Mugabe és Mubarak

2017. november 22.

Úgy látszik, a diktátoroknak nem csak a hatalom megszerzéséhez vannak bevett lépései, hanem az elvesztéséhez is. Elliot Abrams, a Council on Foreign Relations magazinban közölt cikkéből megtudjuk, mi kell az utóbbihoz.

„Robert Mugabe 37 év megátalkodott diktatúra után, ami tönkretette az országát, végül elveszíti a hatalmát.

Miért most? A gazdaság leépülése miatt? Túl sok ellenfelet börtönzött be? Túl sok volt a nemzetközi elszigeteltség és kritika?

Egyik sem. Helyette inkább az a lépés, hogy megpróbálta a feleségét megtenni örökössé, és ezt végül a hadsereg nem tolerálhatta.

Az öreg diktátor ezen dicstelen vége Hoszni Mubarakot idézte az eszembe, akit a hatalmon eltöltött 30 éve után nem kis részben ugyanezért buktattak meg, csak ő a fiát szánta volna az örökösének. Még 2011-ben, amikor megtörtént, Steven Kinzer elmagyarázta a történetet:

Hoszni Mubarak hatalma részben azért dől meg Egyiptomban, mert nem volt hajlandó figyelni a történelem egyik rejtett leckéjére: A diktátoroknak ne legyen fiuk.

A legtöbbnek mégis van. Ez pedig sokszor saját vagy nemzetük bukását sietteti.

Az egyiptomiak talán képesek lettek volna egy kicsit tovább is elviselni osztályrészüket, ha a beteg Mubarak nem tette volna világossá, hogy fiát, Dzsamalt szánja hatalma örökösének. Minden arrogáns tette közül eggyel sem sértette meg annyira a népét, mint azzal, hogy a 80 millió egyiptomi közül pont Dzsamal Mubarakot találta a legalkalmasabbnak az ország vezetésére. Számára az volt a terv, hogy nem szavazatok, hanem apja kívánsága által jut majd hatalomra.

Zimbabwében ugyanez a helyzet.”

A teljes cikket a következő linken tekintheti meg:

https://www.cfr.org/blog/mugabe-and-mubarak-1

afrika_5_het_1.jpg

Bejan Ervin

A cseh államfő portréja

Miloš Zeman elnök „azt és úgy mondja, amit és ahogyan azt a nép hallani akarja” – akárcsak az amerikai elnök, Donald Trump. A Politico portréja Csehország első közvetlenül megválasztott köztársasági elnökéről.

Zeman Havel egyfajta ellenképeként jelenik meg a cseh politikában. Míg az ország első szabadon választott elnöke a kilencvenes évekbeli romaellenes diszkrimináció és erőszak kapcsán az intoleranciát „a kor legnagyobb kihívásaként” jelölte meg, Zeman maga jeleníti meg a muszlim-és bevándorlóellenes retorikát a közéletben. Megszólalásaiban olyan jövőképet vázol fel, ahol „a hűtlen nőket megkövezik, a tolvajok kezét levágják, és megfosztanak minket a női szépségtől, hiszen az asszonyok arcát el kell majd fedni”. Az egyébként korábban a Zeman által vezetett szociáldemokraták egykori emberi jogi és esélyegyenlőségi minisztere így jellemzi az elnök működését: „Először félelmet kelt, majd a megmentő szerepében tetszeleg. A populista pártok felemelkedése és a társadalom megosztottságának fokozódása nagyban betudhatóak Zeman elnöki lépéseinek.”

Szintén korábbi párttársai rendkívül gyakorlatias politikusnak tartják, akit, talán némi túlzással, nem korlátoznak etikai aggályok, továbbá sokan a cseh közélet legindividualistább politikusaként jelölik meg. A Trumphoz való hasonlítást valószínűleg Zeman sem venné rossz néven: az elnök az elsők között gratulált a republikánus jelölt győzelméhez, és szóban is méltatta, külön kiemelve, hogy „tisztán, talán néha durván, de érthetően beszél, és kerüli azt, amit sokszor politikai korrektségnek neveznek”.

Zeman maga nem válaszolt a lap megkeresésére, szóvivője útján önmagát a demokrácia és országa szuverenitása és szabadsága mellett elkötelezett elnökként jellemezte, akinek legfőbb célja, hogy országát magabiztosabbá tegye.

A jövőre esedékes elnökválasztásokat illetően bizakodva tekinthet a jövőbe Miloš Zeman, akinek legfőbb kihívója a Cseh Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Jiří Drahoš lehet.

Zeman Havel egyfajta ellenképeként jelenik meg a cseh politikában. Míg az ország első szabadon választott elnöke a kilencvenes évekbeli romaellenes diszkrimináció és erőszak kapcsán az intoleranciát „a kor legnagyobb kihívásaként” jelölte meg, Zeman maga jeleníti meg a muszlim-és bevándorlóellenes retorikát a közéletben. Megszólalásaiban olyan jövőképet vázol fel, ahol „a hűtlen nőket megkövezik, a tolvajok kezét levágják, és megfosztanak minket a női szépségtől, hiszen az asszonyok arcát el kell majd fedni”. Az egyébként korábban a Zeman által vezetett szociáldemokraták egykori emberi jogi és esélyegyenlőségi minisztere így jellemzi az elnök működését: „Először félelmet kelt, majd a megmentő szerepében tetszeleg. A populista pártok felemelkedése és a társadalom megosztottságának fokozódása nagyban betudhatóak Zeman elnöki lépéseinek.”

Szintén korábbi párttársai rendkívül gyakorlatias politikusnak tartják, akit, talán némi túlzással, nem korlátoznak etikai aggályok, továbbá sokan a cseh közélet legindividualistább politikusaként jelölik meg. A Trumphoz való hasonlítást valószínűleg Zeman sem venné rossz néven: az elnök az elsők között gratulált a republikánus jelölt győzelméhez, és szóban is méltatta, külön kiemelve, hogy „tisztán, talán néha durván, de érthetően beszél, és kerüli azt, amit sokszor politikai korrektségnek neveznek”.

Zeman maga nem válaszolt a lap megkeresésére, szóvivője útján önmagát a demokrácia és országa szuverenitása és szabadsága mellett elkötelezett elnökként jellemezte, akinek legfőbb célja, hogy országát magabiztosabbá tegye.

A jövőre esedékes elnökválasztásokat illetően bizakodva tekinthet a jövőbe Miloš Zeman, akinek legfőbb kihívója a Cseh Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Jiří Drahoš lehet.

A teljes, angol nyelvű írás az alábbi linken érhető el:

https://www.politico.eu/article/the-czech-republics-anti-havel/

kelet-europa_6_het.jpg

Mészégető Tamás

Képes lesz az USA, Dél-Korea és Kína együttműködni az észak-koreai krízis kapcsán?

Heung-kyu Kim, az Ajou University-n lévő China Policy Institute professzora az Egyesült Államok, Dél-Korea és Kína közötti trilaterális kapcsolatok megerősítését támogatja, amely a Koreai-félsziget stabilitását jelenthetné a jövőre nézve.

“Ahogy Észak-Korea egyre nagyobb fenyegetést jelent a Koreai Köztársaság számára, úgy válik egyre fontosabbá az USA és Kína kapcsolata Szöul számára. Az Egyesült Államok és Kína egymás versenytársai, azonban számos problémában a kooperációra törekednek. Habár Dél-Korea mindkét nagyhatalommal jó kapcsolatot ápol, nagy nyomás nehezedik rá, hogy állást foglaljon a folyamatos USA-Kína versenyben.”

“Hszi Csin-ping vezetése alatt Kína jelentős mértékben változtatja a külpolitikáját, ami az Egyesült Államokkal és az Észak-, illetve Dél-Koreával folytatott kapcsolatára is kihat. Kína diplomáciai, katonai és gazdasági ereje is azt eredményezi, hogy a Koreai-félszigetet Kína a befolyása alatt akarja tartani. Ez pedig azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea kénytelenek óvatosan megközelíteni ezt a külpolitikai stratégiát.”

“Dél-Koreának fokoznia kell a Kínával folytatott diplomáciai kapcsolatot és konszenzusra kell jutniuk a térséget illető stabilitásról.”

“Donald Trumpnak és Moon Jae-innek ígéretet kellene tenniük Hszinek arról, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea közötti szövetség nem Észak-Korea összeomlását tűzi ki céljául.”

“Kölcsönös bizalommal és egymás megértésével a három ország elérheti a Koreai-félszigeten a stabilitást és Észak-Korea denuklearizációját.”

Az eredeti cikket itt találja:

https://www.cfr.org/report/china-and-us-rok-alliance-promoting-trilateral-dialogue

eszak-amerika_5_het.jpg

Son Nam Nguyen

A Szaúd-Arábia, amelyet mindig akartunk és amelytől mindig féltünk

Donald Trump egy olyan Szaúd-Arábiát támogat, melyet az USA mindig is kívánt – és rettegett. Mohammed bin Szalman koronaherceg tevékenysége az egész térség erőviszonyait átrendezheti, és ennek következményeit nagyrészt Trump fogja viselni – írja Aaron David Miller és Richard Sokolsky.

„A szaúdiak teljességgel azzá váltak, amit mindig is vártunk tőlük – és ahogy a dolgok jelenlegi állása mutatja, sokkal többé, mint amiért valaha is egyezkedtünk. Mohammed bin Szalman uralma alatt Rijád egy olyan független hatalommá vált, mely agresszív módon sújt le belföldön, és vakmerően külföldön, miközben magával húzza Washingtont.”

„Az amerikaiak régóta elfogultak a királyokkal és királyságokkal szemben. De Szalman király, és Mohammed bin Szalman úgy tűnik, új sebességi rekordot állít be a Trump-kormány meggyőzéséről abban, hogy ők birtokolják a térség békéjéhez, háborúskodásaihoz és átalakításához tartozó kulcsokat.”

„Ez nem igényelt túl sok győzködést. A szaúdiak ugyanis bizonyosan rendelkeznek néhány természetes előnnyel más lehetséges partnerekkel szemben, akik esetleg még felmerülhetnek a Fehér Házban: látszólagos stabilitás és erő, egy autoriter réteg, tonnányi pénz, valamint a kecsegtetésre irányuló akarat. De mindezeken felül eme új barátság felvillantotta egy időleges egybeesés lehetőségét a két stratégiai fél között: Trump buzgó mód igyekszik távolodni elődjének Iránt támogató tevékenységétől, és helyre kívánja állítani a Szaúd-Arábiával és Izraellel folytatott viszonyokat az Obama korszakhoz képest.”

„Ehhez bármily fájdalmas is számára, pont Obama forgatókönyvéből kell egy oldalt felhasználnia azáltal, hogy erőteljesen támaszkodik a királyra és fiára, akik kezelhetik a konfliktust, s visszaállíthatják az egyensúlyt Amerika szaúdi és iráni kapcsolataiban. Hiszen ne essünk tévedésbe: a szaúdi függetlenség továbbra is illuzórikus. Rijád rendkívül igényli a támogatásunkat – s azt, hogy kisegítsük őket mikor összeakasztják a bajszukat Iránnal.” 

„Feltéve, hogy Szaúd-Arábia túléli ezt a nyugtalanságot, Mohammed bin Szalman akár 50 évig is uralkodhat. Világos, hogy Szaúd-Arábiának változnia kell. Az ország leválasztása a szénhidrogénekről egy diverzifikáltabb gazdaság érdekében (mely a központi eleme Mohammed bin Szalman kifejezetten ambiciózus Vision 2030 programjának); a keményvonalas iszlám mérséklése (amit szintén célként jelölt meg a koronaherceg); és a nők vezetéstől való eltiltásának felszámolása (melyet már a szaúdiak be is jelentettek) mind nagyon pozitív fejlemények. Ugyanakkor bin Szalman más intézkedéseket is foganatosított, melyek jóval sötétebbek, és aggodalomra adnak okot. Szaúd-Arábia már most is egy rendőrállam.”

A cikket a következő linkre kattintva érheti el:

http://foreignpolicy.com/2017/11/10/donald-trump-has-unleashed-the-saudi-arabia-we-always-wanted-and-feared/

kozel-kelet_6_het.jpg

Holló Richárd

Dél-Afrika egyszerű embere

Ronnie Kasrils, egykori hírszerzési miniszter új könyvet adott ki. A címe: „Egy egyszerű ember: Kasrils és a Zuma-enigma”. A könyv egy általa többször feltett kérdést próbál megragadni: hogyan vált Jakob Zuma, egy szabadságharcos, a nép fia, egy korrupt és gyalázatos alakká?

A könyv rengeteg problémával foglalkozik és Kasrilsszal több interjú is készült a témában. A jelenlegi, News24-nak adottban arról beszél, hogy Zuma hogyan ragadja meg az emberek figyelmét azzal, hogy egy „egyszerű ember”.

„És az egyszerű alatt nem azt érti, hogy bietjie dof (egy kissé unalmas). Hanem azt, hogy közönséges.”

Kasrils azt mondja, hogy Zuma úgy állítja be magát – már egészen a száműzetés óta -, mint egy „egyszerű ember”. Szerinte ez Zuma egyéniségének része.

„Így ragadja meg az emberek figyelmét” -  mondta Kasrils a News24-nek.”

„Mikor először találkoztam vele, ő még száműzetésben volt, nagyon nyájas és elbűvölő volt. Az emberek kezdetben így találták.”

„Ő nem egy munkásosztálybeli hős, a jelleme nagyon is problémás. mindenféle korrupciós ügyről szó van.”

Az eredeti cikk és az interjú videója megtekinthető: https://www.thesouthafrican.com/zuma-captures-people-by-pretending-to-be-a-simple-man/

afrika_5_het.jpg

Bejan Ervin

Litván törekvések az energiafüggetlenség felé

A Center for European Policy and Analysis rövid esettanulmánya arról, miként lendül működésbe az orosz hátterű sajtógépezet, amikor egy baltikumi sikertörténet orosz gazdasági-politikai érdekeket sért.

„Október 9-én a kalinyingrádi illetőségű Rubaltic.ru orosz nyelvű cikket közölt, amelyben erősen kritizálta Litvánia energiafüggetlenségért vívott küzdelmét Oroszországgal szemben. Egy nappal később a megjelent a cikk litvánra fordítva is a laisvaslaikrastis.lt weboldalon, amelyben a fenti törekvést az adófizetők pénzéből finanszírozott, sikertelen propagandakampánynak minősítették.

(…) Nem meglepő ugyanakkor, hogy egyik portál sem tudósított arról olvasóinak, hogy az úszó LNG terminál megépítése szinte azonnal a gázár csökkenését vonta maga után. 2015 előtt Litvánia energiaellátása teljes egészében Oroszországtól függött, és a Gazpromnak fizetett ár a világon a legmagasabbak közé tartozott.

(…)A Kremlet támogató média, ahogyan oly sokszor, jelen esetben is az „oszd meg és uralkodj” elv alapján próbálja meg befolyásolni a közvéleményt, zavart és bizalmatlanságot keltve, egyúttal rontva Litvánia megítélését Oroszországban. De mi a megfelelő válasz az ehhez hasonló manipulációs eszközökre? A megfelelően széleskörű hozzáférés az információkhoz, valamint a képesség azok értékelésére az, ami segíti a célközönséget a propaganda és a dezinformáció újságírástól való megkülönböztetésében.”

A teljes, angol nyelvű cikk elérhető az alábbi linken:

http://infowar.cepa.org/Briefs/Lt/Kremlin_disinfo_challenges_Lt_energy_independence

kelet-europa_5_het.jpg

Mészégető Tamás

Macron és a dán modell

„Az európai vezetők előtt álló egyik legnagyobb kihívás napjainkban az, hogyan segítsenek a társadalomnak és a munkaerőpiacnak felvenni a ritmust ezzel a modern, globalizált világgazdasággal, ami óriási sebességgel fejlődik.”

Ezzel a felütéssel kezdi meg Lars Løkke Rasmussen dán miniszterelnök a Politico európai kiadásába írt cikkét, amiben Emmanuel Macron franciaországi munkaerőpiaci reformjai kapcsán mutatja be nekünk a dániai modellt.

Ahogy írja, az európai vezetők cselekvésre vannak kényszerítve, éspedig nemzetállami szinten, hiszen most nem lehet Európára várni, hogy oldja meg a problémát - máskülönben nem lehet megvédeni „az igazságos és bőkezű európai jóléti államainkat”.

Rasmussen szerint hagyományos gazdaságpolitikai eszközökkel kell megteremteni egy rugalmas munkaerőpiacot, ami képes igazodni a gazdaság változásaihoz, de emellett szükséges egy megbízható szociális háló felállítása is, illetve komolyan kell támogatni az oktatást és a felnőttképzést is.

Hogyan is néz ez ki Dániában? „Olyan modellt készítettünk, ami ötvözi a rugalmasságot, már ami a munkaerő felvételét és elbocsátását illeti, és a szociális biztonságot: ez az ún. rugalmas biztonság (flexicurity) modellje” - írja a miniszterelnök. Lényege, hogy a cégek könnyen és gyorsan tudnak alkalmazkodni a piachoz, de a munkájukat vesztett emberekről gondoskodik az állam, és átképzéseken vesznek részt, hogy újra elhelyezkedhessenek.

A teljes cikket itt olvashatja el:
https://www.politico.eu/article/danish-prime-minister-macrons-reforms-lessons-from-denmark/

nyugat-europa_5_het.jpg

Németh Olivér

Korrupcióellenesnek titulált tisztogatások Szaúd-Arábiában

Őrizetbe vették az egyik legprominensebb szaúdi üzletembert, Al-Waleed bin Talal herceget is. Az incidens annak a korrupcióellenes akciónak a része, melynek keretében már 11 herceget, 4 jelenlegi, és több tucat volt minisztert fogtak el a hatóságok Szaúd-Arábiában. Az intézkedés egyértelműen Mohammed bin Szalman koronaherceg hatalmát növeli.

„A tisztogatás hírei a kora vasárnapi órákban érkeztek meg azután, hogy Szalman szaúdi király elrendelte egy új anti-korrupciós bizottság felállítását, melyet 32 éves fia, Mohammed bin Szalman herceg elnököl, aki gyorsan nagy hatalomra tett szert, miután visszatért a nyilvánosság elé kevesebb, mint 3 éve.”

„Számos elemző szerint a tisztogatás célja túlmutat a korrupció felszámolásán, annak valós célja bármilyen nemű ellenállás letörése, mely a koronaherceg ambiciózus és megosztó reformelképzeléseivel szemben állhatna.”

„Szeptemberben a koronaherceg bejelentette, hogy megszüntetné a nők vezetési tilalmát, s közszórakoztatással, valamint külföldi turisták látogatásával törné meg az évtizedes konzervatív hagyományokat.”

„Al-Waleed herceg mellett, aki a Citigroup, illetve a Twitter befektetőjeként Szaúd-Arábia egyik legismertebb nemzetközi üzletembere, a letartóztatott személyek között van Bakr bin Laden, a Binladin építési vállalat elnöke, valamint Al-Waleed al-Ibrahim, az MBC televíziós hálózat tulajdonosa.”

A teljes cikket az alábbi linkre kattintva érheti el:

http://www.reuters.com/article/us-saudi-arrests/saudi-billionaire-prince-alwaleed-detained-in-corruption-inquiry-idUSKBN1D506P

kozel-kelet_4_het.jpg

Holló Richárd

A kenyai választások után...

Ahogyan várható volt, kettészakadt Kenya az október 26-i választások után. Ugyan az eredmények alapján Kenyatta elnök a győztes, a szavazást bojkottálók szerint viszont semmiféle legitimációja nincs a további kormányzáshoz. Kettejük párharca kritikus időszakban gyengíti tovább az Al-Shababbal harcoló Kenyát.

„A regisztrált választók csupán egyharmada szavazott a megismételt, október 26-i elnökválasztáson, szemben a közel 80%-os augusztusi részvétellel.”

„Kenya megyéinek körülbelül 10%-ában a biztonsági aggodalmak és a választási kellékek hiányában elhalasztották a szavazást október 28-ig. A választási szabálytalanságokat illetően olyan sok történet született, hogy valószínűleg a választásokat újra megtámadják a bíróságon. Előzetes elemzések azt mutatják, hogy az október 26-i választásokat többnyire etnikai határok határozták meg.”

„Arra számíthatunk, hogy az Al-Shabab, és esetleg más terrorszervezetek is ki akarják majd használni a Kenyatta-kormány gyengeségeit, amik abból adódnak, hogy a kenyaiak jelentős része nem ismeri el legitimnek a vezetést.”

https://www.cfr.org/blog/low-turnout-protests-and-no-end-sight-kenyan-election-crisis

afrika_4_het.jpg

Bejan Ervin

Szerbia és az USA

Hoyt Brian Yee, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős vezető diplomatájának üzenete, miszerint „Szerbia nem ülhet egyszerre két széken, különösen ha azok oly messze vannak egymástól” heves reakciókat váltott ki az érintett felek részéről.

A Balkan Insight cikke segít értelmezni az üzenetet a formálisan az európai integráció felé tartó, ám még mindig az oroszok első számú balkáni partnerének számító Szerbia vonatkozásában. Yee és a szerb elnök, Vucic személyes találkozóján nem csak az ororszokhoz való viszony, de a szerb média és ellenzék kedvezőtlen helyzete is terítéken volt, ami alapján kijelenthető, hogy az USA egy keményebb, kritikusabb pozícióba helyezkedik déli szomszédunkkal szemben.

Kérdés, miért épp most kerül erre sor? Vajon az ellentmondásos Kyle Scott nagykövettel való bánásmódot, vagy a szerb médiában hosszú ideje az ország ellenségeként megjelenített Nyugat (és a Szerbia védelmezőjeként beállított Putyin) képét elégelték meg az amerikaiak?

A mindkét féllel egyfajta egyensúlyra törekvő Vucic két fal közé szorulhat: az EU-tagság, a legutóbbi előrejelzések szerint, akár 2025-ben valósággá válhat, miközben a jelenlegi elnök szavazói túlnyomórészt Oroszországot azonosítják Szerbia legfőbb támogatójaként.

Milan Misic írása:

http://www.balkaninsight.com/en/article/why-is-the-us-probing-serbian-loyalties--10-27-2017

kelet-europa_4_het.jpg

Mészégető Tamás

Összejöhet-e Franciaország és Németország?

Dominique Moisi a Project Syndicate-en megjelent írásában azt a kérdést boncolgatja, mik azok a főbb különbségek, amiket a német-francia partnerségnek át kell hidalnia, hogy a külső és belső fenyegetések közepette is haladhasson útján a közös európai projekt.

„A katalán válság és az európai populisták ellenállása minden eddiginél fontosabbá tették a jól működő francia-német partnerséget. De ahhoz, hogy az európai projekt túlélje a megpróbáltatásokat, az óvatos német és a vakmerő francia felfogások közötti árkot át kell hidalni.”

„A németek éveken keresztül panaszkodtak amiatt, hogy Franciaország képtelen a belső reformokra, és hogy a franciák képtelenek megérteni a “föderalizmus” jelentését az Európai Unió kontextusában. Ebben a környezetben tűnt fel Macron, aki egy aktivista filozófus-elnökként prezentálta magát.”

„Nehéz lesz harmonikus egyensúlyt teremteni az éppen csak feltűnt francia elnök és – látszólag – a pályafutása végén tartó Angela Merkel német kancellár között. Mindenekelőtt, a németeknek fel kellene érniük Franciaország újdonsült vakmerőségéhez.”

„A Németország és Franciaország közti szakadék akkor a legmélyebb, ha a védelem- és biztonságpolitika oldaláról nézzük, köszönhetően a másféle kulturális háttérnek. Leszögezendő: a legtöbb francia és német állampolgár európainak vallja magát, a legtöbb brittel szemben, akiknek erős brit – esetenként angol, skót, walesi, ír – öntudatuk van. Éppen ezért a német és francia kritikák elsősorban az EU teljesítményére irányulnak, míg a britek inkább magát az európai projektet kritizálják.”

„Rátérve azonban a védelem- és biztonságpolitikára, fordul a kocka. Franciaország és Nagy-Britannia hasonlóan gondolkodnak, míg Németország, történelmére visszatekintve, inkább a háttérbe húzódik, visszatartja magát a katonai tevékenységektől.”

„A francia-német együttműködés az EU stabilitásának alapja. És ha belegondolunk a katalán válságba és az európai populisták előretörésébe, a kétoldalú partnerség még fontosabbá vált, mint valaha.”

A teljes írást itt olvashatja el:
https://www.project-syndicate.org/commentary/france-macron-moment-for-germany-by-dominique-moisi-2017-10?a_la=english&a_d=59f6f58c78b6c73120eeffb2&a_m=&a_a=click&a_s=&a_p=%2Farchive&a_li=france-macron-moment-for-germany-by-dominique-moisi-2017-10&a_pa=&a_ps=

nyugat-europa_4_het.jpg

Németh Olivér

Viszonzatlan szerelem? - Trump és Ázsia

Donald Trump 12 napos ázsiai útja az Egyesült Államokról, illetve annak régiós szerepéről szól. Mivel Trump nagy hangsúlyt fektet Kínára és Hszi Csin-pingre, ezért hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az amerikai elnök ázsiai útján nem csak Kínát, hanem négy másik államot is érint az USA szövetségesei és partnerei közül.

Elisabeth C. Economy a Council on Foreign Nations-on megjelent cikke főként az Egyesült Államok és Kína, illetve  Trump és Hszi Csin-ping kapcsolatára helyezi a hangsúlyt.

“Donald Trump beiktatása óta többször is méltatta Hszi Csin-pinget tweetjeiben, (...) legutóbb a kínai elnöknek “rendkívüli kiválósága” miatt gratulált, és egy királyhoz hasonlította.”

“Sok Ázsiával foglalkozó szakember reménye egy ún. “grand bargain” volt Észak-Korea denuklearizációjával kapcsolatban, azonban most úgy tűnik, mégsem lesz alku Kína és az Egyesült Államok között, sem Észak-Korea, sem a kereskedelem, sem a Dél-kínai-tenger kérdése kapcsán.”

“Az ázsiai útnak arra kellene összpontosítania, hogy kitalálja a következő lépéseket az észak-koreai krízist illetően. Azon felül, hogy nyomást kellene gyakorolni Kínára, a szankciók implementálására az egyik lehetőség az lenne, hogy Dél-Koreát, Japánt és Oroszországot újra tárgyalóasztalhoz ültetjük. Ebben az esetben öt játékos talán jobban szerepel, mint kettő.”

“A régió tele van az Egyesült Államok szövetségeseivel és partnereivel akik arra a jelzésre várnak Trumptól, ami bebizonyítaná, hogy ők igenis számítanak - vagy legalábbis emlékszik a nevükre az amerikai elnök. Attól függetlenül, hogy mind az USA alelnöke, mind a külügyminiszter biztosították a régió szövetségeseit és partnereit az Egyesült Államok folyamatos támogatásáról, az elnök szavai különleges súllyal bírnak.”

Az eredeti cikket itt találja:

https://www.cfr.org/blog/donald-trumps-asia-adventure-show-me-love

eszak-amerika_4_het.jpg

Son Nam Nguyen

Kurdisztán: Szövetségesek nélkül függetlenedni?

Krishnadev Calamur cikke a The Atlantic-on számos diplomata és szakértő megszólaltatásával arra a kérdésre próbál választ adni, hogy az Egyesült Államok miért nem támogatta a függetlenedésben a régió legközelibb és legmegbízhatóbb szövetségesét, a kurdokat.

Az Irak tiltakozása ellenére megrendezett szeptember 25-ei népszavazáson a résztvevők túlnyomó többsége (92%) támogatta az önálló Kurdisztán létrejöttét, azonban október végére az iraki kurd régió kormánya kijelentette, hogy kész felfüggeszteni az alig egy hónappal ezelőtt megrendezett referendum eredményét. A függetlenedés sikertelenségének okait maga a szerző is felsorolja:

„ (…) regionális instabilitás; a kurdok elnyomása; jelentős ellenzői csoport egy független kurd állam ellen; a kurdok belső megosztottsága; illetve néhány nyugati államot kivéve, jelentős támogatás hiánya. (…)”

Ezen tényezők ismeretében nem az a kérdés, hogy miért nem jött létre egy független kurd állam, hanem inkább az, hogy az Egyesült Államok miért nem támogatta a kurd függetlenedést?

„Az Egyesült Államok részéről kizárható a kétértelműség ebben az esetben. Washington már tavaly óta üzente a kurdoknak, hogy a népszavazást ne rendezzék meg, mivel az nem csak Kurdisztán, hanem Irak számára is kedvezőtlen lenne és csupán a keményvonalasok és Irán profitálna a referendumból.” – mondta Stuart Jones, volt bagdadi nagykövet.

A szerző szerint Irak és szövetségesei azért reagáltak hevesen, mivel Kirkuk, illetve a többi vitatott terület a referendumba való belefoglalása provokatív lépés volt, emellett a népszavazás alkotmányossága kérdéses volt, ebből az okból kifolyólag az USA sem támogatta a kurd függetlenedést.

„A népszavazás alkotmányellenes, azonban Kirkuk belefoglalásával nyilvánvalóvá teszi, hogy a referendum súlyosan törvénybe ütköző. (…) Ha amerikai kontextusba helyeznénk az esetet, akkor egyértelművé válna a probléma. Ez olyan, mintha Texas megtiltaná a TSA-nek (amely egy szövetségi ügynökség), hogy belépjen Houston repterére. Ez nem így működik és nem is működhet így.” -  mondta Fareed Yasseen, Irak washingtoni nagykövete.

A cikk második része az Irakkal szomszédos államok reakcióját elemzi:

„Minden bizonnyal képesek vagyunk ellensúlyozni Irán befolyását, ettől függetlenül azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Iránnak előtte is volt ezeken a területeken befolyása és ezek után is lesz. Irakkal körülbelül 800 km hosszú közös határszakasza van, amelybe beletartozik Iraki Kurdisztán északi része is, így Irak helyzete életbevágó Irán számára. (…)” – mondta Stuart Jones.

„Ami ezt az ügyet illeti, az Egyesült Államoknak, Iránnak, Szaúd-Arábiának, Törökországnak és Iraknak is ugyanaz az érdeke, azaz stabilitás Irakban. A kurd referendum pedig szembement ezen érdekekkel.” – mondta Fareed Yasseen, Irak washingtoni nagykövete.

Az eredeti cikket itt találja:

https://www.theatlantic.com/international/archive/2017/10/us-kurdish-independence/543540/

eszak-amerika_3_het.jpg

Son Nam Nguyen

Mi történt a Nigerben elesett katonákkal?

Vajon mi történhetett a Nigerben elesett amerikai katonákkal? Az ügy továbbra is feltáratlan, habár jó pár kérdés felvetődött az amerikai katonák és katonai vállalkozók térségbeli szerepét illetően. Több szakértő véleményét is összegyűjtötte ez ügyben a Politico magazin két munkatársa, Jacqueline Klimas és Wesley Morgan.

„Azt kockáztatják, hogy az ügyből politikai focit csinálnak anélkül, hogy az értelmes és helyénvaló kérdéseket tennék fel arról, hogy mit csinálnak a régióban az amerikai erők, és hogy hogyan csinálják” - mondta Andrew Lebovich, egy vendégkutató az Európai Külügyi Tanácson, aki az északnyugat-afrikai terrorizmust vizsgálja.

„Niger felkelésekkel küzd északon, nyugaton és keleten”-mondja Jason Warner, a West Point egyetem terrorelhárító központjának professzora, aki idén írt egy tanulmányt a kiterjesztett szaharai Iszlám Államról.

” Vannak legitim kérdések a történteket illetően” - tette hozzá Seay, a Colby College afrikai politika specialistája. - „Ha nincs hírszerzési anyaguk, akkor miért nincs? Volt valami probléma a nigeri partnerhadsereggel való koordinációban? Miért telt 48 órába visszaszerezni a negyedik holttestet? Ezek értelmes, feltehető kérdések.”

A teljes cikket az alábbi linken tekintheti meg:

http://www.politico.com/story/2017/10/20/what-really-happened-niger-troops-killed-244008

afrika_3_het.jpg

Bejan Ervin

Közeleg a tél – Colin Dueck tudósítása a balti államokból

„Az észt, litván és lett vezetők széles körben egyetértenek a keleti fenyegetés változó természetét illetően. A putyini Oroszországot terjeszkedő, revizionista hatalomként látják, amely elszánt befolyási övezetének kiterjesztésére Európában és azon túl, amihez politikai eszközeinek széles tárházát használja. Gazdasági nyomásgyakorlás, diplomáciai manőverezés, az olaj és a gáz kreatív felhasználása, vezetők megvesztegetése, dezinformáció, kibertámadások és katonai nyomásgyakorlás egyaránt részét képezi ennek az eszköztárnak. (…)

Moszkva és a Baltikum jövőjét illetően többféle forgatókönyv elképzelhető: kezdve egy elsöprő, elméletben villámgyorsan végrehajtható katonai invázióval. Az ukrajnai eseményekhez hasonló területszerzések is lehetségesek, a helyi kisebbségek esetleges támogatásával, a korábbiakhoz hasonlóan, csupán fedett katonai akciókkal. Egy esetleges oroszbarát kormány hatalomra kerülése szintén fordulatot jelenthetne, ennek a fenyegetésnek Lettországban komolyan veendő esélye van, hiszen a jelenleg legnagyobb, orosz kisebbség támogatását is élvező, azonban nem kormányzó Harmónia Párt jóval nyitottabb az oroszok irányába, mint a nyugat felé forduló kormánykoalíció. A negyedik, mindennapokban jelenleg is tapasztalt jövőkép a dezinformációs hadjárat és kibertámadások rendszeres alkalmazása Moszkva részéről a Baltikum megosztására és demoralizására. (…)

A balti vezetőkkel beszélve, elsősorban Putyin következő lépéseit illető bizonytalanságról és rossz előérzetről hallhatunk. Egy litván tisztviselő szavaival élve: „közeleg a tél”. A hangulatot azonban nem pánik, vagy egy közeljövőben esedékes támadástól való félelem határozza meg. Ugyanakkor a baltikumi vezetőkben kialakult a kép, hogy Oroszország sokáig állandó kihívást jelent majd,(...) ami megköveteli, hogy ezen országok szüntelenül szorosan nyomon kövessék hatalmas szomszédjukat.”

Az eredeti cikket az alábbi linkre kattintva tekintheti meg:

http://cepa.org/EuropesEdge/Winter-is-coming

kelet-europa_3_het.jpg

Mészégető Tamás

Mi lesz Irakkal és Szíriával az ISIS bukása után?

Mitől tarthatunk az ISIS bukását követően? A Council on Foreign Relations elemzése szerint a terrorállam legyőzését követően könnyen kiéleződhetnek azok a régi-új ellentétek a térségben érintett regionális és globális hatalmak között, melyeket az iszlám fundamentalisták elleni harc átmenetileg háttérbe szorított.

„Az Iszlám Állam rohamosan csökkenő befolyása jelentősen megemelte Irakban és Szíriában egyes új konfrontációk kockázatát, mivel a számos fegyveres csoport, illetve alkalmanként az őket támogató külföldi hatalmak igyekeznek egymást felüllicitálni a befolyásuk növelésére az újonnan felszabadított területeken. Jelenleg szakértők úgy látják, hogy ha a két országban győzedelmeskedő frakciók kudarcot vallanak olyan politikai elképzelések keresztülvitelében, melyek alkalmazkodnak a civil érdekekhez, és elősegítenék a menekültek hazatérését, a katonai hadjáratok valójában csak a jövő felkeléseinek, és azok leverésének körforgását ágyazták meg.”

Az elemzés ezt követően külön foglalkozik Irak, és Szíria stabilitásának aspektusaival. Előbbi esetében rámutat, hogy a sokszereplős hatalmi harcok kezelésére egyedül az Egyesült Államok rendelkezne kellő politikai hatalommal, mivel a legtöbb frakciót bőkezűen támogatta. Amíg pedig nincs egyértelmű csapásiránya a Trump-kormány Közel-Kelet-politikájának, addig számítani lehet az iraki kormányerők, kurd egységek, s a különféle síita és szunnita törzsi milíciák közti ellentétek kiéleződésére.

A szerző ezt követően vázolja az iraki menekültek és az újjáépítés kérdéskörének állását:

„Több, mint 3 millió iraki kényszerült lakóhelyének elhagyására belföldön. […] Az infrastruktúra megsemmisült, és a közszolgáltatások minimálisak, rengeteg polgár átmeneti táborokban húzza meg magát. A törzsi vezetők néhány esetben megtiltották a katonai egységekkel összefüggésbe hozhatók családtagjainak hazatérését. […] Egy ENSZ szakértő szerint az alapvető infrastruktúra helyreállítása csak Moszulban több, mint egymilliárd dollárba kerülhet, az iraki kormány pedig az állam újjáépítésének költségét 100 milliárd dolláros nagyságrendűre becsüli. Az olajárak kifejezett csökkenése eleve folyamatos deficitet okozott az országnak, így világos, hogy Irak külföldi segítségre fog szorulni. A korrupció viszont járványszerű, így az államok, és a nemzetközi szervezetek vonakodhatnak a segélyezés kibővítésétől.”

Az elemzés második felében pedig a szír állam helyzete kerül összefoglalásra:

„Az amerikai érdekeltségek jelenleg az észak-szíriai Rakka közigazgatását igyekeznek megalapozni. Nem ismert azonban, hogy mekkora befolyással rendelkezik itt a Demokratikus Egység Párt, vagy éppen a szíriai kurdok, ugyanis néhányan attól tartanak, hogy a kurd harcosok az általuk felszabadított területeket a de facto autonóm kurd régiókhoz fogják csatolni. Mindeközben várható más közeli harcoló csoportok csatlakozása a csetepatéhoz, mivel külföldi támogatóik – elsődlegesen Törökország és Irán – versengenek befolyásuk növelésére azokon a területeken, melyek nem valószínű, hogy vissza fognak kerülni Damaszkusz ellenőrzése alá.”

„Ötmillió szíriai menekült tartózkodik a Szíriát körülvevő országok területén, és körülbelül egymillió adta be menekültkérelmét az Európai Unióban. A háború alábbhagyásával ezen államok társadalmi nyomással kerülhetnek szembe, hogy kinyilvánítsák Szíria biztonságosságát a menekültek hazatérése érdekében, ahogyan ezt tették néhányan Afganisztán esetében.”

„A pusztítás mértéke oly nagy, hogy az újjáépítés elképzelhetetlen nemzetközi segélyezések nélkül, de elemzők arra figyelmeztetnek, hogy ezen összegek valószínűleg Aszad, vagy a hozzá hű helyi hivatalnokok valamelyikének zsebében landolnának, s a kormányhoz lojális közösségek jutalmazására szolgálnának, mások kárára.”

A teljes cikket a linkre kattintva tekintheti meg:

https://www.cfr.org/backgrounder/what-watch-post-isis-iraq-and-syria

kozel-kelet_3_het.jpg

Holló Richárd

5 ok, amiért a megegyezés hiánya a Brexit elmaradását jelentené

„Egy árny lebeg a Westminster felett – annak árnya, hogy megegyezés hiányában elmarad a Brexit.”

Tom McTague a Politico-n megjelent írásában képet fest nekünk arról, hogy is néz ki a jelenlegi brit belpolitikai helyzet, a brit-EU-s tárgyalások megakadásával, majd sorra veszi azokat a forgatókönyveket, amelyek esetén az egész Brexit elmaradhat – a maradáspártiak legnagyobb örömére.

Attól tartanak a képviselők, hogy a tárgyalások legvalószínűbb kimenetele a megegyezés hiánya lesz, aminek két következménye lehet: Nagy-Britannia mindenféle egyezség nélkül kiesik az EU-ból, vagy időlegesen, de bennmarad. A konzervatív párt többsége elkötelezett a kilépés iránt, és ha azt látják, hogy Theresa May meggondolja magát, könnyen leválthatják a kormányt. Ez azt eredményezné, hogy Jeremy Corbyn és a Munkáspárt kerülne hatalomra. Corbyn maga Brexit-párti, de a pártja jó része legalább ambivalens érzésekkel bír a dolog iránt, úgyhogy lehet, hogy egy munkáspárti kormány kiírna egy újabb népszavazást a kérdésben.

Félő - írja a szerző -, hogy az EU jelenleg mutatott egysége a kérdésben széthullik, így a briteknek nem egy, hanem 27 tárgyalópartnerrel kellene egyezségre jutniuk, ami sokkal kevesebb mozgásteret jelent. De lehetséges az is, hogy – mint ahogy azt Görögország esetében láttuk – az EU eltolja a határidőket, így több időt adva a tárgyalásoknak.

