Történelmi rekordnak minősül, hogy a 2016. február 26-án megrendezésre került iráni kettős választásokon az 55 millió szavazóképes állampolgár 60 százaléka járult az urnákhoz, aminek eredményeként mind a 290 fős parlamentben (madzslesz), mind a vallási vezetőket tömörítő 88 fős Szakértők Gyűlésében (madzslesz-e khobregán-e rahbari) meghaladja a reformisták száma a konzervatív principalistákét. Az eredmények alapján a bel- és külpolitikában akár további reformok is várhatók, de a következő legfőbb vezető (rahbar) személye is forradalmi változást hozhat az iszlám köztársaság arculatában.
A mostani eredmények azt az üzenetet közvetítik, hogy a választás nagy nyertese a reformer Haszan Rúháni miniszterelnök frakciója (Iránban hivatalosan nem működnek politikai pártok), aki sikerét annak köszönheti, hogy a P5+1 tárgyalások Irán számára előnyös lezárásával és a gazdasági szankciók feloldásával támogatói szerint elindította az országot a gazdasági fejlődés útján. Ígéretei közé tartozik, hogy bővíti Irán kereskedelmi kapcsolatait, illetve csökkenti a munkanélküliség mértékét a 70 milliós országban, ahol a lakosság több mint 60 százaléka 30 év alatti. A mostani eredmények alapján Rúháni még nagyobb hátszéllel folytathatja a megkezdett munkát, ami számára hivalatosan a 2017-ben esedékes köztársasági elnöki választásokig tart.
A voksolás kimenetele azt is jelenti, hogy a parlamentben közel azonos arányban kapnak majd helyet a reformerek (Reformerek Átható Koalíciója: A második lépés) és a konzervatív principalisták (Principalisták Nagykoalíciója, Nemzet Hangja). A bejutott képviselők 25 százaléka pedig független jelölt. Hivatalos pártok hiányában a képviselőházi politikára úgy kell tekinteni, mint elit csoportok olyan vetélkedésére, amelyben a tagok folyamatosan változnak, vagy éppen oldalt váltanak. Az iráni atomtárgyalásokkal kapcsolatos legfőbb kritika azzal kapcsolatban érte a reformistákat, hogy a Nyugattal való megegyezés/nyitás egyet jelent az ország kiárusításával. Ez ellen szól ugyanakkor az a tény is, hogy Rúháni elnök minden döntéséhez szükség van Ali Khámenei legfőbb vezető jóváhagyására. Illetve valamennyi reformista jelölt azt nyilatkozta, hogy számára az iszlám forradalom eszméinek védelme az elsődleges kötelesség, az ország arculatán nem szeretnének változtatni, csupán a gazdasági prosperitás megteremtése a céljuk.
"A fiatalok változást akarnak" (f: cnn.com)
Az 1979-es iráni iszlám forradalom alatt létrehozott alkotmány egy konzervatív iszlám teokráciát teremtett meg, demokratikus elemekkel. Rúhollah Khomeini ajatollah 1989-es halálával azonban egy „csendes intellektuális forradalom” vette kezdetét, amelyben megjelentek az iszlám és szekuláris reformer irányzatok, a politikai intézményekben pedig a keményvonalasok mellett a centrista és reformista elemek (lásd. Kamrava, 2008). Ha binárissá szeretnénk egyszerűsíteni az iráni politikai aréna ábrázolását, akkor azt mondhatjuk, hogy az ország konzervatív értékeit (az iszlám forradalom eredményeit) mindenféle revízió nélkül az 1989 óta hatalmon lévő Alí Khámenei legfőbb vezető képviseli egyértelműen, míg a centrista és reformista erők aránya dinamikus a változó összetételű demokratikusan választott politikai intézményekben (Szakértők Gyűlése, Parlament, Kormány, Köztársasági elnök).
A korábbi reformer köztársasági elnök Mohammed Khátemi (1997-2005) két ciklusa alatt feszült volt a viszonya a legfőbb vezetővel, illetve társadalmi bázisát sem sikerült kiszélesítenie, így a nagy elvárások eredmény nélkül maradtak. A Khátemi és szintén korábbi elnök Rafszandzsáni támogatását is élvező reformista koalíció Rúháni elnökkel most történelmi sikert ért el, ugyanakkor a túlzott optimizmust számos szakértő túlzásnak tartja és figyelmeztetnek, hogy az iráni belpolitikát nem szabad leegyszerűsíteni a principalista-reformista ellentétre, mivel számos jelölt egyszerre több listán is előfordulhat, így a februári választás nem egyszerűen a különböző listák összecsapásáról szól.
