is "elfelejtették" elmondani azt, hogy hova is haladnánk. Mi a cél? Az "elfelejtés" oka az lehet, hogy a neoliberális EU-atyák fejében egy Európai Egyesült Államok képe dereng, közös politikai rendszerrel, közös közigazgatással, közös pénzzel, közös hivatalos nyelvvel. Ezt azonban nem lehet hangosan kimondani, mert a gondolat még a sokkal jobban idomított Nyugaton is heves ellenállásba ütközne. A németekkel persze meg lehetne etetni, mint ahogy mindent a 2. Vh. óta, de csodálkoznék, ha egy francia elfogadná, hogy angolul kelljen beszélni, Brüsszelben írják a törvényeit, oda gyűjtenék az adóját. Így viszont előbb-utóbb mindenkiben fel fog merülni, hogy az eröltetett integrációnak valójában nincs célja, lassan rá fognak jönni az EU polgárai, hogy a király meztelen.