Dél-Amerika: Hosszú út vezet a korrupció öleléséből

2016. február 29.

Az utóbbi hónapokban politikai változások szele járta át a dél-amerikai kontinens néhány országát, például Argentínát vagy Venezuelát. De még ott is, ahol helyén maradt a régóta regnáló baloldali vezetés, repedezni látszik a rendszer. Ezzel kapcsolatban elég, ha Bolíviára utalunk, hiszen a lakosság népszavazáson utasította el (51,31 százalék), hogy Evo Morales elnök, és alelnöke, Álvaro García Linera 2019-ben is indulhassanak újabb mandátumért. A sorban azonban még említhetjük Brazíliát is, ahol Dilma Rousseff és kormánya gyakorlatilag belefulladt a korrupcióba. Az elkövetkezőkben a kontinens fajsúlyosabb országainak belpolitikai helyzetét járom körbe, igyekezvén számba venni egyes országokban az elmúlt időszak legfontosabb politikai folyamatait.

Brazíliában a korrupciót sem úgy szokás értelmezni, mint a fejlett nyugati demokráciákban. A könnyebb érthetőség kedvéért, ha az átlag brazil magasnak ítéli a rá kiszabott adót, akkor nem fizeti be, és ezt teljesen természetesnek tartja. De ha a közlekedési bírság elkerülése érdekében a rendőrnek pénzt ad, az sem tartozik számára a korrupció kategóriájába. A napokban egy letartóztatott újságírónő, Mónica Moura, aki a Petrobras olajvállalat korrupciós botrányában való érintettség miatt került előzetes letartóztatásba kijelentette, hogy az építőipar latin-amerikai zászlóshajója, az Odebrecht éveken át hatalmas összegekkel támogatta különböző dél-amerikai elnökök kampányait. Köztük például a már elhunyt Hugó Chávez 2011-es kampányát, amelynek összköltségvetése 35 millió dollárra rúgott és az újságírónő szerint ebből egymillió dollárt az Odebrecht fizetett offshore cégeken keresztül. Érdekesség, hogy az Odebrecht az egyik érintettje a Petrobras-botránynak is, miután – több más építőipari céggel egyetemben – a vállalat éveken keresztül jóval a normál piaci ár felett végezte a Petrobras építési megrendeléseit, majd a pénzt „visszaforgatták” az állami olajvállalat vezetőségébe, és azoknak a politikusoknak a zsebébe, akik szemet hunytak a történések felett.

venezuela_5.jpg

"Amnesztiát, most" - Venezuelában is megroppant a hatalom (f: elconfidencial.com)

Mindennek tetejében ráadásul már jó ideje a brazil gazdaság sem muzsikál valami fényesen. A tavalyi évben például a világ legnagyobb vasérctermelő óriásvállalata, a Vale, 12 milliárd dollárt meghaladó veszteséggel zárt, ami az utóbbi harminc év legmagasabb negatív mérlege. De már a korábban említett Petrobras is „csupán” közel hatmilliárd dollár veszteséget termelt a korrupciós ügy kipattanásakor, 2014-ben. Értelemszerűen a gazdasági válság magával hozta a politikai válságot is, és amennyiben Dilma Rousseff nem hoz meg fájdalmas politikai lépéseket (adóemelés, kiadáscsökkentés), akkor a helyzet még súlyosabbá válik. A jelenlegi felmérések alapján Rousseff a mindenkori brazil elnökök közül a legnépszerűtlenebb, hiszen támogatottsága tíz százalék alá csökkent.

A szomszédos Argentínában azonban pont ellenkező a helyzet, legalábbis ami a reményeket illeti. Az elemzők többsége abban egyetért, hogy az ország visszatért a nemzetközi porondra, miután 12 évig a „kirchnerizmus” évei alatt gyakorlatilag el volt zárva a külvilágtól. Az új argentin kormánynak nem titkolt célja lépésről lépésre haladni a belpolitikában, ezzel egyidőben pedig gyökeres változások végrehajtása a külpolitikában. Előbbiben vannak kisebb sikerek (pl. pedagógus szakszervezetekkel történő megállapodás), míg utóbbiban egyértelműen a béke, barátság és a kölcsönös tisztelet a mérvadó. Az új külügyminiszter Susana Malcorra is többször megfogalmazta, hogy az USA-hoz fűződő intelligens és felnőtthöz illő kapcsolat elengedhetetlen, de más és jobb kapcsolatra törekednek Uruguay kormányával és az EU országaival is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az olasz miniszterelnök és a francia elnök már megfordultak argentin földön Mauricio Macri beiktatása után, Barack Obama március végi látogatása pedig jelzésértékű, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Argentína visszakerült a térképre. Ugyanakkor kudarc lehet Macri számára, hogy a Vatikánnal nem sikerült továbbra sem elfogadtatnia magát és kormányát, február 27-én az Apostoli palota könyvtárában mindössze 22 percre fogadta Ferenc pápa az argentin elnököt, és az arckifejezése mindvégig komor maradt. Elemzők szerint a találkozók időtartamának hosszából és a pápa arcáról lehet a legjobban leolvasni egy-egy találkozó sikerességét. A két legbefolyásosabb argentin találkozása tehát nem sikerült valami fényesen, ezt csak tetézi, hogy miután a dél-amerikai kontinens több országát végiglátogatta, a pápa megerősítette a kétoldalú találkozón, hogy 2016-ban sem készül szülőföldjére, Argentínába.

