Közel egy hónappal az éves IMF közgyűlés után a világ 20 vezető gazdasági hatalma csütörtökön ismét kísérletet tesz arra, hogy beindítsa az eddig igen csak döcögő világgazdasági növekedést egy új, globálisan ellenőrzött monetáris politika segítségével. Az álláspontok igencsak eltérnek, a megegyezés rövidtávon szinte kilátástalan, de egy dologban az összes résztvevő ország egyetért: a dollár alapú liberalizált pénzügyi folyamatok időszakának vége!
Szöulban, november 11-12-én, megrendezésre kerül az elmúlt két év során a legbefolyásosabb csoporttá avanzsáló G20-as vezetők csúcstalálkozója. Az igen rövid, ám annál zsúfoltabb ülésen az állam és kormányfők megkísérlik feloldani az eltérő monetáris politikák között feszülő ellentéteket.
(forrás: www.seoulbeats.com)
A csúcstalálkozót megelőző alaphelyzet a következő: Az Egyesült Államok Kína gyenge jüan politikáját és a fel nem használt hatalmas valutakészleteit okolja a beruházási kedv visszaeséséért. A világ megtakarításának 2/3-ával a fejlődő országok rendelkeznek, és itt kell említést tennünk a második fontos problémáról: az államok megtakarításaikat dollárban halmozzák fel, így ki vannak szolgáltatva az USA és a FED árfolyam politikájának. Azzal azonban mindenki egyetért, legyen fejlődő vagy fejlett ország, hogy a jelenlegi ingadozó tőkeáramlások menete fenntarthatatlan. A fenti helyzetet látva tehát igen valószínűtlen, hogy két nap alatt sikerül olyan megoldást találni, ami mindenki számára elfogadható. Bár javaslatok természetesen szép számmal akadnak.
A fejlett országok többsége maximalizálná a nemzeti tartalékokat. Ez a javaslat egyértelműen a fejlődő országokat érinti, hiszen Kína GDP-jének több, mint 50%-át, Brazília több, mint 20%-át tartalékolja – főleg dollárban. A válság során kiderült, hogy a túlzott megtakarítás legalább olyan káros lehet, mint a túlköltekezés. Dél-Korea GDP-jéhez viszonyított 25%-os megtakarítása ellenére kénytelen volt extra dollár segítséget kérni a FED-től. A G20-akon belül egy másik csoport – Kína vezetésével – a dollár nemzetközi dominanciáját csökkentené. A nemzetközi tőkeáramlásokat napjainkban már nem szerencsés egy nemzetgazdaság (USA) nemzeti valutájához kötni és az adott gazdaság prosperálási hullámainak kitenni. Ezért többen ismét leemelnék a polcról az első nekifutásra sikertelen SDR kosárvaluta ötletét.
- SDR (Special Drawing Right- Különleges Lehívási Jogok): 1970-ben az IMF kísérletet tett egy nemzetközi kosárvaluta, az SDR létrehozásra. A kosárvaluta négy kulcsvalutája a dollár, az euro, a font és a jen. Az SDR-t csak az IMF-tagországok jegybankjai közötti pénzügyi elszámolásokban lehetett felhasználni. Összességében az SDR nem tudta megvetni a lábát a nemzetközi piacokon. A magánszférát egyáltalán nem érinti és a globális megtakarítások csupán 5%-át fedi le.
Az SDR csupán akkor lehet valódi helyettesítője a dollárnak, ha kibővítik a valuta kosarat az elmúlt években kulcsvalutává előlépő jüannal és kialakul egy olyan nemzetközi intézményi háttér, amely képes felügyelni a kosárvaluta árfolyamát. Egy ilyen „globális jegybank” megalapítása jelen esetben elképzelhetetlen, továbbá Kína sem mutat túl nagy hajlandóságot arra, hogy a nemzeti valutáját kitegye a nemzetközi pénzügyi folyamatok veszélyeinek, így az SDR rendszer sikeres működése a közeljövőben nem valószínű.
A G20-as csúcs menete várhatóan nem fog eltérni az eddigiektől. Tüntetések kint, feszült hangulat bent. Kína nem fog jelentős mértékben változtatni eddigi árfolyam politikáján, noha ígéretet tett a jüan 1,5%-os erősítésére. Ez azonban még nem eredményez jelentős változást a nemzetközi pénzügyi folyamatokba, ahogy az FED „quantitative easing”, agresszív kötvényvásárlási politikája sem. Bátran kimondhatjuk, a dél-koreai csúcs nem fog történelmet írni, Nicolas Sarkozy azonban annál inkább ezen munkálkodik. Januárban a franciák átveszik a G20-as elnökséget és a francia államfő eltökélt szándéka, hogy Párizsban alakuljon meg az új Bretton Woods.
Balogh Dóra
