Mégsem olyan béna az a kacsa?!

2010. december 14.

Az Egyesült Államokban az elmúlt hét elején végre sikerült megállapodni a „béna kacsa” időszakának legfontosabb kérdéséről, nevezetesen a Bush-féle adócsökkentések sorsáról. Az adócsökkentések ugyanis az év végén lejárnak, és a republikánus képviselők levélben közölték a szenátusi többség demokrata vezetőjével, Harry Reiddel, hogy addig nem hajlandóak megszavazni egyetlen törvényjavaslatot sem, ameddig erről a kérdésről nem születik döntés.

A ’Bush-féle adócsökkentések’ kifejezés lényegében két törvényre utal (EGTRRA, JGTRRA), melyeket 2001-ben, illetve 2003-ban fogadtak el. Maguk az adócsökkentések tulajdonképpen a társadalom minden kategóriájára vonatkoznak és a jelenlegi gazdasági körülmények között szükségességüket az elmúlt hónapok heves vitáiban sem kérdőjelezte meg senki. A fő konfliktusforrás az volt, hogy milyen formában kerüljenek majd ezek a törvények meghosszabbításra. A demokraták ugyanis már kampányszlogenjeikben is azt ígérték, hogy a társadalom legfelsőbb rétegei esetében (egyedülállóknál évi 200 ezer dollár fölött, családosoknál évi 250 ezer dollár fölött keresőknél) megszűntetik az adócsökkentéseket. A republikánusok viszont határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy az adócsökkentéseket a leggazdagabbak számára is hosszabbítsák meg.
Miután azonban az időközi választások folyamán a Képviselőházban csúfos vereséget szenvedtek a demokraták és a Szenátusban is értékes helyeket vesztettek el, nem voltak túl jó alkupozícióban – ráadásul januártól, az új Kongresszus felállásától ez csak tovább fog romlani. Éppen ezért, több hetes egyezkedést követően kénytelenek voltak beadni a derekukat az álláspontjukból nem engedő republikánusoknak: december 6-án bejelentették a megállapodást, melynek értelmében minden jövedelmi szinten meghosszabbítják a Bush-féle adócsökkentéseket. Hatályát tekintve az új csomag ideiglenes jelleggel, két évre szól, amikor is újra fogják tárgyalni az ügyet. Emellett 2011-re meghosszabbították a sürgősségi munkanélküli segélyeket és a munkavállalók fizetése utáni adókat is 2%-kal csökkentették.
Érdemes azonban azt is megvizsgálni, hogy mindennek milyen gazdasági és belpolitikai hatásai lesznek. Gazdasági szempontból először is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az adócsökkentések természetesen komoly kiesést jelentenek az állami büdzsé számára, melynek hiánya már jelenleg is rekordméreteket ölt. A Kongresszus Költségvetési Hivatalának becslése szerint a következő két évben az adócsökkentések meghosszabbítása közvetlenül további 900 milliárd dollár hiányt fog jelenteni. 10 évre előretekintve pedig jelenlegi formájában 4 ezer milliárd dollár kiesést jelentene. Ugyanakkor itt megjegyezném azt is, hogy a demokraták felvetése sem billentette volna pozitív irányba a mérleget, hiszen ha a leggazdagabbak esetében megszűnik az adókedvezmény, 10 éves távlatban mindez még akkor is 3 ezer milliárd dollár hiányt jelentene. Ebből a szempontból tehát látható, hogy a demokraták felvetése sem jelentett volna olyan „radikális” különbséget. A költségvetési hiány lefaragására pedig semmiképpen sem szolgált volna tényleges hosszú távú megoldásként; inkább csak az volt itt a kérdés, hogy a jövőben mennyivel fog nőni a hiány.
(Bush-féle adócsökkentések, forrás: www.gawker.com)
 
Belpolitikai szempontból azt lehet mondani, hogy a republikánusok mindenképpen győztek, hiszen engedmények nélkül sikerült keresztülvinniük akaratukat. Ezzel párhuzamosan demokrata oldalon Obama elnök azt hangoztatja, hogy ma sem hisz kevésbé az adócsökkentések módosításának szükségességében, erre az áldozatra azonban szükség volt ahhoz, hogy a következő két évben a két párt együtt tudjon működni a törvényhozásban – politikai szempontból tehát ő is győzelemként könyveli el a megállapodást. Saját pártján belüli kritikusai ugyanakkor azt kifogásolják, hogy ezzel a republikánusok malmára hajtja a vizet, miközben cserbenhagyja saját választóit. Éppen ezek miatt az aggodalmak miatt a bejelentést követően Biden alelnök találkozóra hívta a demokrata szenátorokat, ahol megvitatták a kérdést. A legerősebb kritikákat Vermont szenátora, Bernard Saunders fogalmazta meg, aki egyenesen azzal fenyegetőzött, hogy a Szenátusban „hadjáratot” fog indítani a javaslattal szemben, és megbuktatja azt. Ennek ugyanakkor rendkívül csekély esélye van, hiszen a nagyrészt továbbra is hűséges demokrata szenátorok mellett a republikánus kisebbség vezetője, Mitch McConnell is jelezte, hogy a republikánusok teljes vállszélességgel támogatják majd a törvényjavaslatot.
Összességében tehát a megállapodás minden bizonnyal életbe fog lépni jövő januártól. Mindennek tükrében az elnök pozitívumként könyvelheti el, hogy a „béna kacsa” időszakának tétlensége talán véget ér, és az általa olyannyira sürgetett kérdések, mint például a START-szerződés ratifikációja még esetleg idén tárgyalásra kerülhet a Szenátusban. Ugyanakkor komoly veszteséget jelenthet számára ez a kompromisszum, hiszen a baloldali demokrata szavazók egyre kiábrándultabbak. Ez idáig ugyanis szinte egyetlen olyan ígéret sem valósult meg, mely számukra prioritással bírt – az adócsökkentéseket változatlan formában hosszabbították meg, az általános betegbiztosítás helyett csak részleges valósult meg, Afganisztánból nem kezdték meg a kivonulást (sőt komoly csapatnöveléseket hajtottak végre), nem zárták be Guantanamot… Éppen ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy az elnök a következő két év „működése” érdekében lehet, hogy feláldozta az azt követő újabb négy évet. Azt ugyanis az időközi választások során is láthattuk, hogy a baloldal elpártolása a Képviselőház – és majdnem a Szenátus – elvesztésébe került az elnöknek.

 

Péczeli Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr12514651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.