argentina.jpg

"Nem a legjobb barátok" - Mauricio Macri és a pápa (f: lanacion.com.ar)

Peruban napok óta arról cikkez a helyi sajtó, hogy Ollanta Humala elnök pénzt kapott a már említett brazil Odebrecht építőipari vállalattól. Az elnök a múlt héten ezzel kapcsolatosan be is kérette a limai brazil nagykövetet, Marcos Raposo Lopest, hogy „hivatalos információt kérjen” a brazil Globo újságban megjelentekkel kapcsolatosan. Természetesen Humala mindent tagad és visszautasította még a feltételezést is. Peruban április 10-én egyébként elnökválasztásokat rendeznek.

Bolíviában az elnök és környezete nagyon reménykedett a népszavazási győzelemben, amely Moralest és alelnökét még hatalomban tarthatta volna 2019 után is, de a 6,5 millió választópolgár többsége, még ha csak hajszállal is, de megakadályozta ezt. A közösségi média felülete nagymértékben hozzájárult a nemek győzelméhez, hiszen a kormánypropaganda nem adott teret az ellenzéki hangok megjelenítésének, ezért még a kampány hajrájában is buzdították az ellenzékiek híveiket Moralesék ellen a legnépszerűbb közösségi felületeken.

bolivia.jpg

"Szeretik, de már nem eléggé" - Evo Morales (f: nwcable.com)

Venezuelában kialakult valamiféle párbeszéd az ellenzék és a kormányzópárt között, de ez valójában még édeskevés, a felek abban értenek egyet csupán, hogy mindkét fél stratégiai célja 2016-ra a társadalmi béke. Azonban az ellenzék szerint ezt a békét nem lehet elérni anélkül, hogy változások ne következzenek be minden területen. Az ellenzék szerint egy olyan választáson, melyre az „örök parancsnok” árnyéka nem nyomja rá bélyegét, Maduro egyetlen ellenzéki jelölttel való küzdelemben sem kerülhetne ki győztesen. A kormány szerint ugyanakkor a 2014-es rendszerellenes tüntetéseket sem lehet úgy megoldani, hogy általánosságban mindenkinek megbocsájtanak, utalva arra az amnesztiatörvényre, melyet az „ellenzék” (amely a parlamentben valójában többség) terjesztett be a 2014 – es eseményekkel kapcsolatosan, amely során 43-an vesztették életüket.   Felmérések szerint a „chávizmusnak” jelenleg is ötmillió szavazója van, ami a szavazók 40 százaléka, tehát jelentős erő van még azért Maduro elnök mögött.

Chilében Bachelet elnök népszerűsége hatalmasat csorbult az elmúlt időszakban, jelenleg 65 százalék utasítja el az elnököt, míg csupán 26 százalék szerint ő a legmegfelelőbb vezetni az országot. Az ország volt elnöke, Sebastián Piñera (2010-2014) a „Capital” c. folyóiratban kritizálta az elnököt és családját utalva arra, hogy Bachelet fia és menye korrupciós ügybe keveredtek. A volt elnök a chileiek húsz százaléka szerint megkerülhetetlen szereplője lesz a 2016-os chilei belpolitikai történéseknek. Múlt pénteken Dilma Rousseff az országba látogatott, a két ország között kiváló a viszony, utoljára a brazil elnök két éve, Bachelet 2014. márciusi – második – beiktatásán látogatott el Santiago de Chilébe.

chile_1.jpg

"Mindketten komoly gondban" - Bachelet és Rousseff (f: 24horas.cl)

A fentiek alapján jól látszik, hogy Dél-Amerikában továbbra is központi helyet foglal el a korrupció kérdése, és a korrupció maga komoly gátja a térségben lévő országok fejlődésének is. Jelenléte a különböző társadalmi rétegek közötti hatalmas különbségek egyenes következménye, és hiába igyekezett mindegyik kormány csökkenteni a térségben a szegénység mértékét, az olló a gazdagok és a szegények között hosszú évtizedek óta egyre csak növekszik. Mindkét társadalmi csoportnak érdeke, hogy korrumpáljon, a szegénynek azért, hogy úgy ahogy, de tengesse életét, a gazdagnak pedig azért, hogy társadalmi státusát és primátusát megerősítse. Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a latin-amerikai országok lakóinak elege lett a korrupcióból és a jövő azt sejteti, hogy legyen egy kormány bal- vagy jobboldali, ha a népharag fellángol, mindkettő leváltásra kerül. A társadalom törvény előtti egyenlőséget akar, szociális jogokat és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Ma csak azoknak van erre esélyük, akik meg tudnak fizetni egy ügyvédet. Egyelőre tehát borús az idő a kontinens felett.

Erőss Bulcsú

A bejegyzés trackback címe:

http://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr258426524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mr. Hyde 2016.02.29. 18:33:55

A korrupció végső lényegét tekintve gazdasági erőfölénnyel visszaélést jelent.

A korrupció félreértése abból fakad, hogy úgy interpretálják a jelenséget, mint a politikai elit törvénytelen formában megjelenő gazdasági érdekeltsége. Valójában arról van szó, hogy a gazdasági elit állandó befolyást gyakorol a politikai szférára, következésképp a gazdasági elitnek van általános politikai érdekeltsége. Ebben a jelenségben a politikusok csak a gazdasági hatalom strómanokból álló kesztyűbábjai.

A fejlett gazdaságú térségekben eufemisztikus módon lobbi tevékenységnek nevezik a korrupciót, ami így törvényesnek tekinthető. Törvénytelen formában interpretálva akkor jelenik meg, amikor a gazdasági elit belső rivalizálása, hatalmi harca ezt megkívánja. Leszámolásaikat a politikai szférában korrupciós bűnvádi eljárásként tárják a széles nyilvánosság elé.

A korrupció gazdasági erőfölénnyel visszaélés.
A korrupció törvényesen elfogadott formája a lobbi tevékenység.
A korrupció intézményesített formája a kapitalista termelési mód.

A korrupció felszámolása csak brutális terrorral mehet végbe, ami megszünteti a jelenség lényegét adó, önmagát jogállamilag törvényesítő, gazdasági erőfölényre épülő hierarchikus rendszert és lehetővé teszi az erőforrások teljes körű demokratikus hozzáférést a társadalom egésze számára.

Tamáspatrik 2016.02.29. 19:43:33

"Jelenléte a különböző társadalmi rétegek közötti hatalmas különbségek egyenes következménye, és hiába igyekezett mindegyik kormány csökkenteni a térségben a szegénység mértékét, az olló a gazdagok és a szegények között hosszú évtizedek óta egyre csak növekszik. Mindkét társadalmi csoportnak érdeke, hogy korrumpáljon, a szegénynek azért, hogy úgy ahogy, de tengesse életét, a gazdagnak pedig azért, hogy társadalmi státusát és primátusát megerősítse."
NO KOMMENT.

A korrupció az adott országok fejlődését azért gátolja, mert a fejlődés minden országban elsősorban TUDATI. Amíg a korrupciót nem LOPÁSKÉNT, az állami, azaz a közös tulajdon ellopásaként fogják fel, addig nincs előrelépés. Tapasztalat az is, hogy először kis dolgokban, helyi szinten kell és lehet ellene tenni: kiközösíteni és büntetni azokat, akik vétenek ellene. Korrupció ezzel együtt mindig van és lesz is, valamilyen formában és mértékben.
A gazdasági fejlődés a tudatit követi. A legkevésbé korrupt országok egyébként a gazdaságilag legfejlettebbek, nem csak a GDP-t értve ez alatt, hanem az egészségügy, a társadalombiztosítás fejlettségét is. Mindenekelőtt Skandinávia, Kanada, Ausztrália, Hollandia, Németország. Ezen országok többségében szociális piacgazdaság van, tehát az állam szerepe jelentős, védi az állampolgárok jogait.

Kovi1970 2016.02.29. 19:54:39

@Mr. Hyde: valamit azért különítsünk el. A lobbi egy szabályozott mederbe terelt kapcsolattartás a szabályozó / jogalkotó és fontos piaci és/vagy társadalmi szereplők között, akik sokezer alkalmazottat tartanak el és sok milliárdos forgalmat bonyolítanak, vagy jelentős társadalmi érdeket képviselnek.

Az államnak / országnak / nemzetnek elemi érdeke hogy ez az álláspont meghallgatásra kerüljön. Ahogy egy egyszerű egyénnek is lehetősége van arra hogy saját parlamenti képviselőjével beszélhessen (igen ez lehetséges).

Ez nem korrupció, hanem pont az a lényege, hogy a kormányzat / törvényhozás képben legyen teendőiről. Nem valami elefántcsonttoronyban "vizualizálja" az elvont jövőt, hanem érdemi és gyakorlati álláspontokat tud figyelembe venni.

A korrupció és a lobbi nem ugyanaz, sőt.

A szabályos lobbizás nem korrupció, épp az ellenkezője.