START: start?

2010. december 10.

Még mindig nem született döntés a START szerződés ratifikálásának ügyében, mivel az USA szenátusa két részre szakadt. A republikánusok kemény magja még mindig köti az ebet a karóhoz, hogy a ratifikálást nem szabad elsietni, míg Obama már rég letudta volna az egészet. Kérdés, hogy lesz-e végre életképes fegyverzet-korlátozó szerződés az újév kezdete előtt? Illetve miért van az, hogy az oroszoknál ez nem is kérdés?

 
START (Strategic Arms Reduction Treaty) vagyis, a Hadászati Támadófegyvereket Korlátozó Egyezmény története 1991-ben kezdődött, amikor a két állam többek között arról állapodott meg, hogy atomtölteteik és hordozóeszközeik számát csökkentik. A második START szerződés 1993-ra datálódik, mely további csökkentéseket írt elő. Ez azonban soha nem lépett hatályba, mert az USA nem ratifikálta.
 
A mostani Egyezmény története ez év áprilisában kezdődött, amikor Medvegyev és Obama aláírták a szerződést. Ahhoz, hogy hatályba is lépjen szükség van a Duma illetve a Szenátus ratifikációjára. Az utóbbi azonban megcsömörlött, mert a republikánus képviselők egy csoportja – élükön John Kyl szenátorral – nem akarják nevüket adni az egyezményhez. Egyelőre legalábbis, mint mondják. A gond csak az, hogy ha nem születik döntés az év végéig, akkor januárban új Szenátus áll föl, és így az egész ügy legalább két évvel eltolódik. A legfőbb aggodalmak abból a tényből erednek – ahogy azt az egyezmény neve is sejteti –, hogy itt fegyverzet-csökkentésről van szó. Jelen esetben a mostani arzenál olyan 1/3-a maradna meg az USA részéről. Ebből kifolyólag sokan gondolják, hogy Amerika nem fog tudni hatékonyan reagálni a jövőbeli fenyegetettségekre. A demokraták erre úgy válaszolnak, hogy majd a megmaradó arzenált modernizálják (80 milliárd dollár a következő 10 évben). Obama abban látja az egyezmény szükségességét, hogy általa ellenőrzésük alatt tarthatják Moszkvát, mert enélkül csak a bizalomra építhetnének. S bár jó kapcsolat ide vagy oda, az a mai világban nem egy életbiztosítás. Másképpen szólva átláthatóvá válna az orosz arzenál, az elnök szerint pedig ez a legfőbb biztonsági prioritás. A republikánusok egyelőre még tartják magukat. Mint mondják, egyáltalán nem biztosak abban, hogy Obama ezt a rengeteg pénzt modernizálásra fogja költeni. S olyan időkben, amikor Észak-Korea és Irán is fenyegeti a világot, ez igen nagy meggondolatlanság. Rossznyelvek szerint csupán azt próbálják meggátolni, hogy az amerikai-orosz közeledés egy újabb fejezetét Obama neve mellé jegyezzék be.
 
(forrás: www.newsbullpen.com)
 
Érdekes dolog a START-tal kapcsolatban, hogy megítélése két véglet között mozog. Egyrészről ennél nincs nagyobb prioritás most a világon, másrészről hallani olyan véleményeket is, hogy teljesen lényegtelen. Tulajdonképpen mindkét vélemény magyarázat Putyin viselkedésére, aki mint mondja, nem érti az USA-t, hogy mire vár még. Ugyanis ők, az oroszok már rég pontot tettek volna az ügy végére. Szemmel láthatóan nagyon szeretnék tető alá hozni a ratifikációt. Egyrészről, mert Putyin elhamarkodott kijelentéseket tett, arra az esetre, ha mégis megbukna a START; másrészről, ha összejön, azzal Moszkva egyáltalán nem kerül szorult helyzetbe. Az első esetnél Putyin konkrétan új hidegháborút és fegyverkezési versenyt jósol, amibe Washington taszítja őt, ha nem kötik meg a szerződést. Ne felejtsük el, hogy az európai rakétavédelmi rendszer – amit a START nem tartalmaz, és a benne való orosz részvétel még csak terv – szintén arra sarkalja Moszkvát, hogy saját arzenálját megerősítse. Bár most a gazdasági válság idején, Oroszország nem engedhet meg magának ilyen költségű fejlesztéseket. A másik nézőpont, miszerint a START egy lényegtelen szerződés, arra helyezi a hangsúlyt, hogy néhány hónapos késés, nem fogja a Washington-Moszkva kapcsolatokat befolyásolni, mert mindketten olyan eseményekben vannak elkötelezve, ami közös fellépést igényel (Irán, Afganisztán). Putyin nézőpontjából azonban sokkal fontosabb az a tény, hogy az új szerződés nem írja elő a vodkinszki rakétagyártó létesítmény ellenőrzését, vagyis a keze korán sem lesz 100 százalékosan megkötve. Vagy beszélhetünk a Nunn-Legar Cooperative Threat Reduction Program-ról (nukleáris biztonsági ügyekre specializálódott kezdeményezés – szerk.), amiben az USA és Oroszország szintén együtt dolgoznak, függetlenül attól, hogy mi van a START-tal. Putyin Medvegyevvel karöltve tehát pro-START álláspontra helyezkedett. És ami még ennél is fontosabb az az, hogy az orosz belpolitika – mondhatjuk úgy – ellentétes képet fest az USA-éhoz képest, nekik tehát nem a saját politikusaikat kell meggyőzniük, sokkal inkább a tengerentúliakat.
 
Végső következtetés nincs, azt majd csak a jövőben lehet levonni, most még csak feltételezések vannak. Illetve talán annyi, hogy hol kimondva, hol kimondatlanul, ennek az egyezménynek egy célja van: az átláthatóság és a bizalom megteremtése. Mert beszélhetünk itt baráti kapcsolatokról, orosz NATO ülésről, közös európai rakétavédelmi stratégiáról, ez az egy – ami talán a legfontosabb – még nincs meg.

 

Soós Bea

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr222506202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.