Kankun - a jövő most kezdődik!?

2010. november 30.

Ezennel kezdetét vette a két hetes, az ENSZ égisze alatt megrendezett éves klímakonferencia, a COP16 a mexikói Kankunban. Közel 190 ország képviselője, több száz NGO, környezetvédelmi és klímakérdésekben érintett ügynökség és lobbi szervezet tesz kísérletet arra, hogy visszaállítsa a klímapolitika presztízsét. A tárgyalások folyamán, november 28. és december 10. között bemutatjuka jelentősebb tárgyaló felek álláspontját és esélyeit, addig is pedig ismerkedjünk meg a konferencia kiinduló helyzetével.

 
Lassan eltelt egy év a csúfos kudarccal záródó Koppenhágai Klímacsúcs óta, ahol is nyilvánvalóvá vált a szereplők közötti kibékíthetetlen ellentét. A megszokott fejlődő vs. fejlett országok közötti csatározásokon túl klímakérdésben számtalan konfliktus van. Az egységes Európai Unió tagállamai is széthúznak, ugyanakkor mind a 27-en az USA-ra és Kínára hárítanák a felelősséget, Obama Kína nélkül nem lép, Peking pedig mossa kezeit és természetesen mindeközben a legfejletlenebbek segélykiáltásaira már megint nem figyel oda senki. Látható, hogy még világosan elkülöníthető érdekcsoportokat sem tudunk kialakítani – várható-e így egyáltalán valamiféle megegyezés?
 
Az, hogy miért is találkozik ez a több ezer ember minden évben a világ valamely pontján az egy évvel ezelőtti konferencia kudarcának hatására, már lassan feledésbe merül. A tárgyaló felek fő célkitűzése, hogy létrehozzanak egy hosszú távú éghajlatvédelmi egyezményt, amelynek az összes nagy károsanyag kibocsátó ország a tagja és együttes erővel mindent elkövessenek annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértéke a következő száz évben ne haladja meg a 2 Celsius fokot. A klímaváltozás drasztikus jelei mellett a találkozókat egy jogi probléma is sürgeti: 2012-ben lejár a Kiotói Protokoll első vállalási időszaka, a szerződés megszűnésével pedig nem lesz olyan nemzetközi megállapodás, amely – ha igen tág keretek között is –, de szabályozná az aláírók CO2 kibocsátását.
 
(forrás: www.inhabitat.com)
 
A tárgyaló felek, főleg az EU, Koppenhágához képest egy dolgot már biztosan megtanultak. Nem szabad konkrét célkitűzést felállítani. Ez persze elsőre kiábrándítónak tűnik, de ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egy évvel ezelőtt többek között azért futottak zátonyra a tárgyalások, mert a tárgyaló felek a kompromisszum legcsekélyebb jelét sem mutatva elzárkóztak bármiféle előzetes álláspont megváltoztatásától, ez a taktika akár célravezető is lehet. Conni Hedegaard, az Unió klímapolitikai biztosa – aki kis híján belebukott a tavalyi csúcs kudarcába – idén már jóval óvatosabban és megfontoltabban nyilatkozik a várakozásokat illetően. A biztos asszony az elmúlt hónapokban feltűnően kerüli az esetleges nemzetközi kibocsátás csökkentési arányokra vetített vállalási lehetőségeket, és nem bocsátkozik konkrét számok említésébe. Az Unió elsőszámú klímaharcosa sem mer már nagyokat álmodni, már csak részmegegyezésekben gondolkodik, és hajlandó lenne belekezdeni 2013-tól a Kiotói Protokoll második teljesítési időszakába, amíg nem születik egy globális megegyezés. Ezzel pedig ideiglenesen leveszi a terhet azokról, akik nem részesei az eredeti megállapodásnak, mint pl. az USA.

 

A konferencia kulcskérdését valószínűleg a fejlődő országoknak nyújtandó 10 éven át, 2020-ig folyósítandó, évi 100 milliárd dolláros segély és annak hozzájárulási arányai körüli vita képezi majd. Az, hogy ehhez ki milyen mértékben fog hozzájárulni, egyáltalán sikerül-e megállapodni, egyelőre megjósolhatatlan. Az USA joggal hárítaná át Kínára a terheket, mint jelenleg a világ legnagyobb üvegházhatású gázok kibocsátójára. Kína jelenleg a világ CO2 kibocsátásának több mint 1/5-ért felel, ezzel 2010-ben átvéve a vezető helyet az USA-tól. Kína pedig jogosan védekezne azzal az indokkal, hogy az elmúlt évtizedekben a fejlett világ, élükön az USA kibocsátása eredményezte a mai állapotokat, így nekik kell állni most a számlát. Igazságot tenni lehetetlen. Csupán abban reménykedhetünk, hogy a felek nem bújnak a gazdasági világválság nyomán a csökkenő termelésből fakadó kibocsátás visszaesés mögé és igyekeznek valós, kikényszeríthető célkitűzéseket felállítani és az ésszerűség, a jóérzés győzedelmeskedik majd a materiális világszemlélet felett.

Balogh Dóra

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr232482810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.