Obama ázsiai körútjának értékelése

2010. november 21.

November 6-13 között Barack Obama amerikai elnök ázsiai körúton járt, melynek során négy országot látogatott meg: Indiát, Indonéziát, Dél-Koreát és Japánt. E hét elején sok elemzés látott napvilágot az utazás eredményeit illetően, ezek többsége ugyanakkor inkább elégedetlenségének adott hangot.

India kapcsán az elnök ígéretet tett arra, hogy támogatni fogja az ország állandó BT tagságért folytatott törekvéseit, ennek köszönhetően azonban Pakisztán már rögtön másnap komoly kritikákkal illette az amerikai elnököt. Ráadásul tovább borzolta a kedélyeket, hogy Obama kijelentette, hogy Washington továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy Pakisztán felszámolja saját határain belül a terrorista-csoportosulásokat, és a 2008-as mumbai merényletek felelőseit kivétel nélkül bíróság elé állítsa. Nukleáris téren az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy a jövőben felold bizonyos technológiai korlátozásokat, és mindent megtesz majd azért, hogy India csatlakozhasson olyan kulcsfontosságú szervezetekhez, mint például a Nukleáris Szállítók Csoportja. Ezzel olyan területen hozva rendkívül fontos előrelépést, mely az 1998-as kísérleti robbantások óta a két ország kapcsolatának egyik legnagyobb kerékkötője volt.
Indonézia tekintetében Obama személyes múltjára alapozva – gyerekkorában ugyanis négy évet töltött az országban – meleg fogadtatást és kölcsönösen előnyös eredményeket várt. Ezek lényegében meg is valósultak, hiszen a két országnak olyan jelentős területeken sikerült növelnie együttműködését, mint például az indonéz terrorelhárító erők közös kiképzése. Ezen csoportok kapcsán gyakran merültek fel emberi jogi sérelmek az ázsiai országban, a washingtoni retorika szerint ugyanakkor az amerikaiak bevonása nem csak hatékonyságukat növelheti, hanem egyúttal csökkentheti az ilyen visszaélések számát is.
(Barack Obama ázsia körútja, forrás: www. mcclatchydc.com)
 
A körút első két állomásával szemben, a maradék két országban viszont nem sikerült megvalósítani a kitűzött célokat, és ez számos tekintetben megmagyarázza, hogy sokan miért ítélték meg összességében inkább negatívan az elnök útját. A harmadik helyszín Dél-Korea volt, ahol az elsőszámú feladat az lett volna, hogy a két ország megállapodjon az úgynevezett KORUS (Korea-US Free Trade Agreement) szabad kereskedelmi övezetről. A szerződés kudarca pedig nem csak azért rendkívül kellemetlen, mert egy hosszabb ideje folyó és komolyabb eredményekkel kecsegtető tárgyalássorozat előzte meg, hanem amiatt is kínos, mert ez alááshatja az Egyesült Államok további gazdasági terveit a térségben. Washington ugyanis hosszú távon azt tervezi, hogy a csendes-óceáni térség többi országát is rávegye a kereskedelem liberalizálására. Az ugyanakkor, hogy még ezt a bilaterális kezdeményezést sem sikerült tető alá hozni, minden bizonnyal az egyéb terveket is vissza fogja vetni.
Az utolsó állomás Japán meglátogatása volt, amelytől két okból is viszonylag keveset vártak a felek. Egyrészt az APEC csúcsértekezlete miatt csak egy nagyon rövid találkozóra kerülhetett sor a két vezető között, másrészt pedig az elmúlt hónapokban a Futenma tengerészeti bázis körüli vita némiképp beárnyékolta Tokió és Washington kapcsolatát. A két ország szövetségének megerősítése éppen ezért gyakorlatban nem jelentett túl sok stratégiai előrelépést. Ennek köszönhetően Indiához hasonlóan a legnagyobb figyelmet szintén a BT állandó tagságának kérdése kapta – Obama ugyanis Japánt is biztosította támogatásáról.
Emellett a teljesség kedvéért meg kell említeni azt is, hogy az APEC csúcsértekezlete mellett Obama november 12-én részt vett a G20-ak csúcstalálkozóján is, ahol annak ellenére, hogy sikerült kiadni egy közös zárónyilatkozatot, komolyabb eredményeket szintén nem tudtak felmutatni a résztvevők.
Összességében tehát elmondható, hogy az indiai és az indonéz látogatás nagyjából sikeresnek tekinthető. India esetében azonban jelentősen elvesz az eredmények értékéből az, hogy közben Washingtonnak egy kulcsfontosságú partnert, Pakisztánt sikerült némiképp magára haragítania. Emellett szintén a negatívumok közé sorolandó, hogy a térség két legfontosabb amerikai szövetségesével nem sikerült komolyabb előrelépést felmutatni. Ez pedig mint láthattuk Korea esetében egyrészt hosszú távú gazdasági érdeket kockáztathat, másrészt pedig negatív fényt vet magára az Obama-adminisztrációra is. Washington ugyanis retorikailag „top” prioritásai közé emelte Kelet-Ázsiát, mindezt ugyanakkor ez idáig képtelen volt átültetni a gyakorlatba.
 
Péczeli Anna

 

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr212462674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.