Viszont még ha nagy nehezen ki is szenvedték a megállapodást, mindent ki lehet dobni, ha a brit parlament nem szavazza meg a kilépésről szóló törvényt. Ez nem csak a kormány leváltásával járna, hanem egyben azt is jelentené, hogy Nagy-Britannia valószínűleg mindenféle egyezség nélkül lépne ki az Unióból, ami egy nagyon nehéz helyzetet eredményezne.

McTague rámutat, hogy ha Theresa May komolyan akar játszani, megteheti, hogy visszavonja a kilépési szándékát. A híres 50. cikk szerint ez jogilag teljesen rendben van, de más kérdés, hogy ez nagyon komoly politikai válságot okozna – az egyik miniszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy „ez nem történhet meg, ez forradalomhoz vezetne”.

A teljes cikket itt olvashatja el:
http://www.politico.eu/article/5-reasons-why-no-deal-could-mean-no-brexit/

nyugat-europa_3_het.jpg

Németh Olivér

Afrika lehetősége

Tud élni Afrika az évszázad lehetőségeként emlegetett alkalommal? Régóta érik már egy átfogó afrikai kereskedelmi egyezmény, ám idáig sok országban elmaradt a ratifikáció. A megállapodás óriási lehetőségeket jelentene az afrikai országoknak, ugyanakkor szemléletváltást is megkövetelne tőlük. Sindiso Ngwenya, a Kelet- és Dél-Afrikai Közös Piac (COMESA) főtitkára adott interjút Tom Collinsnak az African Business magazintól.

„Új lehetőséget teremt ez nekünk itt Afrikában?

Rengeteg lehetőség áll rendelkezésre a bakugráshoz. Míg a régi gazdaságok azzal fognak birkózni, hogy a régi technológiát, gépeket, szalagokat lecseréljék, Afrika a későn jövők előnyeit fogja élvezni azáltal, hogy egyből a legkorszerűbb tőke - , technológia - és termeléstechnikákat fogja alkalmazni.

Mindazonáltal Afrikának ösztönző befektetési szerkezettel, készségekkel, képzéssel, alapszintű oktatási szolgáltatással és regionális piacokkal kell rendelkeznie.”

A teljes cikk a következő linken érhető el:

http://africanbusinessmagazine.com/sectors/finance/interview-comesa-sec-gen-sindiso-ngwenya/

afrika_2_het.jpg

Bejan Ervin

 

Trump és Irán

Richard N. Haass, a Council on Foreign Relations elnöke a Project Syndicate-en megjelent legújabb cikkében Trump iráni stratégiáját elemzi, kiemelve azt, hogy  Trump stratégiai hibát vétett. Vajon ezek után mennyire lesz nehéz a tárgyalás Iránnal és Észak-Koreával?

Haass a kongresszus lehetséges lépéseit vázolja fel, kiemelve azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok újabb szankciókat vet ki Iránra, annak agresszív közel-keleti tevékenységei miatt, azonban azt is megemlíti a szerző, hogy bárminemű szankció, melyet az Egyesült Államok kezdeményez, támogatók nélkül maradna. A külpolitikai szakértő megjegyzi, hogy az iráni atommegállapodás tagjai (EU, Kína, Oroszország) nem csak a pénzügyi önérdekük miatt, hanem azért sem támogatnák a kongresszus által meghatározott új szankciókat, mert Irán alapvetően betartja az iráni atommegállapodásban foglaltakat.

Haass kiemeli, hogy az iráni atommegállapodás szigorítása (a ballisztikus rakéták fejlesztését, illetve az ellenőrzési folyamatokat illetően) elméletben jó lépés lenne, azonban gyakorlati megvalósítása kivitelezhetetlen, mivel a megállapodást aláírók egyike sem támogatná.

A szerző természetesen nem azt állítja, hogy az iráni atommegálapodásnak nem voltak meg a maga hibái, hiszen az Iránnal kapcsolatos problémákat csupán egy évtizedre csillapította volna, azonban Haass szerint így is alaptalan és meggondolatlan lépés volt Trump felől a megállapodás aláírásának elutasítása. Amellett, hogy az Iránnal kapcsolatos tárgyalások nehezebbé válnak, létezik egy másik, egyáltalán nem elhanyagolható probléma is: az Egyesült Államok külpolitikája Trump lépésével így kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná vált. Haass szerint egy erős állam politikájának a folytonosság szellemében kell működnie, ennek hiányában azonban az Észak-Koreával való jövőbeli tárgyalások is problémákba ütközhetnek. Mi lesz a garancia arra, hogy az USA betartja majd a szavát és nem rúg fel egy megkötött egyezményt?

Itt találja az eredeti cikket:

https://www.project-syndicate.org/commentary/trump-decertification-iran-nuclear-deal-by-richard-n--haass-2017-10

eszak-amerika_2_het_1.jpg

Son Nam Nguyen

A robotok lázadása? - Avagy az MCC Neighbourhood Dialogues harmadik állomása

2017 tavaszán immáron harmadik alkalommal adott otthont a Mathias Corvinus Collegium a Neighbourhood Dialogues című konferenciájának, amelynek az a missziója, hogy javítsa Magyarország régiós országokkal való kapcsolatát, ösztönözze az együttműködést, és lebontsa az előítéleteket, különösen a fiatalok közötti kapcsolatépítés tekintetében. A konferencia minden évben más szomszédos ország bevonásával kerül megrendezésre, és olyan témákat dolgoz fel, amelyek nemcsak hazánk, hanem a régiós országok számára is kiemelt jelentőséggel bírnak, és amelyek közös megvitatása hatékonyabb megoldások kidolgozását  segítheti elő. Az első rendezvény Szlovákia és Magyarország demográfiai kihívásait vette górcső alá. A második esemény partnerországa Románia volt, és a két ország EU-n belül elért eredményeit, valamint jövőjét és együttműködési lehetőségeit vizsgálta. A konferenciasorozat idei, harmadik állomása osztrák–magyar fókusszal valósult meg, és az ipari digitalizáció és az általa jelentett kihívások témája köré épült.

Bretus Borbála és Krümmer Bence, a 2017-es MCC Neighbourhood Dialogues főszervezői a következőképp indokolják a témaválasztást: „A negyedik ipari forradalom, ami jelenleg szemünk előtt zajlik, nem csupán a technológia átalakulásáról szól. Ez egy átfogó változás, amely átformálja a társadalom szerkezetét, hatással van arra, ahogyan tanulunk, dolgozunk, egymással – és a gépekkel - interaktálunk. Célunk az volt, hogy a résztvevőknek átfogó képet adjunk az ipar 4.0 kulcs tényezőiről és kihívásairól a szakma elismert képviselőinek és IT vállalatok vezetőinek segítségével, közösen best-practice megoldásokat keressünk, és kifejlesszünk egy olyan stratégiát, amely a legfontosabb feladatok és irányvonalak megállapításánál figyelembe veszi az összes érintett – köztük a társadalom – érdekét.”

E célkitűzésnek megfelelően a rendezvény első napján a V4 országokból és Ausztriából érkező résztvevők szakmai előadásokon vettek részt, majd az előadások során megszerzett tudásukat a második napon egy szimuláció keretében kamatoztathatták, ahol három bizottságba osztva különböző országokat és intézményeket képviseltek.

Az első nap szakmai részét a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének (AUT) vezetője, dr. Charaf Hassan előadása nyitotta meg, aki átfogó képet hivatott adni az új ipari forradalomról, az ipar 4.0-ról és annak kihívásairól. A BME tanszékvezetője szerint az ipar 4.0 és digitalizáció korszaka a következő kulcs tulajdonságokkal jellemezhető: fenntarthatóság, „okosság” (smartness) – ami az adatkezeléssel és –feldolgozással kapcsolódik szorosan össze –, integráció és nyitottság. Rámutatott arra, hogy mivel Magyarországon nagyon erős az autóipar szerepe, hazánkban is prioritást élvez az ipari-technológiai fejlődés és fejlesztés. Hassan úr szerint a mai digitalizált világban a vállalatok feladata kettős. A sikeres fejlődéshez és technológiai átalakuláshoz egyrészt a vállalati kultúrára kell koncentrálniuk, és a munkavállalókat folyamatos tanulásra kell ösztönözniük, sőt kötelezniük annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a digitalizált világ kihívásaihoz. A munkavállalók mellett a siker másik kulcsa a fogyasztó: mivel a fogyasztót akarjuk kiszolgálni, az ő igényeit kell figyelembe venni. A big data növekvő szerepével elsősorban olyan megoldások kidolgozását szorgalmazza, amelyek adatokból kinyert információn alapulnak.

