Hasonló problémák gyötrik a magyarokat és a szlovákokat

2014. május 12.

Amikor még tavaly decemberben leültünk a Mathias Corvinus Collegium két tagjával beszélgetni, korántsem volt biztos, hogy az általuk szervezés alatt álló szakmai konferencia egyáltalán megvalósul. Kis szerencsével és sok-sok munkával azonban a rendezvény, amit a szervezők a jövőben sorozattá szeretnének növeszteni, idén márciusban létrejött. Neves vendégek, politikusok, fiatal és lelkes hallgatóság, valamint egy nagyon aktuális téma, amely Magyarország mellett külföldi résztvevőként jelen lévő Szlovákiát is húsba vágóan érinti, ez volt az első MCC Neighourhood Dialogues.

Az MCC Neighbourhood Dialogues konferenciasorozat első kétnapos rendezvényére „Slovak-Hungarian Conference on Demography” címen a Visegrad Fund támogatásával 2014 márciusában került sor. A konferencia első napján magyar és szlovák előadók különböző demográfiai kérdéseket három szemszögből közelítették meg: termékenység és családpolitika, elöregedő társadalom és nyugdíjrendszer, valamint migráció. A különböző egyetemekről érkező szlovák és magyar fiatalokból álló hallgatóság a konferencia második napján kiscsoportos beszélgetések formájában vitatta meg az előző nap elhangozottakat, amely lehetőséget adott nemcsak személyes kapcsolatok kialakítására, hanem a szomszédos ország demográfiai problémáinak mélyebb megismerésére is. A konferenciát Rastislav Káčer, Szlovákia magyarországi nagykövete, valamint Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért, sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg.

MCC-ND.jpg

A rendezvény első panelbeszélgetése a két ország meglehetősen rossz termékenységi mutatói (Magyarország 1,2; Szlovákia 1,5) és csökkenő születésszámok trendjének megfordítására irányuló családpolitikák körül forgott. Vitaindító előadásában Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarországon a családok többsége még mindig átlagban két gyermeket szeretne, de csak kisebb részük tudja tervét valóra váltani. Spéder szerint a gyermekvállalás olyan alapvető emberi szükséglet, hogy akár az emberi jogok közé is be lehetne emelni a gyermekvállaláshoz való jogot. A kerekasztal-beszélgetés során Szél Bernadett, az LMP társelnöke kifejtette, hogy a gyermekvállalást elsősorban a kisgyermekes anyák munkaerőpiacra való visszajutását segítő intézményrendszer erősítése révén lehetne ösztönözni. Például a bölcsődei, óvodai helyek, családi napközik számának növelésével, valamint kiszámítható, állandó változásoktól mentes családpolitikára lenne szükség, amely lehetővé teszi a családoknak a hosszú távú tervezést. Spéder Zsolt hozzátette, hogy a gyermekvállalás szempontjából fontos a családon belüli munkamegosztás is, vagyis, hogy a férfiak is kivegyék a részüket a háztartási munkából. Boris Vano, a szlovák Demográfiai Intézet igazgatója szerint Szlovákiában az a legnagyobb probléma, hogy a kormányoknak nem volt, és továbbra sincs kidolgozott családpolitikai koncepciója.

A második panelben Viera Pilinska, a szlovák Demográfiai Kutatóintézet munkatársának előadásából kiderült, hogy míg 1980-ban négy idős jutott tíz gyermekre Szlovákiában, ez az arány 2012-re az idősek számának növekedésével már több mint duplájára emelkedett. Szlovákia öregedési indexe azonban még így is kedvezőbb a magyar mutatószámnál, amely szerint Magyarországon tizenegy idős jut tíz gyermekre. György László, a BME tanára nyugdíjrendszerekről tartott előadásában kifejtette, hogy Magyarországon az elöregedés felgyorsulása mellett az is veszélyezteti a jelenlegi nyugdíjrendszer fennmaradását, hogy az aktív korúak egy jelentős része nem dolgozik. Gál Róbert, a Népességtudományi Kutatóintézet vezető kutatója azt hangsúlyozta, hogy a nyugdíjrendszer az adófizetőkben azt a képzetet kelti, hogy az időskori nyugdíjukat biztosítják a nyugdíjjárulék befizetésével, miközben valójában ugyanúgy a „szüleiket” tartják el ezekkel a járulékokkal, mint hajdanán, a modern nyugdíjrendszerek bevezetése előtt. Valójában a nyugdíjrendszerekről elsősorban nem az aktív korú és az idős korosztály viszonylatában kellene gondolkodni, hanem az életpálya finanszírozását egységben kellene szemlélni. E logika szerint hatékonyabb (és igazságosabb) nyugdíjrendszert lehetne elérni a gyermekszám és a gyermekek nevelésébe fektetett idő és pénz figyelembevételével.

Az utolsó panel két előadója, Sík Endre, a TÁRKI vezető kutatója, valamint Danusa Jurcova, a szlovák Demográfiai Kutatóintézet kutatója egyetértettek abban, hogy a migrációval kapcsolatos kutatásokat a mai napig megnehezíti a megbízható adatok hiánya. A jelenlegi statisztikai bürokrácia következménye, hogy jóval nagyobb hangsúly van a bevándorláson (mivel erről rendszerint több adat áll rendelkezésre), mint az elvándorláson, amely Magyarország és Szlovákia jövője szempontjából is meghatározó. Sík Endre érdekes kutatásról számolt be, mely szerint régiós összehasonlításban nézve a magyarok kevésbé mobilak a szlovákokhoz vagy az ukránokhoz képest. Schöpflin György, történész, politológus, a Fidesz európai parlamenti képviselője az Európai Unió szemszögéből világította meg a migráció kérdését, bemutatva más uniós országok tapasztalatait.

A konferenciát követő sok pozitív visszajelzés, mind szlovák, mind magyar oldalról, megerősítésként szolgált arra, hogy érdemes folytatni a projektet: jövőre valószínűleg Románia kerül majd sorra.

DiploMaci

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr886154821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

septem 2014.05.12. 21:59:02

jelenlegi, feldarabolt formájában az egész kárpát-medence csak döglődni tud. össze kellene állni újra, mert így nekik is, nekünk is reszeltek.