Az iráni reformisták nem léteznek

2016. március 09.

Iráni „reformisták” történelmi győzelméről beszélnek szakértők, beleértve a DiploMaci vendégszerzőjét (Éva Ádám: Az iráni reformisták történelmi győzelme), elfelejtve, hogy iráni reformista politikusok nem léteznek. A választók ugyanis február végén a klérus által megszűrt ultrakonzervatív és konzervatív jelöltek közül választhattak.

Az 1979-es iszlám forradalmat követően sajátos politikai rendszer jött létre Iránban. Az Iráni Iszlám Köztársaság alapvetően Rúholláh Khomeini ajatollah által 1968-ban kidolgozott iszlám kormányzás elméletére épül (velajat-e fakih). Khomeini kétségkívül az egyik legnagyobb hatású ideológus, azonban meg kell jegyezni, hogy az iszlám kormányzás című kötetében megjelenített elveket, már jóval korábban mások is megfogalmazták (Kutb, Ridá, Maudúdi stb.). A velajat-e fakih (vagyis a vallástudós uralma) elv lényege alapvetően az, hogy egy Isten van és az ő kizárólagos joga irányítani, a muszlimoknak pedig engedelmeskedniük kell az isteni akaratnak, törvénynek. Ez az elv nem idegen az iszlámtól, hiszen maga az iszlám szó jelentése: megnyugvás, alávetés (ti. Isten akaratának). Jelen írás keretei között nincs lehetőség kitérni az iszlám totalitására, mely nem csak kizárólag vallás, hanem egy átfogó normarendszer, Bassam Tibi szavaival: „organikus vallás”, melyben „a politikai és vallási funkciók egybeolvadnak”.

Az iszlám köztársaság elméleti alapját a síita vallásban kell keresnünk. A legfontosabb különbség a síita és szunnita iszlám között az imamátus, az imámban való hit. Az imámban való hit gyakorlatilag egyenrangú az Istenben és a Prófétában való hittel. Az imám nem csupán egy vezető, hanem megjeleníti a Prófétát, sőt a leszármazottja, aki közvetíti az isteni törvényeket, ennél fogva a népnek nincs beleszólása az imám megválasztásába. A síizmus társadalomfelfogásában rendkívül erőteljes a tekintélyelvűség, az egy személy általi vezetés. Az imám kiemelkedő – a társadalom felett álló – szerepe abból következik, hogy egyedül ő jogosult az isteni törvény értelmezésére és közvetítésére.

iran-valasztasok3.jpg

"Iráni demokrácia a valóságban" (f: nytimes.com)

Fontos kiemelnünk, hogy a velajat-e fakih elmélet egy alapvetően politikai és nem vallásos elmélet, mellyel Khomeini még a síita vallástudósok között is kisebbségben maradt. Mindezek ellenére Khomeini 1979-től kezdve immár a gyakorlatban is átfogó kísérletet tehetett az iszlám állam megvalósítására, ahol tulajdonképpen a vallás köntésébe bújva legitimálja a saját hatalmát. Egy úgynevezett vegyes rendszer jött létre Iránban, ahol a nyugati demokratikus elemek (parlament, alkotmány, stb.) keverednek a jellegzetes síita vallási és politikai elemekkel. Bár az alkotmány szerint a köztársasági elnöki poszt a második legfontosabb közjogi méltóság, az iráni politikai struktúra és a „papság” jelentősen korlátozza szerepét. A Legfőbb Vezető felügyeli a fegyveres erőket, az igazságszolgáltatást és ő hozza meg a legfontosabb döntéseket bel- és külpolitikában egyaránt. A köztársasági elnök feladatát leginkább a nyugati típusú demokráciákban megszokott miniszterelnöki feladatokhoz lehet hasonlítani.

Az iszlám forradalmat követő első politikusi generáció lassan háttérbe vonul, a fiatalok megjelenésével egyfajta ideológiai megújulási folyamat is végbe mehet. Azonban az ország politikai rendszerének jellegéből és Ali Khamenei, Legfőbb Vezető támogatói köréből (Forradalmi Gárda, baszidsz félkatonai szervezet, Őrök Tanácsa, tartományi kormányzók, stb.) adódóan a jelenlegi választásokat követően nem fogja követni érdemi változás. Az „ellenzék” csak nagyon korlátozottan tud megjelenni az iráni médiában, de mára a lakosság közel fele használja az internetet, amelynek a 2011-es digitális forradalmakban jelentős szerep jutott. Rúholláh Khomeini ajatolláh által lefektetett elvek azonban továbbra is tabu témának számítanak.