20170317-18_neighbourhood_dialogues_040.jpgA második panelt Dömötör Ákos, az OptoForce ügyvezető igazgatója tartotta, amely során a hallgatókat közelebb hozta az ipari digitalizáció és a robotika témájához. Levezette, hogy a munkaerő-hiány globális jelenség, ami felfelé nyomja a munkaerőköltséget. A munkaerőhiány leküzdésére és a költségek csökkentésére került egyre inkább előtérbe az ipari automatizáció és a robot technológia. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a robotok teljes mértékben átveszik a humán munkaerő feladatait, hiszen nem is tudnák teljes mértékben helyettesíteni a humán erőforrást, hanem sokkal inkább az emberi tevékenységek támogatásáról, úgy nevezett ember–robot kollaborációról van szó. Az automatizálási folyamat során az OptoForce ügyvezetője szerint két kiemelt tényező jelent kihívást a vállalatok számára: a költségcsökkentés és a vezérlő panelek kezelésének megkönnyítése, illetve a robotok „tanítása”. Egy profitorientált vállalat számára nyilvánvalóan akkor éri meg áttérni robot technológiára, ha a befektetett pénz rövid időn belül – Dömötör úr szerint egy éven belül – megtérül. Másrészt, az előadó véleménye szerint a mai robotokat „mérnökök alkotják mérnököknek”, és egy gyári alkalmazott nem boldogulna azok kezelésével. Ennek fényében szükség van a robotok irányításának egyszerűsítésére. A robotok tanulási folyamatát két módon képzeli el a vállalati vezető: egyrészt, a humán munkaerő megfigyelése, másrészt a „cselekvés általi tanulás” (learning by doing) révén.

Az ipari digitalizációt az állami szerepvállalás szempontjából vizsgálta a harmadik panel kerekasztal-beszélgetése, amely során az osztrák oldalról Christoph Diensthuber, Ausztria digitális menetrendjének szerzője, a magyarról pedig Vityi Péter, az IVSZ alelnöke beszélt. Diensthuber úr rámutatott arra, hogy amikor két évvel ezelőtt az osztrák parlamentben előtérbe került a digitalizáció kérdése, a legfontosabb célkitűzés az infrastruktúra fejlesztése, a társadalom digitális világba való minél nagyobb arányú bevonása volt. A digitális menetrend fontos aspektusait képezte emellett a foglalkoztatás és az oktatás is. Vityi rámutatott arra, hogy Magyarországon a digitális agenda négy pillérre épül: az oktatással, startupokkal és gazdasággal kapcsolatos lehetséges cselekvések monitorozására, valamint a fiatalok védelmére. Azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesz az ipari digitalizáció a munkaerőpiacra, alapvetően egyetértés uralkodott a kerekasztal-beszélgetés két résztvevője között. Bár mindketten beismerték, hogy munkahelyek megszűnésével lehet számolni, a sok új munkahely létrejötte azonban pozitív nettó változást fog eredményezni. Az új állások betöltése mindkettejük szerint az oktatás megreformálását, a munkaerő átképzését követeli meg. Mind az osztrák, mind a magyar előadó kiemelte nemcsak az állam, de az egyén szerepét is ebben a folyamatban: az élethosszig tartó tanulás egyre inkább felváltja a hagyományos oktatási kereteket.

Az első, szakmai előadásokból álló napot a Hepenix üzletfejlesztési igazgatója, Tóth József zárta előadásával, aki az első előadáshoz hasonlóan kifejtette, hogy a siker érdekében a fogyasztói igényekre kell kiemelt figyelmet fordítani, és az ő igényeiknek kell megfelelni. Véleménye szerint, ha egy vállalat a negyedik ipari forradalom győztesei között akar kikerülni, akkor három tényezőre kell építenie: okosság (smartness), nyelvtudás és mobilitás.

20170317-18_neighbourhood_dialogues_184.jpg

A konferencia második napján a résztvevők egy szimuláció keretében próbálhatták ki magukat életszerű körülmények között a különböző érdekcsoportok – kormányok, vállalatok, munkavállalók – döntéshozó pozícióiban, illetve javaslatokat dolgoztak ki az ipari átalakulást érintő kérdésekben. Egy lelkes résztvevő így foglalta össze az MCC Neighbourhood Dialogues két napja során szerzett élményeit: „Véleményem szerint ez a konferencia nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy megismerkedjünk a környező országok lelkes fiataljaival, majd együtt megvitassuk a mindannyiunkat érintő témákat, ötleteljünk és megoldást keressünk a problémákra. Remélem, jövőre is folytatódik a rendezvénysorozat.” Nos, a szervezők kétség kívül mindent meg fognak tenni ennek érdekében.

Készítette: Zemkó Boglárka

Európa visszatérése a válságba?

A Project Syndicate-en Daniel Gros tollából megjelent írás azt boncolgatja, hogy mivel az EU a nemzetállamokra támaszkodik, amikor azok politikai/gazdasági válságba kerülnek, azt az Unió is óhatatlanul megérzi.

A szerző felidézi, hogy Emmanuel Macron megválasztásával úgy tűnt, hogy az EU végre egy nyugalmasabb, építkezésre fókuszáló időszak elé nézhet – ez a nyugalom tört meg a barcelonai utcákon. Mindaz, ami Spanyolországban most történik, egyfelől mutatja, hogy az európai gazdaság erősödik, de egyben kiemeli azt is, mennyit képes elérni az EU.

A spanyol gazdaság ugyanis növekszik, az eurózóna átlagánál jobban, és a jelenlegi eseményekre sem reagált kétségbeesetten a piac. Ugyanakkor látni kell, hogy az EU-s intézmények ha akarnának sem tudnának beavatkozni a katalóniai eseményekbe, erre egyszerűen nincsenek meg az eszközeik.

Hogy miért? Azért, mert az uniós modellt nem lehet tisztán kormányközinek leírni, hiszen minden, amit az EU-s intézmények eldöntenek, azt a nemzeti kormányok hajtják végre. Az Európai Központi Bank intézkedéseit a tagállami központi bankok, az Európai Bíróság döntéseit pedig a tagállami bíróságok, kormányok léptetik életbe.

Manapság több tagállam is komoly gondokkal küzd. Görögországban elhúzódó gazdasági-politikai válság van, Magyarország és Lengyelország „illiberális” kormányai kikezdik a bírói függetlenséget, Spanyolország nem tudja feloldani a konfliktust Katalóniával, sőt, az elmozdíthatatlannak tűnő Angela Merkel is törékeny koalíció élén kezdi meg negyedik kormányzását, Olaszországban pedig a választók többsége populista/euroszkeptikus pártokat támogat. Éppen ezért, a tagállamok inkább a saját belső gondjaikkal foglalkoznak, az integráció kérdése háttérbe szorul.

A teljes cikket itt találja:
https://www.project-syndicate.org/commentary/spain-catalonia-crisis-european-integration-by-daniel-gros-2017-10?a_la=english&a_d=59ddded678b6c708dc69e8e5&a_m=&a_a=click&a_s=&a_p=%2Fsection%2Fpolitics-world-affairs&a_li=spain-catalonia-crisis-european-integration-by-daniel-gros-2017-10&a_pa=section-commentaries&a_ps=

nyugat-europa_2_het.jpg

 

Németh Olivér

Közelgő cseh választások – ezért fájhat a feje az Európai Uniónak

A csehországi parlamenti választások legnagyobb esélyese az Andrej Babiš vezette ANO, amely egyúttal az oroszbarát Miloš Zeman államfő nyílt támogatását is élvezi. Az európai integráció további mélyítésének elutasítása, és a szuverenitás kérdésének előtérbe helyezése mellett az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók ellenzése egyaránt várható az új vezetéstől, amennyiben az ANO-nak valóban sikerülne hatalomra kerülnie.

A Kreml elsőszámú célpontja a régióban épp Csehország, miután a magyar és szlovák vezetés Unióval szembeni retorikájával párhuzamosan valamelyest közeledett Oroszországhoz az utóbbi időben. A köztársasági elnöknek nem csak a retorikájában fedezhető fel az orosz kötődés: Zeman közeli tanácsadóinak moszkvai pénzügyi kötelékei mellett az az elnökkel kapcsolatban álló Vladimir Yakunin orosz tábornok is megemlítendő, aki KGB-s múlttal büszkélkedhet, és Washington feketelistáján is szerepel a Krím annektálásában való részvételéért. Zeman pártfogoltjának elfogultságától tehát valószínűleg joggal tartanak ellenzői, akiknek jó alapot nyújt, hogy a cseh hatóságok korábban a parlament hozzájárulását kérték, hogy Babiš pártelnök orosz üzleti kapcsolatait vizsgálhassák. Az orosz felforgató akciókkal szemben mindeddig éber cseh hatóságok egy esetlegesen erősen Moszkva-barát kormány alatt valószínűleg nem folytathatnák zavartalanul működésüket, noha már több mint 40 cseh nyelvű, EU-és NATO-ellenes üzeneteket közvetítő portálról derült ki, hogy orosz háttérrel rendelkezik.

Janusz Bugajski írása az alábbi linken érhető el:

http://www.realclearworld.com/articles/2017/10/12/czech_election_another_blow_to_the_eu_112580.html

kelet-europa_2_het.jpg

 

Mészégető Tamás

Mi lesz az iráni atomegyezménnyel?

Az iráni atomegyezmény felmondása Donald Trump számára politikai, és nem technikai kérdés – mondja a Georgetown University elemzője, Ariane Tabatabai, aki szerint Trump agresszióra építő politikája hiteltelenné teheti az amerikai politikát a Közel-Keleten, s növeli a konfrontálódás esélyét a térségben. Az elemzés végigveszi az esetleges forgatókönyveket a 2015-ben kötött egyezmény jövőjére nézve, abban az esetben, ha az Egyesült Államok felmondja azt.

„Trump jelezheti bázisa felé, hogy kemény fából faragták, és, hogy fel fogja göngyölíteni Barack Obama hagyatékát.”

Az elnök lépése saját embereit is megosztja:

„A Trump-igazgatás számos képviselője - a védelmi miniszter Jim Mattis, a belügyminiszter Tillerson, illetve számos katonai vezető, pl. Joesph Dunford tábornok – is jelezte, hogy az amerikai érdek valójában azt diktálja, hogy továbbra is ragaszkodjanak az egyezményhez.”

„Az elnök úgy döntött, hogy a Kongresszusnak adja a stafétát. Alapvetően az elnök nem arra hivatkozva mondja fel az egyezményt, mert Irán kudarcot vall annak betartásában – attól függetlenül, hogy számos alkalommal megjegyezte, hogy álláspontja szerint Irán nem igazodik az egyezményhez -, hanem amiatt, mert az nem szolgálja az Egyesült Államok nemzeti érdekét. Ez a Kongresszusnak dobja a labdát.”

Innentől a Kongresszusnál tehát a döntés joga. Ők még reagálhatnak az elnök lépésére úgy, hogy a felmondás ellenére nem emelnek újabb szankciókat Iránnal szemben, hiszen még a republikánusok között is sokan úgy vélik, hogy nem áll az Egyesült Államok érdekében az, hogy szélesítsék az Irán és köztük fennálló szakadékot – pedig ők nyíltan kiálltak a 2015-ös egyezmény ellen.

Végül az elemzés rávilágít arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, valamint Németország által aláirt szerződés amerikai felmondása Irán számára jó okot adhat arra, hogy bűnbakot teremtsen:

„Az irániak fókusza az Európai Unió. Amikor először felmerült, hogy az Egyesült Államok felmondaná a szerződést, az iráni vezetés számos jelentős állásfoglalást tett arról, hogy folytatnák az egyezmény végrehajtását, de csak abban az esetben, ha az európaiak játékban maradnak. […] Náluk van azon előny, hogy az Egyesült Államokra mutatva kijelentsék a következőt: >>Nézzétek, mi vagyunk a jófiúk; mi nem lékeltük meg a hajót az amerikai visszásságok ellenére, miközben ők nem tartják be az egyezségünk rájuk eső részét.<<”

A teljes cikket az alábbi linkre kattintva érheti el:

https://www.cfr.org/interview/will-decertification-spike-iran-nuclear-accord

eszak-amerika_2_het.jpg

 

Holló Richárd

Ukrajna rosszul időzített oktatási törvénye

A Petro Poroshenko ukrán elnök által szeptember végén aláírt, és 2020-ig fokozatosan bevezetendő új oktatási törvény az országon belül vegyes, a szomszédos államok részéről pedig egyértelműen ellenző reakciókat váltott ki. A törvény szerint a felső-tagozatos oktatás nyelve minden esetben az ukrán, a kisebbségi nyelveket csak bizonyos speciális órákon lehet használni. Az oktatási reform más változtatásokat is magában foglal, a változtatásokat pedig elsősorban az ukrán iskolarendszer európai standardokhoz való közelítésével indokolják.

A politikai célkitűzés ugyanakkor egyértelműnek tűnik: az ukrán nyelv helyzetének erősítése, az országban szintén elterjedt orosszal szemben. A törvény nem is az első az ezt célzó intézkedések sorában, legutóbb az állami televízió által sugárzott ukrán nyelvű tartalmak arányát növelte meg törvényileg a parlament.

Az „ukranizáció” azonban eddig is erőteljes volt. A lakosság anyanyelvét vizsgáló, ukrán-orosz kettős opciót is tartalmazó felmérések szerint az oroszt 2013-ban 22%, míg 2017-ben már csak 13% vallotta az anyanyelvének, noha az orosz-ukrán lehetőséget választók aránya csak 1 százalékponttal nőtt 18%-ra ezen időszakban.

Az intézkedést érő orosz kritika nem meglepő, ugyanakkor Magyarország mellett Románia is felemelte a hangját az új oktatási törvény ellen, kilátásba helyezve, hogy az a további európai integráció akadálya lehet. Az Európa felé forduló, reformokkal terhelt kijevi vezetésnek ugyanakkor nagy szüksége lehet szomszédjai támogatására, ahogyan az oroszokkal szembeni konfliktus további mélyülése sem célja Poroshenkonak, aki a többnyelvűség támogatásával talán progresszív, ugyanakkor kevésbé kockázatos döntést hozna.  Gwendolyn Sasse írása a Carnegie Europe-on:

http://carnegieeurope.eu/strategiceurope/73272

kelet-europa_1_het.jpg

 

Mészégető Tamás

A deportált

Miért lehet szinte korlátlan kereslet az embercsempészek szolgáltatásaira a mali állampolgárok részéről? Az illegálisan Franciaországban tartózkodók deportálásával milyen nyomás nehezedhet egy kibocsátó országra? Ty McCormik a Foreign Policy magazin tudósítója ezekre a kérdésekre adhat választ cikkében, Amadou Coulibaly példáján keresztül.

„Úgy hírlik Mali durván 18 millió állampolgárának majdnem negyede az országon kívül él, főleg Európában és más afrikai országokban. Mali tisztviselők elmondása szerint közülük feltehetőleg 120,000-en élnek Franciaországban, és küldenek haza Franciaország egykori gyarmatának szánt fejlesztési segélyét is meghaladó összegeket.”

„Mivel Európa egy menekültválsággal birkózik, aminek következtében 2015-ben a menedékkérők száma 122%-kal nőve 1.3 millióra ugrott (a korábbi csúcs 700,000 fő volt 1992-ben, a Szovjetunió összeomlása után), arra törekedett, hogy felgyorsítsa az elutasított menedékkérők és a megfelelő papírok nélkül érkező migránsok deportálását.”

“»Egy migráns 20 másik otthonit tud segíteni,« mondja (Coulibaly). »Ők fizetik ki a lakásokat, az iskolákat, a kórházakat. Az európai segély mindezt nem tudja kifizetni. Migráció nélkül nem lesz semmilyen fejlődés.«”

A teljes cikk az alábbi linken érhető el:

http://europeslamsitsgates.foreignpolicy.com/the-deported-mali-africa-europe-EU-deportation-migration-unrest

afrika_1_het.jpg

 

Bejan Ervin