Trump vs. Kína – kereskedelmi háború a láthatáron?

2018. április 01.

Attól függetlenül, hogy elemzők, a piac és különböző lobbicsoportok óva intették Trumpot egy potenciális kereskedelmi háború kirobbantásától - amit az amerikai elnök már a kampánya során is belengetett –, márciusban mégis meghirdette az acél- és alumíniumimportot súlyosan érintő importvámokat. A bejelentés utóhatása finoman szólva is kaotikus: több mint száz republikánus politikus írt levelet Trumpnak, felhívva a figyelmet a vámtarifák veszélyeire, Gary Cohn, az elnök fő gazdasági tanácsadója pedig lemondott az importvámok bejelentését követően. A vámtarifák hosszútávú következményei ugyan nagyban függenek az érintett államok reakciójától, sok jóra azonban nem számíthatunk.

Donald Trump 2016-os választási kampányának mottója a híressé vált „America First” jelige volt, ennek szellemében a populista politikus választási programjában nem csak a bevándorláspolitikai témák, hanem fontos gazdaságpolitikai intézkedések ígéretei is fontos szerepet kaptak. Trump már a kampány során is többször hangot adott az amerikai kékgalléros dolgozókat ért igazságtalanságokról, és „fair trade” biztosítását ígérte, harsányan kritizálva Kínát és a NAFTA-t.

Számos politikai elemző az ehhez hasonló ígéreteket és fenyegetéseket csupán egyszerű kampányfogásnak tartotta, ami egy rövid ideig igaznak is tűnt. Trump ugyanis közvetlenül a megválasztása utáni időszakban nem helyezett különösen nagy hangsúlyt kereskedelmi szabályozásokra, azon kívül, hogy egy-két találkozón, például a 2017-es davosi világgazdasági fórumon is kifejezte elégedetlenségét „az igazságos és kölcsönösen kedvező” kereskedelmi megállapodások hiányával kapcsolatban, ami alatt egyértelműen Kína világgazdasági szerepére gondolt.

son1.jpg

Donald Trump a 2018-as davosi világgazdasági fórumon

Forrás: The Wall Street Journal (https://www.wsj.com/articles/trump-to-promote-u-s-as-open-for-business-in-davos-speech-1516962420)

Március elején azonban a korábbi fenyegetések és üzengetések helyett az amerikai elnök a tettek mezejére lépett. A Trump adminisztráció ugyanis március 1-jén kijelentette, hogy az acélimportra 25, az alumíniumimportra 10%-os vámot tervez kiszabni, összesen 60 milliárd dollárnyi importtermékre, ezzel is javítva az USA egyre növekvő kereskedelmi deficitjét, illetve megvédve az évtizedek óta zsugorodó amerikai acélipart. Az importvámok bevezetésén kívül Trump a további kínai beruházások korlátozását is tervezi, ezt a döntést az amerikai szellemi tulajdon eltulajdonításával indokolta. Habár az acél- és alumínium importot érintő vámok hosszútávú pozitív makroökonómiai hatásairól megoszlanak az elemzői vélemények, a vámok bevezetéséből fakadó kockázatokról és veszélyekről már egységesebb képet kapunk.

Míg egyesek a piaci inputok drágulásától, és az ebből fakadó áremelkedéstől tartanak, addig mások rövidtávon a piaci bizonytalanságot tartják a legnagyobb veszélynek, nem is alaptalanul. A kereskedelmi vámok bevezetésének hírének következtében ugyanis – természetesen az amerikai alumínium- és acélipari vállalatok kivételével - bezuhantak a tőzsdei mutatók.

son2.jpg

Reggeli káosz a New York-i tőzsdén – Trump bejelentése utáni tőzsdenyitás.

Forrás: REUTERS/Lucas Jackson

Az igazi veszély azonban nem a rövidtávú, hanem a hosszútávú kockázatokban rejlik. Miután a kínai kormány jelezte, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy „megvédjék saját jogaikat”, várható volt, hogy Kína is megteszi a kellő válaszlépéseket. Ennek megfelelően március 23-án a kínai kormány nyilvánosságra hozta a maga importvám tervezetét, mely 3 milliárd dollárnyi amerikai importtermékre vonatkozna, összesen 128 amerikai termék megvámolásával, magába foglalva az igen jelentős sertés- vagy a szójabab importot. Egy Kínával való kereskedelmi háborúnak azonban nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai ügyeket érintő válaszlépései, illetve nem várt mellékhatásai is lehetnek.

Abban az esetben ugyanis, ha a Kínával való viszály szélesebb méreteket ölt – és Trump többször is megemlítette, hogy nincs ellenére egy kereskedelmi háború kialakulása – akkor elkerülhetetlen lesz, hogy a Kína és az Egyesült Államok közötti gazdasági ellentét ne legyen hatással a két ország kapcsolatának más területeire, kiemelendő a geopolitikai problémák megoldását. Hiszen Kína számára egy kereskedelmi háború kialakulása kiváló fegyverré változtatja a korábban említett gazdasági megtorlások mellett az ázsiai térségben játszott geopolitikai szerepét.

A téli olimpián beindult – korántsem biztos, hogy eredményre vezető – Észak-Korea és Egyesült Államok közötti konfliktuskezelésben Kína egyértelműen kulcsfontosságú szerepet játszik a nukleáris fegyverkezést érintő szankciók implementálásának kikényszerítésében, az importvámok bevezetésére válaszolva azonban Kína hátráltathatja a tárgyalásokat. A Koreai-félsziget feszült helyzetén kívül Peking az energiahordozókban gazdag dél-kínai tenger térségének zavaros geopolitikai játszmájában is megnehezítheti Washington dolgát, ami ugyancsak az importvámok bevezetésére érkező megtorlás része lehet.

son3.jpg

Kína kulcsfontosságú szereplő az Észak-Korea és az USA közötti konfliktuskezelésben

Forrás: China-US Focus (https://www.chinausfocus.com/peace-security/china-must-confront-the-north-korean-conundrum)

Habár az acél- és alumíniumimportra vonatkozó vámok bevezetése elsősorban a kínai masszív acélexportot kívánta megcélozni, az új kereskedelmi szabályozások korántsem kizárólag Kínát érintik. Kína ugyanis nincs az USA legnagyobb acélimportőrei között, hiszen a három legnagyobb acélimportőr (nagysági sorrendben) Kanada, Brazília és Dél-Korea, de a tíz legnagyobb importőr között van még Mexikó, Japán, illetve Németország is. Ebből kiindulva talán nem túlzás azt állítani, hogy az importvámok bevezetésének eredeti terve jobban fájt volna az USA szövetségeseinek, mint magának Kínának, amit valószínűsíthetően Trump kormánya is realizált.

Trump ugyanis a kezdeti merev elutasítással ellentétben rugalmasabb álláspontot vett fel Kanadával és Mexikóval szemben az importvámokkal kapcsolatban, de csak is azzal a feltétellel, ha a két szomszédos állammal sikerül „új és igazságos” alapon újratárgyalni a NAFTA-t (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény). További kereskedelmi tárgyalások és lobbizások eredményeképpen március végére Washington engedékenyebbé vált az importvámok kapcsán, így Mexikó és Kanada teljes, az EU, Argentína, Brazília és Dél-Korea pedig ideiglenes vámmentességet kapott, bár nyilvánvalóan ezen államok kemény válaszlépései is szerepet játszottak a vámmentesség kiharcolásában (az Európai Unió például szükség esetén közel 3 milliárd dollárnyi importvámot vetett volna ki különböző amerikai termékekre).

son4.jpg

Az Egyesült Államok legfőbb acélimportőrei – Kína még a top 5-ben sincs benn.

Forrás: AFP

Az eddig említett kockázatok és veszélyek függvényében kijelenthetjük, hogy az importvámok bevezetésének korántsem olyan egyértelműen pozitívak a várható hatásai, mint ahogy azt Trump kormánya elképzelte. Az alumínium- és acélipari vállalatok számára ez a döntés ideiglenes növekedést jelenthet, de megmenteni valószínűleg nem fogja az amerikai nehézipart, ami az 1950-es évektől kezdve leszállóágon van.

Míg Kína főképp Ázsiába exportál acélt, így az USA importvámja olyannyira mégsem érinti, addig az USA elleni bosszúja annál inkább, hiszen a Kína által tervezett amerikai termékekre vonatkozó importvámok az exportfüggő amerikai mezőgazdasági szektort megcélozva, közvetlenül az ún. „swing states”-eket és a republikánus államokat, közvetve tehát a Trump kormányt támadják.

Úgy tűnik eddig, hogy Washingtonnak két ok miatt lehet kedvező az importvámok bevezetése. Az egyik, hogy az USA az importvámot kihasználva nagyobb befolyásra tehet szert a NAFTA újratárgyalásakor, a másik, hogy a vámok bevezetése esetén csökkenni fog az acélimporttal kapcsolatos nemzetbiztonsági kockázat a növekvő belföldi acél- és alumíniumtermelés miatt. Azt azonban rendkívül fontos megjegyezni, hogy az előbb említett okok, illetve az acélipar felélesztése sem indokolhatja meg egy egész világot érintő kereskedelmi háború kitörését, amely egy évtizedek óta álló világgazdasági rendszer alapjait képes lenne felborítani.

Nguyen Nam Son

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr7613798502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása