Az Orosz Föderáció húsbavágó válaszintézkedéseket helyezett kilátásba a maláj gép feltételezett lelövése miatt, alig egy hete ellene bevezetett új amerikai-európai büntető szankciókkal szemben. A kiemelten az energia-, pénzügyi és hadászati szektorokat érintő nyugati lépések várhatóan komoly gondot okoznak majd az egyébként sem túl acélos orosz gazdaságnak. Fontos azonban megjegyezni, hogy minden jel szerint az erre adott putyini válasz is sokaknak fog fájni. Függetlenül attól, hogy erről az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetői meglepően keveset beszélnek.
Szűk egy hónappal ezelőtt írtam arról, hogy meglátásom szerint az oroszok G8-ból történő kizárása, valamint a Barack Obama amerikai elnök által mostanában megütött egyre keményebb oroszellenes hangnem, nem kifejezetten szerencsés fejlemény a világpolitika jelenlegi állását látva. Hiszen talán még említés nélkül is sokak számára egyértelmű, hogy például Irán, Irak, Szíria, Ukrajna ügyeinek megoldásában Vlagyimir Putyin és az Orosz Föderáció megkerülhetetlen tényező. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oroszok sok esetben agresszív nemzetközi ténykedését nem kell kellő komolysággal kezelni, vagy ha arról van szó, akár markáns büntető intézkedésekkel szankcionálni. Véleményem szerint azonban egy dolog, hogy bizonyos orosz lépésekre hogyan reagál a Barack Obama vezette Egyesült Államok, és egy teljesen másik, hogy hogyan mi, európaiak. Anélkül, hogy ezzel kapcsolatban szóról szóra idézném az első mondatban hivatkozott cikkemet, abból most csak a lényeget emelném ki: hosszú távon minket, európaiakat, nem Amerika és nem a NATO, hanem saját magunk tud megmenteni az oroszoktól. Ezt a konklúziómat pedig a mostani esetben is fenntartom.
("Ma még ketten mosolyognak, holnap már lehet, hogy csak egyikük" - Juncker és Obama)
Ennek viszont, nem úgy kellene történnie, mint ahogy az most látszik, vagyis, hogy Washingtonban születik egy döntés, hogy ti. milyen területeken büntetik az oroszokat, majd erre válaszul Brüsszel is meghozza saját, ám az amerikaival – hogy-hogy nem – megegyező döntését. Hanem sokkal inkább úgy, hogy az Egyesült Államok szankcióinak súlyával megegyező mértékű, de nem feltétlenül azonos fókuszú intézkedéseket foganatosít az Európai Unió. Példa lehet erre, hogy amíg az orosz energiaipart kipécéző amerikai szankciókra adott orosz válasz az ottani energiabiztonságot csekély mértékében, vagy egyáltalán nem, addig ugyanezen intézkedések európai következményei a helyi energiabiztonságot nemhogy jelentősen, hanem sokszor akár alapjaiban rengetheti meg. Emlékeztetőül érdemes egy másik korábbi cikkünkben hivatkozott statisztikát elővenni, az egyes uniós tagállamok orosz gázfüggőségéről. Ez azt mutatta, hogy a balti- (Litvánia, Lettország, Észtország) és visegrádi országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország) mellett Bulgária, Görögország, Szlovénia, Ausztria és Finnország is éves gázszükségletének több mint 50 százalékát orosz importból fedezi. 12 ország. És ha ezek mellé még felsorakoztatjuk például Németországot (37 százalék), Olaszországot (29), Romániát (24) és Franciaországot (16), akkor a 28 tagból 16-ot kapunk, köztünk több óriást is. Az orosz válasz, amennyiben érkezni fog, és kétségünk ne legyen, szinte biztosan fog, az EU gazdaságainak több mint a felét súlyosan érintheti – érdemes itt külön kiemelni, hogy bizonyos válaszintézkedések, amelyek például a németeket sújthatják, minket, közép-európaiakat, duplán érinthetnek, hiszen amíg egyrészről függünk az orosz energiától, másrészről hozzá vagyunk láncolva a német gazdaság teljesítményéhez is. Nem a legjobb kilátások.
Felmerülhet persze a kérdés: vajon a most bevezetett szankciókat az amerikai és európai vállalatok valóban komolyan veszik? Röviden a válasz, hogy úgy tűnik, igen. Az egyik nagy francia olajcég (Total) például már bejelentette, hogy szünetelteti eddigi részvényvásárlását az orosz Novatekben, míg a Rosznyeft igazgatótanácsának vezetője jelezte, hogy az amerikai Exxon mérlegeli annak a lehetőségét, hogy felfüggessze szoros együttműködését cégével. A lehetséges büntetések azonban az orosz oldalon is elkezdtek körvonalazódni, aminek értelmében felerősödhet az olyan nyugati nagyvállalatok hatósági vegzálása, mint például a Facebook, az Apple, vagy az SAP. Ezek a válaszlépések pedig csak erősödhetnek, ha a legnagyobb orosz (állami kötődésű) bankokat, mint például a Sberbank-ot és a VTB-t, valóban kizárják az európai tőkepiacokról, mint ahogyan azt most tervezik.
("Egy minden bizonnyal indokolt elnöki félmosoly" - Vlagyimir Putyin)
Összefoglalva elmondható, hogy amíg egyfelől Oroszország elmúlt hónapokban mutatott attitűdjét és lépéseit valamilyen módon szükséges szankcionálni, addig másfelől, közel sem biztos, hogy Európa számára a legjobb megoldás vakon követni az Egyesült Államokat. Természetesen a döntések már megszülettek, visszavonni őket egyhamar nem fogják, főleg, ha az oroszok viszontbüntetnek majd. Ettől függetlenül nem ártana, ha Európa a katonai mellett gazdaságpolitikailag is végre a saját sarkára állna a világpolitikában, és megfogalmazna önálló gondolatokat, amelyek jobban szem előtt tartják a szövetség érdekeit, mivel a mostani út szerintem csak a tagállamok között már meglévő törésvonalakat mélyítik tovább, amellett, hogy közben könnyen megroggyanhatnak több uniós gazdaságot is, hála az ezek nyomán érkező orosz válasznak. Lehet tehát, hogy Obama és az amerikai politikusok ma úgy érzik, hogy az oroszok méltó büntetést kaptak, sőt, megkockáztatom, hogy az EU vezetői is hasonlóan gondolkodnak. Egy dolgot viszont talán elfelejtenek: nem az amerikai választók fognak megfagyni télen, ha az oroszok esetleg úgy döntenek, hogy elzárják a gázt, hanem EU-s állampolgárok. De persze az ő véleményük most még talán kevesebbet számít a Brüsszel fűtött termeiben üldögélő uniós vezetőknek.
Németh Áron Attila