Szakértők már a 2009-es vitatható tisztaságú elnökválasztás után az iráni politikai rendszer végét vizionálták. Azonban a politikai elit, ha nem is megfelelő, de a hatalom megtartásához szükséges irányba lépett, könyörtelenül leverte – több tucat halálos áldozat, több száz sebesült árán – a Mir Husszein Muszávi által vezetett zöld mozgalmat. Az arab tavasz hatására, az iráni ellenzék is mozgósította tartalékait, azonban úgy tűnik, hogy Iránban sokkal jobban működik a diktatúra, mint hogy a szervezetlen tömeg megdöntse az Iszlám Köztársaságot.

A Szakértők Gyűlését a köztársasági elnök és a medzslisz (parlament) mellett a választók közvetlenül választják meg. E kizárólag vallási személyekből álló 86 fős testület, az alkotmány értelmében megválasztja a Legfőbb Vezetőt, sőt ellenőrzi, és amennyiben úgy látja, joga van e posztról elmozdítani. Nyolcévente tartanak „szakértők gyűlési” választásokat, ez éppen február 26-án volt esedékes. Tehát az újonnan megválasztott szakértők fogják majd minden bizonnyal kijelölni az új Legfőbb Vezetőt, aki a jelenleg 76 éves, pletykák szerint beteg Ali Khameneit fogja követni.

Az iráni rendszer nem demokratikus, annak ellenére sem, hogy tartalmaz demokratikus elemeket. A februári választásokon nem indulhatott akárki, mert az Őrök Tanácsa, amelyet hat világi, és hat vallási jogász alkot, minden jelöltet átvilágít, s aki életét eddig nem az „iszlám előírásai szerint élte”, attól megtagadhatja az indulás jogát. A Tanács a parlamenti jelöltek felét, a Szakértők Gyűlésébe kandidálók 75 százalékát utasította el különböző indokokra hivatkozva. Illúzió lenne tehát olyan nyugati fogalmakat emlegetni az iráni választások alkalmával, mint demokratikus, reformista, illetve bármit amit a liberális nemzetközi elméletekkel magyarázni lehet, mivel az iráni bel- és külpolitika kőkemény Realpolitik, mert a konzervatív establishment sokkal erősebb, mint akármelyik kevésbé konzervatív politikai szárny.

Bartha Bálint

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr258455564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GregorEisenhorn 2016.03.09. 20:28:41

A NewYork Times karikatúràjàval kapcsolatban csak annyit hogy épp az Egyesült Àllamok propagàlta azt a nézetet hogy ahol az emberek szabadon mehetnek vàlasztani egymàssal közel versengő politikai alakulatokra az Demokràcia (làsd Irak, Afghanisztàn) Màsfelől pl az előző magyarorszàgi vàlasztàsokon is volt olyan pàrt akit nem engedtek elindulni (Kétfarkú Kutya Pàrt) szervezetten màsoltàk a szavazatokat, a vàlasztàsok előtt közvetlenül módosítottàk a vàlasztàsi szabàlyokat, megsértették az egy ember egy szavazat elvét a győztes pàrtra leadott töredékszavazatok újbóli beszàmítàsàval.... szóval innen nézve azt hiszem nincs sok okunk bàrmit is szàmonkérni az iràni vàlasztàsok demikratikus mivoltàt illetően...

exterminador 2016.03.09. 20:41:24

Csak ismételni tudom magamat: az iráni rezsim még mindig sokkal élhetőbb, mint a szaúdi.

exterminador 2016.03.09. 20:42:22

@GregorEisenhorn: a Kétfarkú Kutyák aligha befolyásoltak volna bármit is... Persze attól az eljárás még felháborító volt. De majd '18-ban...

David Bowman 2016.03.10. 13:09:23

@GregorEisenhorn: Az én kedvenc pártomat (konkrétan a Pató Pál Pártot) be is tiltották.
süti beállítások módosítása