A Kis Vakond esete a Sárkánnyal

2016. április 04.

Hszi Csin-ping a hatalomra kerülése óta most először járt a kelet-közép-európai régióban. Azonban érdekes módon nem a Kína regionális hídfőállásainak tartott államokba – vagyis például Lengyelországba, Magyarországba – utazott, hanem az ázsiai országgal sokáig távolságot tartó Csehországba. A találkozó egy teljesen új fejezetet nyithat Peking és Prága viszonyában, mivel a jelenlegi cseh vezetés Kínában látja az egyik legfontosabb gazdasági partnert, bár a helyi közéletben még mindig nagyon sokan kétkedve figyelik a kelet-ázsiai ország lépéseit.

A hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvétele óta (1949. október 6.) között most először járt kínai államfő Prágában.  Egy hete Hszi Csin-ping – mielőtt kiutazott volna az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen a nukleáris biztonsági csúcstalálkozón – egy háromnapos kitérőt tett Csehországban. A kínai elnök ezzel lényegében „viszonozta” Miloš Zeman cseh elnök 2015-ös pekingi útját: ő volt az egyetlen európai államfő, aki részt vett a második világháború befejezésének hetvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Természetesen ez nagyon pozitív visszhangra lelt a kínaiak körében, és idén Hszi Csin-ping második európai megállója – Nagy-Britannia után – Csehország volt. A cseh vezetés komolyan készült a kínai elnök fogadására. Prága cseh és kínai zászlóba borult, Hszi repülőgépének cseh Gripenek adtak kíséretet, katonai parádék, faültetések és a Prágai várban tartott fogadások jellemezték a háromnapos utat.

Incidensekből sem volt hiány. Ismeretlenek a prágai Hradzsinhoz vezető út mentén kitűzött több tucatnyi kínai zászlót maszatoltak össze fekete festékkel. Szerte a fővárosban tibeti lobogókkal, Kínát elítélő transzparensekkel, Václav Havel és a Dalai Láma közös képével felszerelt tüntetők tartottak demonstrációkat, akik kisebb összetűzésekbe kerültek a Hszivel szimpatizáló kínai csoportokkal. A cseh jobboldal (például a TOP 09) folyamatosan kritizálta a kínai államfő látogatását, miközben a cseh médiában is gyakoriak voltak a viták Prága új Kína-politikájáról.

Ezek a kellemetlenségek azonban – amikről a kínai média egyáltalán nem számolt be – nem vontak le semmit a két elnök találkozójának sikerességéből. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy a cseh-kínai kapcsolatok stratégiai partnerségi szintre emelkedtek. Több mint 20 pénzügyi és gazdasági megállapodást írtak alá, mintegy két milliárd dollár értékben. Szándéknyilatkozatokat írtak alá a nukleáris energia, infrastruktúra, egészségügy fejlesztésről.  Újabb kínai befektetők érkeznének a kelet-közép-európai országba, akik a cseh sörgyártásba (Lobkowitz), fociklubokba (Slavia Praha), légi járatokba (Sanghaj-Prága), médiába (Empresa Media) és a turizmusba invesztálnának. Ez utóbbi esetében fontos megjegyezni, hogy Csehország egyre inkább közkedvelt a kínai turisták körében: tavaly már több mint 280 000 látogattak a kelet-közép-európai országba.

kina_xi_a_vilagkorul.jpg

Prága szintén több száz millió dollár nagyságban ruházna be Kínába. A Škoda összeszerelő gyárat épít és a cseh repülőgépgyárak is komoly beruházásokat terveznek. Zeman a találkozó alatt ismét szóba hozta a  300 kilométer hosszú, Duna–Odera–Elba csatorna tervezetet. Úgy tűnik Peking nem zárkózott el teljesen a cseh projekt támogatásától, ami némi magyarázattal szolgálhat arra vonatkozólag, hogy Csehország miért vált hirtelen fontossá Kína számára. Az Új Selyemút (Egy Övezet, Egy Út - OBOR) „végpontja” ugyanis a szomszédos Németország lenne, ahol összeér a szárazföldi és a tengeri útvonal. Hszi elképzelésben Csehország geopolitikai szempontból központi szerepet tölthetne be és a nyugat-európai piacokra vezető út egyik hídfőállása lehetne. Például a 2012-ben elindult 16+1 kezdeményezésben (Kína és a kelet- és közép-európai országok együttműködésében) Prága lenne a legfontosabb pénzügyi és logisztikai központ.  

Ez igencsak nagy változást jelenthet a cseh-kínai kapcsolatokban, ugyanis Csehország sokáig azon kevés európai államok közé tartozott, amelyek eléggé elutasítóak voltak Kínával szemben. Ennek hátterében elsősorban Václav Havel állt: az egykori cseh elnök gyakran bírálta Kínát a Tienanmen téri események miatt, majd később a cseh vezetés Tibet és Tajvan-támogató politikája okozott feszültségeket a két ország viszonyában. 1995-ben mélypontra zuhantak a kapcsolatok, mert a cseh kormány és elnök hivatalosan fogadta Lien Csan tajvani alelnököt és nyíltan kiállt amellett, hogy ismét Tajpej, és ne Peking képviselője üljön az ENSZ Biztonsági Tanácsban. Habár nem sokkal később Prága ismét az egy Kína-elv mellett foglalt állást, de az incidensek miatt évekig egy helyben álltak a cseh-kínai kapcsolatok.

Fordulat a 2008-as pénzügyi válság követően állt be. A cseh üzleti körök már ekkor kiemelt céljuknak tekintették a Nyugattól való függőség csökkentését, a kereskedelmi kapcsolatok fokozását más régiókkal és a kínai befektetések számának növelését. 2014-re Kína lett a második (első Németország) legfontosabb importforrás, mintegy 17 milliárd dollár értékben hoztak be kínai árukat. Ezzel szemben a cseh export csupán 1,1 százaléka (nem egészen 2 milliárd dollár) irányult Kínába, bár az utóbbi években fokozatosan emelkedik. Ugyanakkor a kínai befektetések terén Csehország, a többi kelet-közép-európai országhoz viszonyítva, jelentősen lemaradt: 2015-ig Kína még mindig csak 0,5 százalékát tették ki az országba irányuló közvetlen tőkebefektetésnek, miközben ez Dél-Korea esetében 7 százalék, Japánéban 14 százalék.

kina_xi_a_vilagkorul2.png

A cseh-kínai politikai kapcsolatok javulása igazából a konzervatív Petr Nečas miniszterelnöksége (2010-2013) idején elkezdődött, de minden kétséget kizáróan Zeman alatt történtek a legnagyobb változások. Miloš Zeman már 1999-ben – akkor még kormányfőként – járt Pekingben és a Kínához való közeledés legfőbb támogatói közé tartozott. 2014 őszén a cseh elnök Kínába utazott, és sok megállapodást kötött: új cseh konzulátust nyitottak Csengtuban; közvetlen légi járatot létesítettek Prága és Peking között; valamint a Bank of China fiókot nyitott a cseh fővárosban. Továbbá Zeman – a korábbi cseh államfőktől eltérően – egyáltalán nem bírálta Kína kül- és belpolitikáját, nem tett említést az országban tapasztalt emberjogi helyzetről és az EU-ban is kiemelten támogatta a kínai álláspontokat. Bizonyítva a Kína iránti elköteleződését, valamint az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól való „függetlenségét” (ahogyan nemrég fogalmazott a kínai CCTV-nek adott interjújában), személyesen részt vett a 2015-ös szeptemberi kínai katonai parádén.

Ahogy azonban a kínai elnök látogatása alatt történt tüntetések, zászlóincidensek és viták mutatják, nem mindenki fogadja kitörő örömmel ezt a fajta új külpolitikát, amely érdekekre és nem értékekre alapoz. Miközben Magyarországon a „keleti nyitás” egyik legvitatottabb pontja az Oroszországhoz való politikai-gazdasági közeledés, addig a cseh társadalomban a Kínával való szorosabb együttműködés gerjeszt komoly disputát. A cseh jobboldal gyakran támadja a szociáldemokratákat a túlzott Kína-barátság miatt. Szerintük Zeman célja hátat fordítani a Nyugatnak. Habár gazdasági téren elismerik Kína jelentőségét, de nem akarják, hogy Prága politikai szempontból is „elköteleződjön” a kelet-ázsiai ország irányába és szemet hunyjon a korábban értékalapon működő cseh külpolitika elveire.  

A cseh média, emberjogi szervezetek és értelmiség még az ellenzéknél is sokkal kritikusabb. Legyen szó a kínai értelmiség meghurcolásáról, a kelet-ázsiai ország belpolitikai rendszeréről, vagy kisebbséggel (Tibet, ujgurok) szemben alkalmazott módszerekről, szinte mindig keményen nekimennek Pekingnek. Legutoljára az váltott ki heves tiltakozást, hogy a cseh és a kínai televízió közös, 3D-s animációs sorozatot készített a Kis Vakond  és a Panda történetéből, ami sok ellenző szerint azt jelenti, hogy a cseh kormány „kiárusítja a nemzeti büszkeségeit és jelképeit” egy nem demokratikus országnak.

Mindezek ellenére a jövőben folytatódni fog a két ország közötti kapcsolat elmélyítése. Prága Kína-politikájában alkalmazott módszerek és eredmények bizony fontos tanulságul szolgálhatnak a többi kelet-közép-európai ország – köztük Magyarország – számára is. Ugyanis választ adhat arra a kérdésre, hogy pár év alatt miképp lett a Kínával szemben elutasító Csehországból ázsiai nagyhatalom uniós kapuja.

Krajcsír Lukács

Lukács nemzetközi kapcsolatok elemző, elemzési területe a közel-keleti és kelet-ázsiai országok kapcsolata. Diplomáit a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, valamint a Pannon Egyetemen szerezte. Jelenleg PhD-hallgató a Szegedi Tudományegyetemen.

A bejegyzés trackback címe:

http://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr388558170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu