Pro/Kontra - Szükség van-e a Visegrádi Együttműködésre?

2013. december 06.

Miután előző "Pro/Kontra" cikkünk izgalmas párbeszédet eredményezett, úgy gondoltuk, hogy érdemes lehet egy másik, számunkra talán az EU-nál is kézzelfoghatóbb politikai szervezettel foglalkoznunk, a Visegrádi Négyek (V4) együttműködésével. Bár az 1991 óta létező szövetség eddigi szerepéről megoszlanak a vélemények, tény, hogy az elmúlt években ismételt erősödés figyelhető meg az egymással szomszédos közép-európai államok viszonyában. Ettől függetlenül azonban jogosnak érezzük a kérdést: Szükség van-e még a V4-ek együttműködésére? Megint "Pro/Kontra" a DiploMacin!

Pro – Tóth Nándor Tamás

Az elmúlt napokban két esemény is történt, amelyek ugyan önmagukban kisebb jelentőségűek, mégis hűen tükrözik a Visegrádi Négyek (másnéven V4-ek – Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovákia alkotta kormányközi együttműködés) megerősödését. Egyrészt Németh Lászlóné magyar fejlesztési miniszter bejelentette, hogy megkezdik az észak-déli irányú közlekedés fejlesztését a visegrádi államok között, másrészt a négyek külügyminiszterei közös nyilatkozatban tiltakoztak a brit bevándorlás-politika szigorítása ellen. A tömörülés erejét jelzi az is, hogy a European Voice azt javasolja Ausztriának, csatlakozzon a csoporthoz.

v4-csoportkép.jpg("Barátok közt", f: www.vlada.cz)

Július elsejétől jövő nyárig Magyarország tölti be a V4-ek elnöki tisztségét, ezért némileg most talán többet hallunk a csoportól a médiában, de senki se érezzen bűntudatot, ha esetleg nem tudott volna az elnökségünkről. A magyar sajtó még mindig alig foglalkozik a kormányközi szervezettel, pedig Európa-szerte egyre többet beszélnek az 1991-ben indult kezdeményezésről – ráadásul csupa jót mondanak róla. Pedig a tagok 2004-es EU-csatlakozásakor sokan temették a tömörülést, mondván a célokat, amelyek elérése érdekében létrehozták – a demokratikus átmenet közös koordinálása és a piacgazdaság kiépítése – teljesítették, további közös konzultációkra nincs szükségük a közép-európaiaknak, hiszen immár az unió keretében zajlanak az egyeztetések. Akkoriban azonban még nem tudták, hogy a huszonötök Európájában az alkudozások és tárgyalások során mindennél fontosabbak a stabil, megbízható partnerek. A Visegrádi Négyek fennmaradása azon múlott, hogy az ezredforduló környékén meghozták azokat a reformokat, amelyek intézményesítették a kormányfők és a miniszterek rendszeres találkozását, illetve az elnöki rendszert. A szervezeti változások azt eredményezték, hogy a tagok között tartósabb, mélyebb és szervezettebb kapcsolat alakult ki, amelyek aztán EU keretei között is fennmaradtak.  Így az együttműködés nemcsak kormányzati szinten javult, hanem a civil szférában és kulturális téren is (lásd: Visegrad 4 Filmfest, link). Az intézkedések révén az aktuális kormányoktól és az EU-tól függetlenné, rutinszerűvé alakult az érintkezés.

Egy tanulmány szerint (link) éppen a kapcsolatok szervezettsége miatt a Visegrádi Négyek a legfontosabb unión belüli tömörülés jelenleg, csak a német-francia tengely (az idén éppen ötven éves Elysée-szerződés) mérhető hozzá, amit az is mutat, hogy a két tömb ugyanannyi szavazattal bír a Tanácsban. Az említett írás a V4 ereje elleni legfőbb érvet is megcáfolja, miszerint még mindig ritka a konkrét átszavazás, a saját érdekek háttérbe szorulása egy másik tag előnyére. A tanulmány amellett érvel, hogy az interakció drámai emelkedése a tagok között, a mindennapi egyeztetések, a brüsszeli informális csatornák mind aktívabb közös használata fontosabb az Európai Unióban, mint a konkrét összefogás. Emellett számtalan egyértelmű jel is utal a csoport erősségére: a Visegrádi Házak, mint közös külképviselet megjelenése Vietnámban és a Dél-Afrikai Köztársaságban, a júniusban érkezett japán delegáció, amely már közvetlenül a V4-gyel tárgyalt, vagy a bevezetőben említett észak-déli irányú közlekedés javítási szándéka (a kelet-európai országokban ugyanis hagyományosan a kelet-nyugati fejlesztéseket támogatják). A csoport erejét a leginkább mégis a csatlakozni akarók mind magasabb száma jelzi: Horvátország már azelőtt kopogtatott, mielőtt az EU-ba belépett, Litvánia is egyre jobban közeledne, Ausztria megjelenése (link) pedig tényleg már csak hab a tortán.

fico-orbán.jpg("A barátságra", f: www.korkep.sk)

Ellenzők szerint persze mindez csak átmeneti. A kormányköziség miatt ugyanis a visegrádiaknál rengeteget számít a helyi vezetők politikája, márpedig 2013 eleje óta óriási egyetértés mutatkozik kormányfők és államfők között – de ki tudja meddig. Roberto Fico példaképe Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök pedig az EU-tól történő távolodás eszközét látja a V4-ben. Donald Tusk lengyel kormányfő is előszeretettel használja a tömböt, hogy mondandójának még nagyobb súlyt adjon, az igazi változást azonban Václáv Klaus távozása jelentette a cseh belpolitikából, aki a V4-et – hasonlóan az EU-hoz – teljesen fölöslegesnek tartotta. Jelenleg tehát minden tagállam abban érdekelt, hogy a tömörülés erős maradjon, ezt mutatja az augusztusi csúcstalálkozó, ahol sikerült olyan közös témát találni, amelyben teljesen egyezik az álláspontjuk (az energiapolitika). A még fennálló ellentétek miatt rövidtávon nem valószínű, hogy bárki is csatlakozna a tömörüléshez, viszont hazánk számára rendkívül pozitív fordulat, hogy megjelentek olyan európai tagállamok, amelyek közvetve a mi kegyeinket keresik.

Kontra – Németh Áron Attila

Legutóbb megjelent Pro/Kontra cikkünkben is nekem jutott a lehetőség, hogy képviseljem a „Kontra” érvrendszert, és ezt most a V4-ek esetében szintúgy nagy kedvel teszem, hiszen ahogy az Európai Unió, úgy a Visegrádi Négyek (Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovákia) együttműködését sem tartom jónak. Természetesen, amíg az EU esetében a politikai integráció puszta létjogosultságát kérdőjeleztem meg a jelenlegi viszonyok között – ami nincs neki –, addig a V4-gyel nehezebb a helyzetem. Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy a „Pro” érvek bármelyike helyénvaló lenne – mivel meglátásom szerint az EU-hoz hasonlóan egyik sem az –, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a Visegrádi Négyek közötti szorosabb politikai kapcsolatot én magam is szükségesnek érzem.

A fentebb elhangzott érvek – amik nekem inkább a hurráoptimizmus jeleit mutatják, mintsem valós tényeket hoznak fel a V4 mellett – azonban nekem mindössze azt támasztják alá, hogy az együttműködés éppen aktívabb időszakát éli, mint korábban, de ennél többet nem. Ezt a nézetemet pedig két oldalról szeretném alátámasztani: 1) V4-ek története, 2) V4-ek külpolitikai és külgazdasági céljai EU-n belül és kívül egyaránt. Az első pontom, amivel bizonyítani szeretném, hogy a mostani „nagyon intenzív” időszak szinte semmit sem jelent, a Visegrádi Négyek múltjában keresendő. A 1991-ben létrejött kormányközi szervezet ugyanis 1993 és 1998 között tulajdonképpen működésképtelen volt (elsősorban Vladimir Meciar jelenléte és tevékenysége nyomán). Aztán 2002-ben, miután az előző Orbán kormány elkezdte feszegetni a Benes-dekrétumok kérdését, egy kis fellendülés után (1998-2002) a szervezet tagjai újfent elhidegültek egymástól. Ez a periódus ráadásul 2002 és 2010 között bőven tartotta magát, vagyis, ekkor megint nem beszélhetünk aktív együttműködésről, hiszen a hazai szocialista kormányok egyébként sem voltak soha túl lelkesek a V4-gyel kapcsolatban. Ehhez külön adalék, hogy a 2002-es koppenhágai Uniós csatlakozási csúcstalálkozón – ahol végül eldőlt, hogy az újonnan csatlakozók milyen feltételekkel léphetnek be az EU-ba és ott az első években mit fognak kapni – dacára annak, hogy minden V4 tagállam fogadkozott, hogy a dán fővárosban kollektíven fognak tárgyalni, hogy mindenki a legjobb feltételekkel állhasson fel az asztaltól, végül nem volt érdemi együttműködés. Ez persze nem meglepő, hiszen hogyan is lehetne összehangolni négy ország érdekeit egy kiélezett helyzetben, ahol az egyik ráadásul akkora, mint a másik három összesen. Az természetesen tény, és elismerem, hogy a fentiek ellenére 2010 óta megint tapasztalható egy fellendülés a visegrádi viszonyrendszerben. Dehogy ez hosszú távú lenne, vagy, hogy messzemenő következtetéseket lenne érdemes belőle levonni, erősen kétlem. Még néhány év, vagy egy új kormány bármelyik másik tagállamban, és véleményem szerint a „nagy” megerősödésnek és egységnek lőttek, mint azt láttuk 1993-ban, vagy 2002-ban.

