Argentína: A türelmi időszak lejárt

2016. május 09.

Mauricio Macri beiktatásával új időszámítás vette kezdetét Argentínában. A Kirchner család által fémjelzett – egyesek szerint sikertörténet, mások szerint visszafejlődés  – 12 év után a politológusok által csak „kirchnerizmusnak” nevezett irányzat elvesztette hajdani erejét. Érthető tehát, hogy hatalmas érdeklődéssel és argentinok millióinak a támogatásával kezdte meg működését az új adminisztráció, amely gyakorlatilag mindent másképp szeretett volna csinálni, mint elődje. Az 1983-ban véget ért katonai diktatúrát követően Argentínát mindig az erős felhatalmazással bíró kormányok jellemezték. Macri esetében azonban ez nem így van, hiszen az általa vezetett koalíció a képviselők 35 százalékát adja csak, míg a szenátorok csupán 23 százalékát. Az ellenzék nélkül ezért nem sok esélye van a kormánykoalíciónak egymagában vezetni az országot, a „kirchnerizmus” embereire szükség van a törvények elfogadásához és a biztos kormányzáshoz egyaránt. Nagy kérdés számomra, hogy ez a viszonylag kényelmes politikai helyzet meddig tartható fenn Macri számára?

Ha van valami, amiben Argentína egyedi – a finom borokat és a konyháját leszámítva – az az, hogy a peronista szakszervezetek hatalmas ráhatással vannak a mindenkori kormány politikájára. Vezetőik halhatatlanok, múltjuk nagy része a közvélemény előtt rejtély, és évtizedek óta az adott szakszervezet első emberei, mint Hugo Moyano, a teherfuvarozók élén. Nem csoda, hogy minden kormány kereste kegyeiket, és ez alól nem volt kivétel a Macri-adminisztráció sem. Mondhatnám, hogy elkerülhetetlen volt ez a lépés Macri részéről, ugyanis az elnök tisztán emlékezhetett még Raúl Alfonsín és Fernando De la Rúa dicstelen sorsára, akiket a szakszervezetek küldtek politikai halálba előbbit 1987-ben, utóbbit 2001-ben.

argentina_1.JPG

Hugo Moyano május elsején szónokol a kormány ellen. (forrás: infocamioneros.com.ar)

Úgy tűnik azonban, hogy a kezdeti szükségszerű bizalom a szakszervezetek részéről nem mutatkozik tartósnak, ugyanis május elsejére Buenos Aires utcáin hatalmas tüntetést szerveztek, mintegy erődemonstrációnak szánva Macri kormánya ellen. Az ok a munkavállalók hatalmas mértékű elbocsátása, valamint a közlekedés, a villany és a gáz árának drasztikus emelkedése. A politikai üzenet azonban félreérthetetlen: emlékeztetni Macrit, hogy a szakszervezetek mindig ott lesznek egyfajta ellenhatalomként. És ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Macri milyen kiszolgáltatott a törvényhozásban, a Szenátus 49-15 arányban szavazta meg az „elbocsátás elleni” törvényt (ley antidespidos), amely fél évre megtiltja a munkavállalók elbocsátását mind az állami, mind a magánszektorban. Macri szerint ez éppen ellentétes hatást vált majd ki, és valóban igaza lehet, hiszen Eduardo Duhalde (2002-2003) elnöksége idején is elfogadtak egy hasonlót, és az valóban működésképtelennek bizonyult.

A kormányváltást követően az igazságszolgáltatás ugyanakkor határozottnak tűnik Cristina Fernández de Kirchner ex-elnök elszámoltatásával kapcsolatban. Az ex-elnök és fia, Máximo Kirchner, gyanúsítottak a Los Sauces céggel összefüggésben, amely ügyben korrupcióval hozták kapcsolatba őket. Ezek a vádhatóság álláspontja szerint ingatlaneladások és bérbeadások útján történtek, és melyek említett vállalkozáshoz kötődnek. Felmerült még velük kapcsolatban az okirathamisítás, a tiltott meggazdagodás és a pénzmosás gyanúja is. Az utóbbi időben – nem véletlenül persze – elszaporodtak az ex-elnök környezetéhez tartozó vizsgálatok, letartóztatások. Kétségtelen, hogy ebből a csoportból is kitűnik Lázaro Báez nagyvállalkozó neve, aki Néstor Kirchner elhunyt elnök bizalmasa volt. Ezek a lépések akár kétélű fegyvernek is tekinthetőek, ugyanakkor a kérdés elsősorban az, hogy medddig „tűri” ezt a törvényhozás mindkét házában erős támogatottsággal bíró kirchnerista ellenzék, mert ez akár vissza is üthet. Továbbá felvetődhet az is, hogy nem megerősödve jönnek-e ki a leköszönt adminisztráció elszámoltatás alá vont emberei, és akár maga Cristina is ezekből a vizsgálatokból­?

argentina_2_1.jpg

Macri fogadja a spanyol külügyminisztert. (forrás: ambito.com)

