Ismét napirendre kerülhet a Benes-dekrétumok ügye

2014. június 13.

A magyar-szlovák viszony sajnálatos módon sosem volt felhőtlennek tekinthető, ám az utóbbi években érezhető volt egy bizonyos szintű enyhülés a két fél között. Talán ezért nem is véletlen, hogy a szlovákiai Most-Híd párt legutóbb megválasztott EP-képviselője, Nagy József épp most dobta fel a labdát, és közös párbeszédet javasol egy már rég megoldatlan ügy, a Benes-dekrétumok lezárása kapcsán. A kérdés már csak az, támogatókra lel-e a magyar külügy soraiban?

Szerettem volna nevesíteni a kvázi-megszólítást az előző mondatban – a magyar külügy valljuk be, kicsit általánosító kifejezés – azonban mint tudjuk, nem teljesen egyértelmű, meddig is látja el a külügyminiszteri pozíciót Navracsics Tibor, és mikor is adja át a stafétát (a legnagyobb valószínűség szerint) Szijjártó Péternek. Mindenesetre az biztos, hogy Navracsics az országgyűlési bizottságok előtt kiemelten fontosnak tartotta mind a régiós együttműködések erősítését, mind a külhoni magyarság érdekeinek védelmét (a választások előttről hiányolt laza programmal mi is foglalkoztunk előző cikkünkben). A Benes-dekrétumok helyzete véleményem szerint pont egy ilyen típusú problémakör: egyszerre kell kiállni mindazon magyar kisebbségért Szlovákiában, akiket ezek a régi rendelkezések bármilyen módon is hátrányosan érintenek/érintettek, ám mindezt úgy kell(ene) elérni, hogy ne sérüljenek a szlovák-magyar kapcsolatok. Pestiesen szólva: nem semmi kis első feladat lenne.

kitelepítés.jpg

(Egy kép a kitelepítésről, f: www.radio.cz)

Csupán két mondat a történelmi háttérről: Az Edvard Beneš, a második világháború utáni csehszlovák elnök nevéhez kötődő 143 rendelet közül 13 közvetlenül az ország területén élő németek és magyarok „kollektív bűnösségét” mondta ki, ami együtt járt eleinte részleges, majd később teljes jogfosztásukkal (tehát állampolgárságuk elvesztésével). Az egyértelmű nemzeti diszkriminációra alapuló törvények a rendszerváltás és az Európai Uniós csatlakozás ellenére nagyrészt megmaradtak a cseh és szlovák jogrendben. Nem véletlen, hogy mind magyarországi, mind szlovákiai magyar kisebbségi oldalról folyamatos volt az igyekezet, hogy a kérdés – miszerint az érvényben maradt dekrétumok szemben állnak az Európai Uniós joggal – maradjon napirenden, és legyen róla EU-s állásfoglalás. Erre végül idén februárban került sor, amikor is az EP kimondta, a rendeleteknek még mai napig vannak jogi hatásai az ott élő kisebbségekre, így azok további kivizsgálását kezdeményezik Szlovákiában. Mi is a teendő ezek után?

A legelegánsabb természetesen az lenne, ha a szlovák igazságügyi minisztérium vizsgálatot indítana az ügyben, és kérvényezné a rendeletek hatálytalanítását. A probléma csak az, hogy mind Csehországban, mind Szlovákiában a Benes-dekrétumokat „megnyithatatlannak” tartják, mivel ezek a második világháború utáni berendezkedésüket alapozta meg. Nem véletlen, hogy tavaly márciusban Martonyi János akkori külügyminiszter azt indítványozta, hogy az ügy rendezését nem jogi, hanem gesztusi alapon (a cseh példa alapján, ahol a németekkel sikerült így lezárni a problémát), szlovák bocsánatkéréssel kellene indítani. Nem mondhatjuk, hogy nem volt érdemes megpróbálni ebbe az irányba terelni a szituációt, azonban egyértelmű, hogy a cseh-német kiegyezéssel nem lehet párhuzamba állítani ezt a helyzetet. Ennek egyszerű oka az, hogy Németország akkor kötelezettséget vállalt arra, hogy nem fogja támogatni a kitelepített szudétanémetek vagyoni követeléseit a cseh állammal szemben.Vajon el tudjuk ugyanezt a hozzáállást képzelni a jelenlegi magyar vezetéstől?

lajcak.jpg

(Miroslav Lajčák, f: www.parameter.sk)

Véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy egyértelműen le kellene mondani a szlovákiai magyar kisebbségek anyagi kárpótlásáról. Nem gondolom, hogy pár üres frázis segítene feldolgozni azt a múltbeli konfliktust, amit ezek a rendeletek okoztak. Viszont ahhoz, hogy diplomáciai sikert érhessen el a magyar kormány ebben a kérdésben, szükség lenne a mértékletesség látszatára. Arra a mértékletességre, aminek a tökéletes ellentétét mutatta be például akkor, amikor a kárpátaljai magyar kisebbségek önállósági ügyében szólalt fel – miközben az ukránok épp szakadár elemekkel/orosz támogatóikkal harcoltak a keleti végeiken. Ha a szlovák igazságügyi minisztérium nem lép hathatósan a helyzet rendezése érdekében, akkor Navracsics Tibornak minél hamarabb tárgyalásokat kell kezdeményeznie szlovákiai partnerével, Miroslav Lajčák-al. Igénybe kell venni másik két Visegrádi Négy tag által kapható támogatást az ügyben, érvényesíteni kell a V4 szövetségi jellegét és az így elvárható kapcsolati erősödést – főleg, hogy Szlovákia július elsején tőlünk veszi át a V4 elnökségét. Nem utolsó sorban pedig hangsúlyozni kell a már épülő magyar-szlovák tranzit földgázszállító vezeték fontosságát, amely segíthet északi szomszédunknak függetlenedni az orosz gázmonopóliumtól. Emellett egy a Fidesz-KDNP számára sokkal otthonosabb terepen is tárgyalásokat kell kezdeményeznie: a szlovákiai magyar kisebbség képviselőivel (például a Most-Híddal) szükséges egyezségre jutnia, mi is lenne az a lépés, amivel elfogadható kompromisszumos módon – mondjuk az anyagi jóvátételek egy bizonyos százalékban való megállapítása, vagy az EU csatlakozás után meghozott, a rendeletekre hivatkozó jogi döntések felülvizsgálata és semmissé tétele – lezárható lenne a Benes-dekrétumok ügye. Nem lesz könnyű, ez látható. Viszont megalapozná az újjászervezett magyar külügy szakmai renoméját, amire több szempontból is szüksége van.

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr326298945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhes_ló 2014.06.13. 20:36:03

"A magyar-szlovák viszony sajnálatos módon sosem volt felhőtlennek tekinthető" írja a poster.
Végül is érdekes lenne az olyan kapcsolat, ahol a rabolt vagyon birtokló rablógyilkosok és az áldozataik kapcsolata - felhőtlen lenne.
Nem az.
Sehol nem az.

Nem lesz a kapcsolatuk "felhőtlen", ahogy a legyilkolt, kirabolt zsidók és az őket legyilkolók, kirabolók kapcsolata sem "felhőtlen", bár a drága jó tisó úr kapcsán kevesebb a zsidó ajvék mostanában, mint az őket utolsó utáni pillanatig védő szerencsétlen, a lélekben és észben a "boldog" XIX században ragadt Horthy kapcsán.

Sőt, nem csak felhőtlen nem lesz.
Máig vagyonokat fizetnek a zsidóknak és naponta "vallják meg bűneiket" szórják a gyilkosaik, kirablóik, üldözőik gyermekei, unokái és még dédunokái is a hamut a fejükre az erre rendszeresített szeánszokon, milliárdokból épített és fenntartott kegyhelyek ezreiben.
A zsidó testvéreink pesig megtanítják nekünk: nem szabad felejteni.
mi pedig nem felejtjók el sem trianont, sem benest és a máig itt nyomuló tót, cseh ölebeit se.

A magyar tanulékony nép és nem érjük be kevesebbel, mint a zsidó testvéreink.
Mivel vannak olyan politikusok nem kevesen világszerte, akik máig azt állítják, hogy jog és törvény előtti egyenlőség van.
Legyen is az.
A magyar nem feljebb-, de nem is alávalóbb senkinél Isten, ember és a törvények, a jog előtt.

Nemdebár poster?

gmihaly 2014.06.14. 10:50:34

Benes 1915-ben előadássorozatot tartott a párizsi Sorbonne-on. ebben jól felfényezte a cseh népet a németek, osztrákok és magyarok ellenében (ő dobta be a köztudatba a magyarok "keleties vonásait"). Dicsőítette a pánszláv, oroszbarát érzelmű szlovák Jan Kollárt, aki a cseh nyelv megújítója is volt, lelkesen propagálta a pánszláv, ex-ausztroszláv-csehszlovák és jugoszláv testvériség gondolatát. Dicsőítette a K.u.K. hadsereg cseh katonáinak az oroszokhoz, a szláv testvérekhez történő dezertálását és mártíriumként emlegette a hadijog szerinti jogos megtorlásokat mindezekért. Majd kimondta - a revansra vágyó franciákat uszítva -, hogyan is kell romba dönteni Ausztria-Magyarországot, megbüntetni és elszigetelni Németországot tételesen felsorolt "bűnei" miatt. 1916-ban könyv alakban is megjelent franciául ez az előadássorozat, az 1995-ös magyar fordítás címe: "Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot". Ez nagyjából meg is valósult, de épp' emiatt szabadult el a Monarchia idején lappangó, de féken tartott antiszemitizmus is, amelyet a katolikus-nyugat-osztrák Adolf Hitler "sikeresen""exportált" Németországba. Szimptomatikus, hogy Kafka, Brod, Rilke és más prágai német írók, költők a csehszlovák állam megalakulása után rögvest átköltöztek Ausztriába. Amikor Benes szobrot kapott Csehországban, senki sem berzenkedett... Horthyék a Benes és angol,amerikai, illetve francia elvbarátai által felállított, csapdákkal teli kényszerpályán bukdácsoltak, amelyet azok igen "interaktív" módon tartottak karban és működtettek az 1920-30-as években (Kisantant). Akkor a franciáknál házalt eszméivel, a II. világháború idején pedig Sztálinnál. A dekrétumok nyomán megkezdődött lakosságcserét a Szövetségesek menet közben leállították, lehetett volna rosszabb is. Benesország kettéosztódása után a csehek szépen "kivonultak" az ügy mögül, pedig a szlovákok csak "asszisztáltak", hozzá, a zavaros szláv gondolat benesi (cseh?) gyökerű. A dekrétumok hatályos volta hatalmas fekete folt a cseh és szlovák önfényező (áldemokráciablablán, és általában a demokrácia eszméjén.

V.Katalin 2014.06.14. 12:29:46

Éhes_ló - mindenben igazad van!

kosztarovics bácsi 2014.06.14. 15:04:03

Ilen, hogy szlovákia NINCS! Az a MAGYAR FELVIDÉK!

Szilárd vélemény 2014.06.16. 20:17:29

Szomorú, hogy ilyen kommentek megjelennek 2014-ben. Róma sem követeli vissza a római birodalmat. A cikk is arról is szól hogy már akkor is a tömetlenkedés és a szokásos magyaros hatalmi harc és széthúzás ment, mint manapság.

lüke 2014.09.27. 12:32:59

jó lesz, a németek nem hagyják annyiban,
viszont ránk -magyarokra - vonatkozó részei is lesznek

Virágzó Magyarország 2015.03.02. 19:00:42

A Benes dekrétumok szerintem alig különböznek a zsidóellenes törvényektől. Szlovákia előbb lépett be a második világháborúba a németek oldalán, mint Magyarország. Tisoék ugyanúgy segítettek a náciknak a zsidók deportálásában, mint Szálasiék. Sőt, ők még fejpénzt is kaptak.

Akkor most a szlovák is bűnös nemzet? Még nekik áll feljebb? A csehek indulata némileg érthető, hiszen Csehország volt a nácik első áldozata. Viszont nekik a magyarokkal nem volt közvetlen afférjuk. Persze a Benes dekrétumok fő indoka, hogy a németek és a magyarok szétverték Csehszlovákiát és "területrabló" politikát folytattak. Vajon miért bűn az, hogy az ezeréves, magyarlakta területeket egy rövid időre visszaszereztük. És akkor az oroszok nem területrablók? Hiszen ők egyszerűen bekebelezték Kárpátalját. Ők miért nem bűnös nemzet? Vajon kik voltak az igazi területrablók?

Az Únió pedig lapít. Van két olyan tagja, amelyik fütyül az európai normákra.

Itt van pl. Szerbia, ahol a magyar hadsereg a Vajdaság megszállása alatt tömeggyilkosságokat hajtott végre, ( Újvidék ) amit aztán Tito partizánjai kegyetlenül megtoroltak. A jugók is bűnös nemzetnek kiáltották ki a magyarokat, de mégis győzött a józan ész és a két nemzet nemrég végre megbékélt egymással. Nem ez lenne a normális út? Persze, tudom, félnek attól, hogy jóvátételt kell fizetni, ami nem lenne kevés.

De ez is megegyezés kérdése.