Az iráni politikai rendszert az egyértelmű demokratikus jegyek (demokratikusan választott parlament és köztársasági elnök) ellenére gyakran írják le autoriter rezsimnek a nyugati sajtóban, amire indokot adhat, hogy a legfelsőbb vezető valamennyi politikai intézmény döntése fölött vétójoggal rendelkezik. Ráadásul az ő, illetve a legfőbb jogi méltóság jelöltjeiből összeálló 12 fős Őrök Tanácsa (iszlám alkotmányvédelmi tanács) valamennyi típusú népszavazás előtt szubjektíven megszűri a jelöltek listáját. A februári választások előtt a tizenkétezer parlamenti jelölt mintegy felét, illetve a Szakértők Gyűlése esetében a 800 jelölt mintegy négyötödét előzetesen diszkvalifikálta az Őrök Tanácsa. A legjelentősebb sikernek azt könyvelték el a reformerek, hogy mind a harminc teheráni mandátumot a reformisták koalíciója által összeállított „Remény Listájának" (liszt-e omíd) parlamenti jelöltjei szerezték meg. Ugyanakkor a szkeptikusok a jövőre nézve ezt nem tartják olyan jelentős eredménynek figyelembe véve, hogy az előzetes szűrésen szinte kivétel nélkül csupán a kevés ismertséggel és befolyással rendelkező reformer jelölteket engedte átmenni a tanács.
"Hallatni akarják a hangjukat" (f: csmonitor.com)
Kevesen ismerik az iráni legfelsőbb vezetőség autoritásának „gyenge pontját”, hogy a legfelsőbb vezető cím nem öröklődéssel, hanem demokratikus választás útján, a 88 fős Szakértők Gyűlésének döntésével kerül utódlásra. Az iráni belügyminisztérium február 29-én bejelentette, hogy a volt köztársasági elnök Akbar Hásemí Rafszandzsáni és a jelenlegi Haszan Rúháni is helyet szerzett a testületben 50 másik reformista szövetségesük mellett, így a parlament után a Szakértők Gyűlésében is háttérbe kerültek a keményvonalasok. Azt még a 76 éves Alí Khámenei is elismerte, hogy a soron következő Szakértők Gyűlésének összetétele meghatározó lehet utódja kiválasztásában, mivel nem lenne váratlan a következő 8 éves ciklus során bekövetkező elhalálozása. Az Őrök Tanácsa e testület esetében is elkaszálta a legprominensebb jelölteket. A reformisták karizmatikus alakját, Haszan Khomeinit (Khomeini Ajatollah dédunokája) a legfelsőbb vezető figyelmeztette, hogy ne hozzon szégyent dédapjára reformista törekvéseivel, majd az előzetes szűrésen február 10-én hivatalosan is diszkvalifikálták. Így bár a reformisták és konzervatív keményvonalasok aránya az előbbiek javára dőlt el az idei választásokon, egy esetleges döntéshelyzet esetében veterán keményvonalas képviselőkkel találják szemben magukat.
A 2016. februári választások eredményének következményeit nehéz lenne megjósolni, mindenesetre egészen biztosan igazuk van azoknak, akik ezt egy referendumként tartják számon Rúháni politikájára nézve. Mint ahogy a „második lépés” elnevezés mutatja a koalíció nevében, a nukleáris tárgyalások után a választások eredményeképpen kialakul egy olyan kedvező politikai környezet a reformista köztársasági elnök számára, amelyben könnyebben megvalósíthatja programját és a következő harmadik lépésként az elvárásoknak megfelelően Iránt kiemelheti a gazdasági recesszió állapotából. Ehhez csupán a még mindig jelentős számban lévő keményvonalasokat, a legfőbb vezetőt, az Őrök Tanácsát, illetve adott esetben a Forradalmi Gárdát kell meggyőznie az általa képviselt irány helyességéről. Mint láthatjuk, számos ellenzéki erő létezik még, de a „második lépést” megtették a reformok megvalósítása érdekében a reformisták.
Éva Ádám
Ádám nemzetközi kapcsolatok szakértő, arabista és iranista. Egyetemi diplomáját az ELTE Iszlám tanulmányok mesterképzésén szerezte. Jelenleg az ELTE Arabisztika doktori program hallgatója és az Antall József Tudásközpont munkatársa.