Macrinak nem tett jót az április eleji panamai „földrengés” sem, a Panama-iratokban szerepel az ő neve is, de édesapja egyfajta fogadatlan prókátorként a védelmére kelt. Franco Macri, aki az ország egyik leggazdagabb embere azt nyilatkozta, hogy a Fleg Trading Ltd.-ben fia neve csak azért szerepelt, hogy biztosítsa a családi vállalkozás dinamizmusát azokban az időkben, de ezért az elnök semmilyen anyagi juttatásban nem részesült, csupán „merő formaság” volt részvétele az offshore cégben. Nem teljesen egyértelmű számomra, hogy az édesapa szavai segítették vagy inkább rontották az elnök megítélését, hiszen Mauricio mindig is igyekezett tisztes távolságot tartani apjától, valamint saját imázsának felépítésekor nem szerette, ha gazdag felmenőivel azonosítják, már a Boca Juniors elnökeként is megtett mindent, hogy ne a befolyásos üzletember képe alakuljon ki róla az egyszerű argentin szemében, és erre még inkább vigyázott az elnöki székért folyó kampány során. Kétségtelen azonban, hogy a számtalan belpolitikai megoldatlan probléma mellé nem jött jól számára az iratok napvilágra kerülése, és az sem, hogy közeli barátjáról és az elnöki hivatal jogi igazgatójáról, Pablo Clusellasról kiderítette a sajtó, hogy ügyvédi irodája tíz évig a Mossack Fonseca irodával volt szoros üzleti kapcsolatban közvetítőként, mely alatt Panamában az olyan ügyvédeket értik, akik kapcsolattartók az offshore cégek valódi tulajdonosaival és a jogi környezetet készítik elő. Macri offshore-cégekbeli érintettségét Sebastián Casanello szövetségi bíró vizsgálja, ami az elnök szerint ékes bizonyítéka annak, hogy Argentínában az igazságszolgáltatás független.

Eközben Macri tántoríthatatlanul megy a saját útján, e hónapban terjeszti be a kormány a választási törvény módosítását, amely az elektronikus úton történő szavazást is szabályozza, de nem ez a legfőbb erénye a törvénynek, hanem a kampányfinanszírozás átláthatóvá tétele. Persze a hétköznapi ember egyelőre csupán a drágulásokat érzi, az üzemanyagok ebben az évben már negyedszerre változnak az országban, ez összesen kb. 28 százalékos áremelkedést jelent az év első négy hónapjában. Macrit ellenfelei azzal vádolták mindvégig a tavaly őszi kampányban, hogy amennyiben hatalomra kerül, akárcsak anno Menem, elkezd mindent privatizálni, de épp ellenkezőleg történt, semmit nem adtak el eddig, és igyekeznek nyereségessé tenni a veszteséget felhalmozó vállalatokat. Ezt persze leépítések árán szeretnék elérni, ami ellen a szakszervezetek éppen a munka ünnepén tiltakoztak. Egyes neoliberális közgazdászok, akik nosztalgiával gondolnak a kilencvenes évekre azzal vádolják Macrit, hogy ő egyenesen egy jóindulatú kirchnerista valójában. Persze ez téves megállapítás, Macri nem tesz egyebet, mint az állam szerepének szemmel látható csökkentését a gazdaságban, miközben „visszakapcsolja” Argentínát a nemzetközi „vérkeringésbe”. Külpolitikai téren egyértelműen megszüntette az ország viszonylagos elszigetelődését és határozott fellépést tanúsított a térség országaival kapcsolatos kérdésekben.

argentina_3_1.jpg

Cristina és Máximo a bíróságon kihallgatásuk után. (forrás: eleconomista.com.ar)

Két példa szemléltetésképpen: alighogy beiktatták, Macri élesen bírálta Venezuelát a sorozatosan megsértett emberi jogok miatt és beszédes hallgatásba burkolózott a brazil belpolitikával kapcsolatban. Többször hangsúlyozta, hogy jó kapcsolatra törekszik az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval egyaránt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az új argentin kormányt komolyan veszik mint az, hogy rövid idő alatt Barack Obama amerikai elnök, Matteo Renzi olasz kormányfő, François Hollande francia elnök és José García-Margallo spanyol külügyminsizter is látogatását tette Buenos Airesben Federica Mogherini az EU külügyi főképviselője mellett.

Összességében nézve az új kormány első négy hónapja sikeresnek tekinthető még akkor is, ha a Macri-adminisztráció legfontosabb megoldandó problémájának tekintett inflációt nem sikerült a várt értékekre lehozni. Nincs hivatalos adat az inflációról, de kormányhoz nem köthető források márciusban 3,5 százalékról beszéltek, míg az áprilisi meghaladhatja a hat százalékot is.  A kormány a második félévben csökkenő inflációt ígér, amely egészen egy százalékig mehet le havonta vagy akár még az alá is. A közvélemény-kutatások ellentmondásos képet festenek: az elnök támogatása továbbra is magas, de ez csalóka, hiszen minden kormányzati időszak elején nagyobb a tolerancia az új elnökkel szemben, viszont ugyancsak magas azok száma is, akik nem látnak kiutat a gazdasági válságból. Tíz argentinból öt rosszabbnak látja saját anyagi helyzetét mint azelőtt, és csak egy ítéli azt jobbnak. Minden azon múlik, hogy mit tud kezdeni Macri az inflációval, ugyanis abban az esetben, ha nem javul 2016-ban a gazdasági helyzet, ez a mostani lappangó de létező elégedetlenségi hullám egyszerre kézzelfogható és reális lesz. Eddig úgy-ahogy, de a szakszervezetek és a kirchnerista ellenzék is együttműködő volt túlnyomórészt, de a türelmi idő lejárt, és a május elsejei tömegmegmozdulások azt sejtetik, hogy gyülekeznek a felhők Macri feje felett. Most béke van, a nagy kérdés a jövőre nézve az, hogy amikor nehezebb idők jönnek, lesz-e majd Macrinak megoldása az akkori politikai helyzetre? Mert ma csupán tüntetések vannak, de holnap már sztrájkok is lehetnek.

Erőss Bulcsú

A bejegyzés trackback címe:

http://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr498699330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

David Bowman 2016.05.09. 19:41:08

NaháT Van valahol ilyen törvény?? Azt hittem az én találmányom a Rejtélyes Meggazdagodás Elleni Törvény. Örök szegénységgel kellene büntetni.