A magyar nyugdíjreform mentén szakadhat a V4?

2010. december 08.

Az alig egy hónappal ezelőtti V4-es államfői csúcstalálkozón még teljes egyetértés mutatkozott mind gazdasági, mind politikai téren Magyarország és Lengyelország között.  A következő év során az elnöki felek mellett a másik két Visegrádi Állam is sokat vár a „lengyel-magyar barátság” azon törekvéseitől, melyek az egész régió érdekeit segítenék előre az Európai Unión belül. Az elmúlt napok nyilatkozatai és történései azonban könnyen lerombolhatják ezeket a nagyszabású terveket.

 
Az előző hetekben óriási port kavart a hazai Fidesz-KDNP kormány nyugdíjrendszert átalakító intézkedése,  a reakciók áradata azonban még korántsem ért véget. Michal Boni, a lengyel kormányfő vezető gazdasági tanácsadója hétfőn például úgy nyilatkozott, hogy országa nem kívánja követni a magyar példát. Elmondta, egyértelműen látható, hogy „rövidtávú, a (nemzetközi) rendszerrel szembemenő vagy egyszeri megoldások nem működnek”, ezért a lengyel vezetés hosszú távú konstrukciókat fog kidolgozni az államadósság csökkentésére. Előző cikkünkben már szó volt arról, hogy Csehország szintén az itthoni gyakorlattal ellentétes irányvonalat szeretne képviselni a jövőben, Szlovákiában pedig nem erőltetik az állami pillért. Mindez azonban jóval túlnő a nyugdíjpénztárak helyzetén. A jelenlegi szituációban azt kell, hogy mondjuk, a régió államai nem tehetnek mást, minthogy minden téren keményen elítélik az Orbán-kormány stratégiáját, és teljes mértékben eltávolodnak attól.
 
Ennek egyértelmű okát szintén hétfőn láthattuk, mikor a Moody’s két szinttel leminősítette a magyar állampapírokat, immáron a legalacsonyabb, még befektetésre ajánlott szintre (Baa3). Anélkül, hogy a hitelminősítők döntéseinek érvényességét és jogosságát elemeznénk, azt tényként kell kezelnünk, hogy az általuk adott információk nagymértékben befolyásolják a nemzetközi befektetők üzleti kedvét egy adott országon belül. A jelenlegi kiélezett hangulat a pénzügyi világban és a piacokon egyértelműen arra ösztönzi az országok vezetőit, hogy minél inkább megőrizzék az államuk gazdasági erejébe vetett bizalmat. Ezért érzékelhetjük jelenleg – és valószínűleg a közeljövőben is – ezt az eltávolodást régiós partnereink részéről. Annak érdekében, hogy megőrizzék az eddig fenntartott erős(ebb) gazdasági szerepüket és elismerésüket, minden erejükkel azon kell lenniük, hogy megmutassák, miben különbözik az ő stratégiájuk és helyzetük a magyarországitól. Van is mit megőrizniük, hiszen jelenleg mind hitelminősítésben, mind (GDP százalékos) államadósság tekintetében jobban állnak, mint Magyarország.
 
(Hitelminősítői besorolások, forrás: portfolio.hu)
 
Kérdésessé válhat tehát az, miképp tud majd a jövőben az Orbán-kormány együttműködni külpolitikai, gazdasági szempontból a Visegrádi Négyek porondján. Természetesen nem példanélküli a történelem során, hogy bizonyos területen ellentétes gondolkodásmóddal és stratégiával rendelkező államok sikeresen tudtak szövetségre lépni (bizonyos ideig). Érzékelhető azonban, hogy a jelenlegi pénzügyi válság okán hamar „tiltólistára” kerülnek azok a nemzetek, melyeket megérint a fizetésképtelenség és az államcsőd szele, a magyar államot pedig korántsem kímélték az elmúlt hetekben-hónapokban, ha más negatív példához kellett hasonlítani (például Argentína vagy Románia). Egyértelmű, hogy a három másik visegrádi állam nem fog mostantól aktívan közösséget vállalni a magyar partnerrel, ami komolyan visszavetheti az együttműködés sikerességét. Ez pedig könnyen beárnyékolhatja az Európai Uniós elnökségi évet is, melynek eddig a már említett „lengyel-magyar barátság” adott keretet. A Michal Boni által említett rendszerellenes retorika és magatartás (például az IMF tárgyalások vagy az Európai Bizottság leminősítése elleni tiltakozás) könnyen további ellentéteket szülhet a jövő évben, hiszen látható, hogy a lengyelek inkább a nemzetközi szervek melletti bizalomban és kooperációban látják a lehetőséget a régió számára, míg a Fidesz-KDNP koalíció többször egyfajta régiós önállósodás mellett törne lándzsát. Érdekes lesz látni, képesek lesznek-e a jövendőbeli elnökök összehangolni véleményeiket a régió érdekeinek megfelelően.
 
Mészáros Tamás

 

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr42501372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.