India: Fellendülést vagy összeomlást hoz NaMo?

2014. június 06.

India új miniszterelnökének megválasztása szinte a kertek alatt zajlott. Jó szokása szerint ugyanis a hazai sajtó minimálisan érezte csak úgy, hogy foglalkoznia kellene a világ legnagyobb demokratikus választásával. Persze tény, mivel India kevésbé gazdag, fejlődő és bajkeverő, mint mondjuk Kína, a nemzetközi (főleg európai) hírforrások sem érezték szükségét a mélyreható elemzéseknek. A Narendra Modi vezette új Indiára azonban érdemes lesz figyelni, mert, ahogy rég nem látott siker, hatalmas bukás is kísérheti a muszlim gyilkosságokkal terhelt új miniszterelnök elkövetkező öt éves ténykedését.

Az elmúlt években India a legtöbbször az ott elkövetett erőszakos cselekményekkel (2006-os vonatrobbantások, 2008-as szállodai vérengzés, 2012-es fiatal lány csoportos megerőszakolása) került be a nemzetközi, és ezzel a hazai hírfolyamba. Emellett még talán Anne Hazare, politikai aktivista éhségsztrájkja, majd az ebből kialakuló tömeges antikorrupciós demonstrációsorozat volt az, ami átvitte a lapok és portálok ingerküszöbét. Arról azonban, hogy politikailag-gazdaságilag hol tart most India, hogy ki egyáltalán Narendra Modi és, hogy mi várható az országban az elkövetkező években, kevés szó esik. Éppen ezért igyekszünk most egy rövid-tömör képet adni India mai helyzetéről, és a lehetséges jövőről, ami egyaránt lehet nagyon fényes, vagy elképesztően sötét.

modi-4.jpg

(NaMo - Narendra Modi, f: www.allindiayouth.com)

A megfáradt bengáli tigris

A brit koronától történő 1947-es függetlenedése óta India csendes nagyhatalom. A többi ázsiai országra jellemző problémák persze őket sem hagyták érintetlenül (korrupció, politikai uralkodó családok kialakulása, acsarkodás szomszédokkal, elképesztő szegénység, stb.). Mégis, ellentétben sok más régiós társával, az ország mindig megmaradt a demokrácia útján. Az idei választás is erről tanúskodik, hiszen bő egy hónap alatt 814.5 millió választásra jogosult járulhatott az urnák elé, hogy megszavazza a következő indiai parlament alsóházának (Lok Sabha) 543 új képviselőjét. A 20 független pártot, illetve három nagy választási szövetséget tömörítő versenyben végül soha nem látott sikert aratott a Narendra Modi (Bháratíja Dzsanata Párt, BJP) vezette hindu-nacionalista szövetség, amely a szavazatok 31 százalékát (336 mandátum) szerezte meg.

modi-3.jpg

(A győzelem íze, f: www.economist.com)

Ez a győzelem egyúttal azt is jelenti, hogy India modernkori történelmét elsősorban alakító Nemzeti Kongresszus pártnak (INC) jó időre vége van. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi vezetett a legendás Nehru-Gandhi család fémjelezte Kongresszus és az általa vezetett választási szövetség 58 mandátumához, és ezzel a teljes összeomláshoz. Mindenestre az biztosnak látszik, hogy a folyamatosan lassuló gazdasági növekedés, az egyre elharapódzó politikai korrupció, egy színtelen-szagtalan miniszterelnök jelölt (Rahul Gandhi), a kevés új munkahely, a romló közbiztonság és az országos infrastruktúra tragikus helyzete mind hozzájárult ahhoz, hogy a választók rekordszáma (66 százalékos volt a választási részvétel) mondjon világos ítéletet a kormánypárt és szövetségesei fölött. Azt, hogy innen hogyan tud majd felállni a Kongresszus szinte lehetetlen megjósolni, főleg, hogy ezt az egész helyzetet valahol saját maguknak köszönhetik. Hiszen a párt elérte azt a kétes bravúrt, hogy a 2000-es évek elején még virágzó indiai gazdaságot (amit elsősorban ők építettek), amely akkor még vetekedett a Kínaival, egy évtized alatt tönkretették – persze ez a romba döntés relatív, kiváltképp Európából nézve, lévén, India ma is kb. 4,5 százalékkal növekszik – és ezt a választók méltóképpen jutalmaztak. Ilyen megalázó választási vereséget ráadásul eleddig egyetlen párt szenvedett csak el az ország történetében, a Telugu Deszám párt (TDP), még 1984-ben, éppen az INC-től.

Az új India záloga: Narendra Thatcher

A fentiek fényében nyugodtan elmondható, hogy Narendra Modi, akit reformok melletti harcos elköteleződése miatt sokan Margaret Thatcher volt brit miniszterelnökhöz hasonlítanak, egyedülálló lehetőséget kapott a választóktól arra, hogy fenekestül felforgassa az országot. Az indiaiak döntő többsége ugyanis, társadalmi helyzettől függetlenül, Modi és a BJP mögé állt. Az emberek változást akartak, és ezt most vélhetően megkapják. Gujarat állam volt vezetőjeként ráadásul Modinak mind a tapasztalata, mind az ebből fakadó önbizalma megvan ahhoz, hogy úgy gondolja, képes lesz ezt népének megadni, hiszen helyi miniszterként India, sőt, világszinten jegyzett gazdasági fellendülést hozott államának. 2001 és 2014 között Gujaratban infrastruktúra épült és fejlesztődött, a korrupció látványosan visszaszorult, a nemzetközi befektetők sorra adták egymásnak a kilincset, a munkanélküliség és a szegénység jelentősen csökkent, vagyis, Modinak hála ma ez a közel 60 millió lakosú nyugati-indiai állam mindent képvisel, ami a jövőben India lenni szeretne. Nyilván, az ördög a részletekben rejlik, és közel sem biztos, hogy amit egy állam vezetőjeként elért, azt országos szinten is képes megismételni az új miniszterelnök, de Modival olyan esélyt kapott India, ami rég nem kapott. Az ő akaratát és céljait ugyanis – ellentétben sok elődjével – nem csak szavak, hanem tettek bizonyítják. Persze ez még így sem garancia a sikerre, dehogy jó fokmérője lehet, az biztos.

A nemzetközi politikai elemzők – köztük e sorok szerzője – Modival kapcsolatban két forgatókönyvet tartanak valószínűnek. Az egyik, hogy háttérbe szorítva saját és szövetségesei nacionalista énjét, India vezetőjeként Modi valós reformokat fog végrehajtani, amivel elindítja országát azon az úton, amiről bő tíz évvel ezelőtt sajnálatos módon letért. Ez pedig nem csak saját honfitársainak, hanem szomszédjainak, Ázsiának, és velük együtt az egész világnak jelenthet sikert. Egy békés, demokratikus, ugyanakkor magabiztos és gazdaságpolitikai szempontból sikeres India komoly ellensúlyt jelenthet Kínával és az ő rá mintaként tekintő egyéb államkapitalista diktatúrákkal szemben. A másik lehetőség, hogy a kezdeti reformok már az átláthatatlan indiai bürokrácián és korrupt politikai rendszeren, minden jóhiszemű próbálkozás ellenére, elbuknak. A miniszterelnök erre radikalizmussal válaszol, ami személyiségétől szintén nem áll messze (a 2002-es gujarati zavargásokban Modi például sokak szerint asszisztált a közel 2.000 muszlim lemészárlásához) és mind országon belül (muszlimellenesség), mind azon kívül (Pakisztán és Kína) feszültséget szít a gondok leplezésére.

modi-1.jpg

(Az égiekre is számít, f: www.ibnlive.in.com)

Összefoglalva elmondható, hogy Narendra Modi és a BJP kivételes választási győzelmével India hatalmas változás előtt áll. Ez a folyamat azonban amennyire jól sülhet el, annyi veszélyt is rejteget. Mi a magunk részéről bízunk a pozitív következményekben, hiszen annak nem csak az indiaiak, de a régió, a világgazdaság és a globális politika is hasznát láthatja. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy ezzel párhuzamosan a negatívak is érinthetnek mindenkit. Érdemes lesz tehát Modi Indiáját követni.

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr786282279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mohamed 2014.06.07. 18:51:07

Modi egy valódi radikális nacionalista és nyugodtan kijelenthetjük hogy az európai radikális és nacionalista pártok kezdő cserkészlányok hozzá képest emellett külpolitikai téren meglehetősen pro-orosz
ezzek együtt szimpatikus csóka.