orbán_1.jpg("Nem a legnagyobb EU-párti politikus", f: www.guardian.com)

Ami a másik érvelési pontomat, a V4-ek külpolitikai és külgazdasági céljait illeti, ott sem kell messzire menni, hogy találjunk példákat arra, hogy világos legyen, hogy a mostani helyzet csupán a kivételek egyike. Elsőnek vegyük a gazdasági érdekeket. Vajon egy olyan ország, mint Szlovákia, amely már eurót használ, ugyanolyan gazdasági érdekekkel rendelkezik az EU-ban, mint mi vagy a lengyelek? Nem valószínű. Következő legyen a Lisszaboni Szerződés (Uniós Alkotmány). A dokumentum megszületése előtt bár a magyarok, csehek, szlovákok relatíve egy álláspontot képviseltek, a lengyelek azonban egyáltalán nem értettek velünk együtt és érdekeiket külön képviselték. Közös Uniós kül- és biztonságpolitika. Lengyelország belépése óta, az EU közös kül- és biztonságpolitikájának elkötelezett híve (lásd: például 2004-es ukrán helyzetre adott gyors reakció vagy az iraki beavatkozásban vállalt szerep), míg hazánkat, amely rendszeresen Európa végéről és a Brüsszel-Moszkva párhuzamról beszél, nehezen lehetne meggyőződéses EU-pártinak titulálni. Horvátország beléptetése. Szlovákia és hazánk végig támogatta és kiállt déli szomszédunk mellett, a lengyelek ezzel szemben inkább Törökország csatlakozását szerették volna elősegíteni. De ha ezeket a kiragadott példákat nem vesszük figyelembe, a 2004-es EU csatlakozás óta akkor is jól látható, hogy a lengyelek, csehek, szlovákok és magyarok politikai-gazdasági érdekei többnyire nem fedik egymást, ezért nem is volt soha, és ezért nem is lesz soha az EU-n belül egy jelentős kormányközi szervezet a V4. Így valószínűbb, hogy helyette inkább egy hullámzóan stabilnak és rendszeresnek nevezhető egyeztetési fórum lesz, ahol a tagországok formálisan és informálisan beszélnek egymással, néha erről-arról megegyeznek nagyvonalakban, de semmivel sem több. A fentiek fényében tehát szerintem a V4 marad pont olyan a jövőben is, mint eddig volt, és bár ez nincs jól, megváltoztatni nem fogja semmi.

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr475678267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

♔batyu♔ 2013.12.06. 15:10:51

Mindenképpen kell, ráadásul kibővítve. Az EU egyenként szeleteli fel a régiót és volt pár dolog, amit közösen lehetett kiharcolni.

Valójában egy olyan kellene, amibe a románok, ukránok, bolgárok is benne vannak. Valahol nevetséges az, hogy több millió embernek valami belga multi gyártja pld. a fogkrémet vagy a pelenkát Lengyelországban és bár a munkaerő negyedébe kerül, ugyanannyiért adja mindenhol. Az ekkora multi egyszerűen nem egészséges, de legfőképpen azért nem, mert elkezdi befolyásolni a politikát, lsd. Magyarország.
süti beállítások módosítása