A multikulturalizmus halott - Kontra

2010. október 26.

Kicsivel több, mint egy hete Angela Merkel német kancellár kijelentette, hogy a multikulturalizmus halott, országában az eszme csúfosan elbukott. Véleményem szerint a mai Európában a multikulturalizmus lényegét félreértelmezik, és ez vezet olyan helytelen kijelentésekhez, mint amilyet Merkel asszonytól is hallottunk. A következő írásomban Merkel asszony szavait kívánom pontosabban górcső alá venni, és amellett fogok érvelni, hogy a multikulturalizmus nem feltétlenül egy bukott eszme.

 
Rostoványi Zsolt iszlámszakértőt, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárát és intézetvezetőjét idézve: „a multikulturalizmus elvileg az egységes nemzeti kultúra ellentéte, miután alapelve szerint ugyanabban a politikai közösségben több nagy, identitását megtartó kulturális közösség él együtt. A multikulturalizmus lényege, hogy a politikai közösség elismerje az összes kulturális közösséget, egyik kulturális közösség sem sajátíthatja ki az államot.” Ez az én értelmezésemben nem azt jelenti, hogy egy országon belül minden közösség csak és kizárólag a saját mintái szerint él. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy minden közösség a saját jellegzetességeit megtartva hozzáidomul egy kicsit a másikhoz. Ha így nézzük a dolgokat, akkor nem biztos, hogy a multikulturalizmus halott. Családi kötődéseim révén (édesanyám német) a törökök integrációja rendszeres beszédtéma nálunk. A német nagyszüleim hajlamosak azonosulni azzal a nézettel, hogy a törökök képtelenek az integrációra, és hogy a német jóléti állam válságáról csak ők tehetnek. Ezzel szemben a bátyám - aki már lassan 10 éve Németországban él, és szintén német állampolgár - egy nyári vakációja során összebarátkozott egy török párral, és így élő példája annak, hogy a multikulti működhet. Persze, itt jöhet az ellenreakció, hogy biztos olyan török volt, aki nem hithű muzulmán. De csak akkor beszélhetünk a multikulturalizmus sikeréről, ha egy fejkendős török lány, és egy bajor szoknyás német lány együtt mulatnak? Ha ez egyik a sört iszik, miközben a másik imádkozik? Az talán nem siker, ha egy farmernadrágos német fiú, és egy farmernadrágos török fiú együtt vízipipáznak?
 
Véleményem szerint a fogalmak zavarában élünk. Nem egyértelmű, hogy mit értünk integráción, mit értünk asszimiláción, vagy mit is jelent a multikulturalizmus. Érdemes akár maga Thilo Sarrazin, az állóvizet felbolygató szociáldemokrata politikus szavait megvizsgálni. Szerinte az integráció és az asszimiláció két fogalom, amit általában felhasználnak egymás ellen. Holott akit integráltak, azt egy kicsit asszimilálták is, és asszimilálódni pedig csak úgy lehet, ha integráltak is. Akkor ezek szerint az egyetlen követhető minta a teljes integráció vagy a teljes asszimiláció? Mert így nézve, nincs különbség a kettő között. Tény, hogy a német jóléti állam, a maga nagyfokú anyagi biztonságával, és a lényegében elhanyagolható munkanélküliségével sokáig elfedte az integráció, az asszimiláció vagy a multikulti (hívjuk, ahogy akarjuk) sikertelenségét. A problémák a német szociális háló meggyengülésével párhuzamosan jelentkeztek. Felszínre tört az addigi folyamatok „látszólagossága”, szűkültek a lehetőségek a bevándorlókkal kapcsolatos problémák pénzjuttatásokon keresztüli „elsimítására”. Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem a Sarrazin által is sokat bírált „Hartz IV” – amely egy fajtája a munkanélkülieknek járó segélyeknek – a megoldása az integrációs problémáknak. 
 

Én nem értek egyet Angela Merkel kijelentésével, mely szerint a multikulturalizmus halott. Szerintem igenis megfér egymás mellett ugyanabban a politikai közösségben több nagy, identitását megtartó kulturális közösség is. Ez pedig nem azt jelenti, hogy ellenzem, hogy a bevándorlóknak el kell sajátítaniuk bizonyos normákat. Mert igenis nekik kell jobban alkalmazkodniuk, hiszen ők választottak új hazát. Ez csak azt jelenti, hogy az én felfogásomban nem a multikulturalizmus halott, hanem az, amit hittünk, hogy jelent. Mert az-az eszme, mely szerint két teljesen más kultúra minden változás nélkül együtt tud élni, tényleg halott. De az-az eszme, mely szerint bizonyos fokú rugalmasság és alkalmazkodóképesség mellett lehetséges a békés egymás mellett élés, még él. Legalábbis bennem mindenképpen, mert én így értelmezem a multikulturalizmust.

 

Németh Andrea

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr292399657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peppperpotts 2010.10.26. 10:52:55

alapvető ellentmondás van az el/befogadás filozófiájában. az ugyanis, hogy mi elfogadjuk/szeretjük/cukuljuk a másságot, elég viccesen veszi ki magát, amíg a többiek viszont saját öndefiníciójuk - többek között - azért mások, mert nem fogadják el a másságot. a multikulti sem arról szólt alapvetően, hogy a kultúrák változ/tat/ás nélkül tudnak együttélni, hiszen pont az volt az egyik alaptétel, hogy önmagában a megismerés és az azzal 'szükségképpen' együttjáró szemléletváltás javíthat az eltérő kultúrák megítélésen.persze erről is sokat vitatkoznak.

brownie7 2010.10.26. 11:07:13

A megismerésre manapság nem veszik a fáradtságot az emberek...Mindig minden csak úgy jó, ahogy van, és csak az a követendő, ami megszokott. Persze, nem biztos, hogy az iszlám esetében például a megismerés megértéssel is járna..

yosemite sam 2010.10.28. 10:17:11

Azt hiszem valahogy így kellene kinéznie egy kontra cikknek, gratulálok a szerzőnek! Kifejezetten tetszik a megállapítás, hogy nem magával a eszmével van a probléma, hanem sokkal inkább azzal, hogy nagyrészünk tényleg fogalomzavarban él, mert ez nagyon, de nagyon igaz - az egyedüli ami kevésbé tetszik az-az, hogy soknak érzem a személyes, kicsit pátoszos megjegyzést, de szerencsére ez azért nem ront a kiváló összképen!

yosemite sam 2010.10.28. 10:25:32

Az majdnem lemaradt, hogy Pro-Kontra, 0-1 :)