Mark Galeotti elemzése a European Council of Foreign Relations oldalán jelent meg
Oroszország számára a Nyugat-Balkán elsősorban az Európai Unióval, a NATO-val és az újabban aktív külpolitikát folytató, többek között koszovói bányászati projektekbe, illetve a Belgrád-Szarajevó autópályába is befektető Törökországgal folytatott rivalizálás színtere. Mint ilyen, a térség kiválóan alkalmas Moszkva politikai eszköztárának kiaknázására: társadalmait etnikai és vallási széttagoltság, államait pedig gyenge intézmények és jelentős korrupció gyengítik.
Forrás:dw.com
A régióért orosz oldalról a Putyin bizalmasának számító Nikolaj Patrushev felel, aki korábban a Szövetségi Biztonsági Szolgálat feje volt, és aki immár 2015 vége (más források szerint 2016 eleje) óta a Kreml balkáni ügyekért felelős embere. Az ő keze minden bizonnyal benne volt a Montenegró NATO-csatlakozását megelőző puccskísérletben is, amelyben érintettségét Oroszország máig tagadja. 2018 és a közeljövő azonban egy megfontoltabb és jobban koordinált balkáni stratégiát hozhat, kevésbé direkt módszerek alkalmazásával, mivel azok többször kontraproduktívnak bizonyultak.
A Kreml rövid távú céljait a szerző 3 pontban veszi sorra: ezek egyrészt a NATO és EU további bővítésének megnehezítése, megakadályozása, illetve Oroszország regionális erőként betöltött szerepének megerősítése. Utóbbi kérdéskörben feltűnően hatékony eszköznek bizonyul a propaganda: egy 2015-ös felmérés szerint a szerbiaiak 47%-a gondolta úgy, hogy az oroszok által nyújtott pénzügyi segítség mértéke nagyobb, mint amit az EU biztosít. A valóságban a 2000-től 2013-ig terjedő időszakban több mint tízszeres a különbség az EU javára, sőt, pénzügyileg az oroszoknál még Japán is jelentősebb partnernek bizonyult.
A teljes cikk az alábbi linken olvasható:
http://www.ecfr.eu/publications/summary/do_the_western_balkans_face_a_coming_russian_storm
