François Fillon jóval népszerűbb Nicolas Sarkozy-nél - nemcsak a franciák körében, de a kormányzó UMP-n (Union pour le Mouvement Populaire) belül egyaránt. Kedvelik a törvényhozók is, felszólalásait a Nemzetgyűlés előtt mindig tapsvihar övezi. Nem véletlen tehát, hogy az elnök ragaszkodik a sajtó által csak „érinthetetlen miniszterelnökként” aposztrofált emberéhez. Egy nappal lemondása után ezért vasárnap újra François Fillon-t kérte fel Sarkozy kormányalakításra. Órákkal később pedig az új kormány is összeállt. Az új kabinetet többnyire népszerű jobboldali politikusok alkotják, míg a korábbi baloldali miniszterek távozni kényszerültek, mint pl. a népszerű külügyminiszter, Bernard Kouchner is. A belügyminiszter (Brice Hortefeux), a pénzügyminiszter (Christine Lagarde) és a költségvetési miniszter (François Baroin) maradtak és csatlakozott hozzájuk egy tapasztalt jobboldali politikus, a korábbi miniszterelnök, Alain Juppé is, mint védelmi miniszter.

A kormány-csere lehetősége először tavasszal merült fel, amikor Sarkozy pártja, az UMP megalázó vereséget szenvedett a regionális választásokon: a baloldali koalíció ugyanis a 22 (anyaországi) régióból 21-ben szerzett többséget. Sokan – nemcsak politikai elemzők, de a jobboldal prominens politikusai is – Sarkozy népszerűtlenségében látták a vereség fő okát. Az elnök ekkor vetette fel először a kormányátalakítás lehetőségét, ezzel jelezve a választóknak, hogy „vette a lapot”. Azzal pedig, hogy ismét – a jobboldali és a konzervatív szavazók körében is közkedvelt – Fillon-t tette meg kormányfőnek, jó úton halad. Hiszen a sorozatos megszorító intézkedések bevezetése, a sztrájksorozatot elindító nyugdíjreform keresztülvitele, a kelet-európai romák hazaküldése, illetve fényűző életmódja miatt népszerűségéből folyamatosan vesztő Sarkozy-nek szüksége lehet egy közkedvelt figurára kormánya élén.

(Fillon és Sarkozy, forrás: www.info.france2.fr)

François Fillon pedig éppen ilyen. Amellett, hogy népszerű – mint már említettem a politikai életben és a francia nép körében is –, Sarkozy-vel szemben egy megbízható, visszafogott, előrelátó politikus képét mutatja. Emellett rendelkezik azzal a képességgel, hogy fontos, de a francia közembert érzékenyen érintő reformokat (ld. nyugdíjreform) is úgy tud keresztülvinni, hogy eközben népszerűségéből szinte semmit sem veszít. Sarkozy-nek pedig pont egy ilyen céltudatosságot és megbízhatóságot képviselő kabinetre van szüksége ahhoz, hogy visszaszerezhesse a választók bizalmát a 2012-es – egyelőre hivatalosan meg nem erősített – újraválasztási ambícióihoz. Fillon (újra-)beiktatása után úgy nyilatkozott, hogy egy új éra veszi kezdetét Franciaország életében, mely a gazdasági növekedésen és új munkahelyek létrehozásán kívül a szolidaritás és biztonság megteremtésére fog koncentrálni. A kérdés az, hogy vajon elég lesz-e ennyi Sarkozy győzelemének megismétléséhez?

Vagy Fillon kormányon tartása inkább egy afféle „tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet” taktikai lépés az elnök részéről? Hiszen elemzők szerint, ha Sarkozy most nem tartja meg miniszterelnökének Fillon-t, az népszerűségével méltó ellenfele lehetne a 2012-es elnökválasztási csatározásban. És egyáltalán nem biztos, hogy abból a csatából Sarkozy kerülne ki győztesen.