A szerdai nap folyamán a munkáspárti Karen Buck, aki nem mellesleg pártja egyik árnyékminisztere (munka és adó), éles kirohanást intézett a konzervatív-liberális kormánykoalíció ellen, akik – véleménye szerint – etnikai alapon szabályozzák a lakhatási támogatás mértékét, hogy London központjából egyszer és mindenkorra kiszorítsák a nehéz anyagi körülmények között élő, elsősorban színes bőrű kisebbségeket.
Karen Buck egészen március 16-ig az ellenzék egyik kevéssé észrevehető politikusa volt, aki csak akkor szólalt meg mind a parlamentben, mind pedig a nyilvánosság előtt, ha a saját árnyékminiszteri portfolióját érintő szakmai kérdésekről volt szó. Szerdán azonban egy islingtoni (Észak-London) munkáspárti gyűlésen, ahol a helyi szimpatizánsok találkozhattak képviselőikkel, illetve a miniszter asszonnyal, Buck brutális kijelentésekkel illette a kormányt. A teljesség igénye nélkül két fontos idézet, mely elhangzott aznap este:
„(A kormányzat) nem akar alacsony jövedelemmel rendelkező nőket, családokat, gyerekeket és mindenekelőtt –legyünk ebben most nagyon egyértelműek, hiszen mindannyian tudjuk, hogy kiket súlyt leginkább a törvénytervezet –, nem akar fekete nőket, etnikai kisebbségekhez tartozó nőket és nem akar muszlim nőket látni London központjában”(…) „A kormány bántóan ellenséges a közép- és kis jövedelmű gyermekes nőkkel szemben.”
„Amikor az ember a konzervatív képviselőket hallgatja a Parlamentben, olyan mértékű nagyképűséget és nemtörődömséget érez ki a hangjukból, mellyel én 13 éves parlamenti pályafutásom alatt még nem találkoztam; lényegében azt sugallják, hogy a legmagasabb adózási küszöb alatt élőknek nem kellene gyermeket vállalniuk.”
Természetesen a kormány nem maradt adós a gyors válasszal és már a tegnapi nap folyamán Karen Buck azonnali leváltását követelték Ed Miliband ellenzéki pártelnöktől. A konzervatív ellentámadást amúgy nem meglepő módon Warsi bárónő, a brit történelem első muszlim származású női kormánytagja kezdeményezte, aki mindemellett a Konzervatív Párt társvezetője is. A bárónő szerint Buck szavai mélyen sértőek minden brit kisebbségre nézve, hiszen azok mindenekelőtt politikai haszonszerzésre és nem a nehéz helyzetben élők tényleges megsegítésére szolgálnak. Az ügy azonban vélhetően nem fog megoldódni még Buck esetleges távozásával sem, sőt, épp ellenkezőleg, nagy valószínűséggel új erőre fog kapni, hiszen a kormányzati megszorító intézkedések bejelentésekor már széles politikai és civil ellenállásba ütközött a lakhatási támogatások maximalizálása (jelen állás szerint a támogatás felsőhatára a nagycsaládosok esetében heti 400 font lesz a jövő hónaptól, mely minden kétséget kizáróan a legszegényebbeket sújtja majd a leginkább - szerk.).
(Karen Buck, forrás: www.guardian.co.uk)
Karen Buck helyzetét tehát a korábbi általános felháborodás mellett az is megmentheti, hogy több prominens politikus és újságíró is szót emelt az intézkedéssel szemben. Polly Toynbee, neves író-publicista, a baloldali The Guardian munkatársa például végső megoldásként aposztrofálta csak a kormányzat döntését, utalva a Holokausztra, míg Chris Bryant, volt munkáspárti Európa-ügyi miniszter és külügyi államtitkár egyszerű társadalmi tisztogatásnak nevezte a lakhatási támogatás kérdésére adott kormányzati választ.
(Baroness Warsi, forrás: www.telegraph.co.uk)
Ezek a nyilatkozatok persze nem jelentenek szinte semmit a konzervatívoknak, hiszen ezek az ellenzék szájából hangzottak el, vagy legalább is baloldali újságírók tollából kerültek papírra, de Boris Johnson, London jobboldali polgármesterének véleménye már komoly nehézségeket okozott/okozhat a pártnak. Johnson ugyanis a megszorító intézkedések kihirdetése után kijelentette, hogy személyesen fogja kérni a miniszterelnöktől, hogy lehetőség szerint a fővárosra ne legyenek érvényesek a lakhatási támogatásokra vonatkozó országos keretszámok, mivel az szinte Koszovó-szerű etnikai tisztogatást vinne végbe a városban. Hozzátette, hogyha ez mégsem történik meg, akkor Londonban minden bizonnyal nagyjából 5 ezer ember válik hontalanná.
Németh Áron Attila
