A délszláv háború vége óta bujkáló boszniai szerb tábornok – akit a legtöbben csak, mint a srebrenicai tömegmészárlás elrendelőjét ismerik – szerencséje a mai nappal elfogyott, hiszen délelőtt maga Boris Tadić szerb elnök jelentette be letartóztatását. Ezzel Szerbia fellélegezhet, ugyanis Mladić elfogásával nagy valószínűséggel minden korábbi akadály elhárult az ország EU-s csatlakozásával kapcsolatban.
A háborús bűnök – és etnikai tisztogatás – elkövetésének vádjával körözött boszniai szerb tábornok elfogásának híre ma bombaként robbant a világsajtóban. Ratko Mladić egy Nagybecskerek melletti, Belgrádtól mintegy 80 km-re északra fekvő kis faluban, Lazarevón rejtőzött, mégpedig távoli rokonai házában. Hivatalos papírjai egy nem létező személy nevére voltak kiállítva, de ezen kívül semmiféle álcát nem viselt (ellentétben az egykori szökevény, a 2008 nyarán letartóztatott Radovan Karadžićtyal, aki a felismerhetetlenségig maszkírozta magát). Önmagában az a tény, hogy a Mladić és bújtatói között lévő kapcsolati háló meglehetősen egyértelmű, kérdésessé teszi a szerb kormány korábbi állításait, miszerint "fogalmuk sincs a szökevény hollétéről, ha lenne, már elkapták volna". Persze most csak a jelenlegi kormányról beszélünk, hiszen köztudott, hogy a Milošević-rezsim alatt Mladić fel-felbukkant különböző eseményeken. Egyes elemzők szerint egyértelmű, hogy a belgrádi vezetés már régóta pontosan tisztában volt a szökevény tartózkodási helyével, épp csak a megfelelő pillanatra vártak.
("Idejét múlt felhívás", f: www.telegraph.co.uk)
Lássuk, milyen érdekei fűződhettek Mirko Cvetković kabinetjének ahhoz, hogy Srebrenica véres "hősének" kiadatását késleltessék. Először is megjegyzendő, hogy a szerb közvélemény enyhe többsége mind a mai napig ellenzi Ratko Mladić – vagy bármely más szerb háborús bűnös – Hágába szállítását. A kormánnyal amúgy is elégedetlen radikális csoportok akár tömegdemonstrációt is kirobbanthattak volna, ami egy ilyen helyzetben (megszorító intézkedések, vitatott privatizációs lépések stb.) könnyen belpolitikai válsághoz vezet. Arról is szó lehet, hogy Mladić jó időben megválasztott kiadatásával egyfajta alkupozíciót akartak elérni Koszovó és Metóhia függetlenségének kérdésében. A kártyát azonban a nemzetközi porondon máshogy keverték: mint az az elmúlt hónapokban kiderült, a háborús bűnösök felkutatásának elmulasztása a Nyugat szemében sokkal inkább gátja Szerbia európai integrációjának, mint a koszovói konfliktus. Serge Brammertz, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze a múlt héten, belgrádi látogatása során kijelentette: "Szerbiának már idáig is sokkal többet kellett volna tennie a háborús bűnösök kézre kerítéséért, és sokkal többet tudna megtenni a cél érdekében." Ne feledjük, hogy az ország uniós csatlakozásának legfőbb kerékkötője, az egyébként a srebrenicai mészárlásban – legalábbis a be nem avatkozásban – is érintett Hollandia már jó ideje a Nemzetközi Törvényszék ezirányú véleményétől teszi függővé, hogy valaha is áldását adja-e egy ilyen típusú EU-bővítésre.
Minő "véletlen", hogy az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a Lisszaboni szerződés nyomán megválasztott kvázi külügyminiszter), Catherine Ashton épp a mai napra volt hivatalos Szerbiába. Látogatását már hetekkel előre megszervezték, ennek fényében kissé furcsának tűnik, hogy érkezése egybeesett Mladić letartóztatásával. Ez persze erőteljes szerb üzenet is; akárhogy is történt (időzítve vagy sem), a konklúzió egyértelműen így hangzik: "Szerbia mostantól készen áll arra, hogy a legteljesebb mértékben együttműködjön, a tagjelölti státusz mielőbbi eléréséért". Az EU pedig minden bizonnyal még idén ősszel úgy határoz majd, hogy déli szomszédunk jelöltsége nem kérdőjelezhető meg tovább. Ha pedig így van, akkor a 2009 decemberében elfogadott vízumliberalizáció sem kerülhet veszélybe. Szerbia polgárai ugyanis jelenleg vízum nélkül utazhatnak a schengeni térségbe, azonban a politikai menedékjogot kérők nagy száma miatt (elsősorban Németországban, Ausztriában és Svédországban jelent ez problémát) épp a napokban született uniós döntés arról, hogy a nyugat-balkáni országok vízumkényszerét bármikor, előzetes értesítés nélkül vissza lehet állítani. A szerb belügyminisztérium fokozott határellenőrzéseket vezetett be annak érdekében, hogy az ilyen szándékkal külföldre utazók lehetőleg még hazai pályán "horogra akadjanak", ennek ellenére az EU határozott álláspontja továbbra is az, hogy ha a menedékjogot kérők számában emelkedést tapasztalnak, azonnal visszaállítják a 2009 előtti állapotokat. Ez pedig (nyilvánvalóan) a szerb állampolgárok alapvető érdekeit sérti. Ennél fogva leszögezhető, hogy Ratko Mladić letartóztatása (és hágai tárgyalásának megkezdése), valamint a még mindig szökésben lévő Goran Hadžić esetleges elfogása közvetve minden szerb érdekét maximálisan szolgálja, függetlenül attól, hogy a konkrét lépéssel egyetért-e vagy sem.
"bikmakk"
