Mégsem lesz egyelőre bűntett az örmény népirtás tagadása Franciaországban

2012. február 29.

Viharos heteket éltek meg a francia-török kapcsolatok a tervezett új, az örmény népirtás tagadásának kriminalizálására tett kísérlet miatt, amely Nicolas Sarkozy francia elnök támogatását is bírta. A francia Alkotmánytanács jogellenesnek ítélte a törvénytervezetet, azonban Sarkozy ígéretet tett: megtalálják a módját a kezdeményezés törvényerőre emelésének.

Európában sokaknak a Holokauszt jut eszébe elsőre, amikor népirtásról esik szó, azonban az emberiség modern története során számos helyen igyekeztek teljes népeket eltüntetni a föld színéről, magukat a koncentrációs táborokat is az angolok „találták fel” a dél-afrikai angol-búr háborúk idején. Az utóbbi években egy másik népirtás is bekerült a köztudatba, az első világháborút követően odaveszett 1-1,5 millió örmény sorsa, akiknek a haláláról nem, csak annak megtervezettségét és tudatosságát vitatják az érintett felek. Franciaországban a Holokauszt bűneihez hasonlóan kívánták büntetni az örmény népirtás tagadását, vagy annak „nagymértékű minimalizálására tett kísérletet”. A törvénytervezetet a francia jogalkotás mindkét háza megszavazta, maga a francia elnök is kiállt mellette, azonban a héten az utolsó gát, az Alkotmánytanács visszadobta a tervezetet, azzal indokolva, hogy az túlságosan belevág a szabad véleménynyilvánítás elvébe, amelyen a Francia Köztársaság eszmeisége nagyban alapszik.

 Gőzerővel dolgozik a francia törvényhozás f: Today's Zaman

Törökország vehemensen visszautasította a korábbi kísérletet, amely Franciaországban vitathatatlanná tette volna, hogy a korabeli török államapparátus és erőszakszervezetek tudatosan törekedtek az örmény kisebbség erőszakos kitelepítése és megsemmisítésére a születőben lévő török nemzetállamban. Befagyasztottak szinte mindenfajta együttműködést a francia állammal, intő példaként mindazoknak, akik követték volna a francia példát. Európa számára nehéz időben jött a francia erőfitogtatás, ami nem mentes Nicolas Sarkozy elnöki ambícióitól, hiszen a következő választásokon újrázni akar az igencsak megtépázott népszerűségű elnök. Törökország számos nemzetközi és belpolitikai kérdés következtében (barátkozás Iránnal, a török világi-nacionalista érzelmű tábornoki kar jelentős részének bebörtönzése és az Izrael-ellenes fenyegetőzés) eltávolodott az Európai Uniótól, amely a törökök minden igyekezete ellenére nem hajlandó befogadni a muszlim Törökországot az „európai klubba”. Így vált a hatalmas és gyorsan fejlődő török állam az európaiak közel-keleti hatalmi ambícióinak gátjává, nem pedig segítőjévé.

Miközben a török vezetés természetesen üdvözölte a törvénytervezet elkaszálását, Sarkozy nem használta ki az alkalmat a csendes visszavonulásra, hanem utasítást adott a tervezet átalakítására, hogy az megfeleljen az Alkotmánytanács kívánalmainak. Így biztosan kijelenthető, hogy Sarkozy hajlandó feláldozni Európa közel-keleti érdekeit a belpolitikai térnyerés oltárán. A jelenlegi helyzet Törökország határain (a Hezbollah libanoni térnyerése, a szír polgárháborús helyzet, az iraki felekezeti összetűzések és természetesen Irán problematikájának megoldása) egy Európával együttműködő török külpolitikát kívánnak, azonban ez az idilli helyzet igencsak távol került mára a realitásoktól. Más téren is súlyos a helyzet, hiszen amennyiben Ciprus megosztottságát nem sikerül rendezni július elsejéig, ebben az esetben amint Ciprus átveszi idén az EU elnökségét, Törökország azonnal befagyaszt minden kapcsolatot az EU-val. A jelenleg kialakult helyzet azt jelenti, hogy Európa dél-keleti határain egy konkurens, bizonyos fontos nemzetközi kérdésekben ellenséges regionális nagyhatalommal kell az EU-nak szembenéznie, ez pedig az egységesülő Európa biztonságát a legteljesebb mértékben veszélyezteti. A következő hetekben-hónapokban ki fog derülni, hogy az EU döntéshozói képesek lesznek-e a francia politikai támadást mérsékelni és visszanyerni Törökország barátságát, amihez azonban Ankarának is stratégiát kell változtatnia és belátni: önálló szövetségi rendszer kiépítésére az európai államok nélkül képtelen, azzal csupán a közel-keleti regionális hatalmi harcot erősíti Irán, a nagy arab államok és a helyét a keletkező hatalmi vákuumokban mindig megtaláló Oroszország között.

Csepregi Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr874222019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása