„Ez egy olyan élet volt, amiért érdemes volt élni” – idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung Helmut Kohl német kancellár szavait a 20 éves német egységről készített dokumentumfilmében. A volt kancellár még tavaly májusban a 80. születésnapjára tartott ünnepségen emlékezett vissza élete csúcspontjára, a 20 éve kialkudott német egységre. Két évtizeddel ezelőtt Helmut Kohl legközelebbi politikustársaival együtt történelmet írt. 1990. október 3-áig rajtuk kívül nem sokan hitték, hogy a „német álom” beteljesülhet. De a kancellár kiváló diplomáciai érzékének, kitartásának és a pozitív nemzetközi fogadtatásnak köszönhetően az évtizedekig kettészakított Németország újra egy egységként léphetett Európa színterére.
És hol tart ma a német egység? Sokat hallani, hogy a német újraegyesülés elhamarkodott volt, és jobb lett volna várni vele. Pedig az egyik közszolgálati televízió, a ZDF „politbarometer” felmérése alapján a megkérdezettek csupán 14 százaléka gondolja úgy, hogy hiba volt az egyesülés, 84 százalékuk pedig egyetért vele. Az már más kérdés, hogy a német lakosság 72 százaléka szerint a bérek eloszlása a keleti és a nyugati országrész között mind a mai napig aránytalan. Mégsem az évtizedes „Ossi-Wessi” ellentét az, ami a leginkább foglalkoztatja a németeket a 20 éves egységük ünnepén. A keletnémet forradalmárok híres jelmondatának („Wir sind ein Volk” – Egy nép vagyunk) újra érvényt szerezve Christian Wulff német államfő az ország egységét fenyegető integrációs problémákról beszélt. Emlékeztetett a kelet-németek hatalmas akaraterejére, melynek köszönhetően sikeresen vették át a nyugat-német mintákat, és melynek köszönhetően az ország egysége helyreállhatott. Wulff szerint kimagasló az a bátorság, amellyel ezek az emberek a változás elé léptek, és egyben követendő példa is az országban élő milliós nagyságrendű kisebbség számára. Magát az összes, Németországban élő ember elnökének (tehát a muszlimokénak is) nevezve kiemelte: aki itt él, annak tisztelnie és védelmeznie kell az alkotmányt és annak értékeit. Tartania kell magát a közös szabályokhoz, és el kell fogadnia azt, ahogyan a németek élnek.
(forrás: www.daserste.de)
Mindemellett „(…) az országnak meg kell barátkoznia a mássággal, sőt igényelni kell azt.” Habár a túl nagy különbségek veszélyeztetik az egységet, ezért az államfő a következő következtetésre jutott: a sokszínűséget becsülni, a társadalmi szakadékokat pedig betemetni kell. Így lehet megóvni az országot a téves illúzióktól, így lehet megőrizni az összetartást. Ez ma a német egység feladata. Az üzenet egyértelmű: össze kell tartaniuk azoknak, akik nemrég érkeztek ide, és azoknak, aki már régóta itt élnek. Ne a „Nationalelf”, az idei futball világbajnokság harmadik helyezett válogatottja legyen a „multikulti” egyetlen sikertörténete.
Tenni kell azért, hogy amiért sokan egy életen át küzdöttek, fennmaradhasson. Tenni kell azért, hogy Helmut Kohl, a német egység kancellára évek múlva is úgy érezhesse: ezért érdemes volt élni.
Németh Andrea
