Bár csak 2016-ban esedékes, az amerikai elnökválasztás előszele már most elkezdte éreztetni hatását az Egyesült Államokban. Az aktivitás azonban inkább a republikánus oldalon érezhető, ahol már többen készülnek a nyolc éve tartó demokrata vezetés leváltására.
Barack Obama január 20-án tartotta meg szokásos évértékelő beszédét (State of the Union), amelyet a teljes világsajtó kifejezetten pozitívnak és optimistának könyvelt el. Ez nem csoda, hiszen annak ellenére, hogy november elején a félidős választásokon pártja vereséget szenvedett, az elnök szinte kampányszerű frázisokkal és nagy ívű tervezetek megvalósítására tett ígéretet a Kongresszus előtt. Szóba került többek között az adórendszer reformja, és így a középosztály további támogatása; a munkajogi reform a betegszabadságok és szülési eltávozások kapcsán; a terrorizmus elleni harc folytatása; és a további Irán ellenes szankciók megvétózása is. Mivel azonban pont a már említett félidős választások miatt mind a képviselőházban, mind a szenátusban jelenleg a republikánusok vannak többségben, így valószínű, hogy az említett reformok nem fognak egyhamar (vagy egyáltalán) megvalósulni.
Mindezek ellenére a Demokrata Párt soraiban – legalábbis külső szemre – nagy nyugalom honol. A 2016-os elnökválasztás jelenlegi egyértelmű jelölt-favoritja Hillary Clinton, aki minden másik jelöltet (legyen az demokrata vagy republikánus) magasan ver. A helyzettel kapcsolatos magabiztosság érezhető, egyes magas rangú demokrata politikus szerint Clinton egészen a nyárig halasztja kampányának indulási dátumát – fittyet hányva az eredeti tavaszi kezdési dátumra. Időnyomás hiányában ez a lépés kellő felkészülési periódust szolgáltathat a volt külügyminiszter számára.
("Nem hivatalos jelölt, nem hivatalos kampány" - Hillary Clinton; f.: facebook.com)
Ez a harmónia már korántsem tapasztalható a Republikánus Párt tagjai között. A helyzetet alapvetően szimbolizálja, hogy a lehetséges jelöltek száma is igen magas: A Bush-dinasztia újabb tagja, Jeb Bush; a 2012-es elnökválasztást elveszítő Mitt Romney; Rand Paul, aki jelenleg Kentucky szenátora; New Jersey polgármestere, Chris Christie vagy akár Mike Huckabbe, Arkansas polgármestere, hogy csak a legismertebbeket említsük. A nevek sokaságából már most látható, hogy a republikánus jelölteknek sokszor nem is elsősorban a rivális párttal szemben, hanem a belső rivalizálási csatározásokban kell kijönniük győztesként. A támogatók elaprózódása hosszú ideje problémát jelent a konzervatívok körében, akik így sokszor érezhetik úgy, hogy mire a valós elnökválasztási hajrába jutnak, addig a belső pozícióharcok miatt olyan szinten veszítenek politikai renoméjukból, hogy esélytelennek mutatkoznak a végső győzelemre.
Mitt Romney például úgy tűnik, hogy ezt kikerülve most szerdai beszédében már egyenesen Hillary Clintonnal szemben fogalmazott meg kritikát – támadva a politikusnő gazdasági kérdésekhez való hozzáértését és a külpolitikában tett lépéseit, például az Oroszországgal való amerikai viszony romlását. Az utóbbival kapcsolatban valóban lesz mit megmagyaráznia a volt külügyminiszternek, hiszen az ő irányítása alatt sikerült egyfajta újraindítást kezdeményezni a grúziai fiaskó óta megromlott amerikai-orosz viszonyban, aminek eredményeképpen az Egyesült Államok több területen tett engedményt Putyinéknak (például az európai rakétavédelmi pajzs tervének újragondolása). Bár Clinton jelenleg minden fórumon azt hangoztatja, hogy az orosz politikával szemben erős fellépésre van szükség, hivatali ideje alatt ez irányú gyakorlati tevékenység és stratégia nem volt észlelhető.
Visszatérve Romney-ra: a republikánus politikus egyébként még nem jelezte hivatalosan, hogy indul-e a jövő évi megmérettetésen, ám valószínű, hogy erre hamarosan sor fog kerülni. Mindez különösen érdekes, mivel számára ez a harmadik nekifutás a Fehér Ház megszerzésére, mely törekvéseit eddig nem koronázta siker. Nem véletlen, hogy magában a Republikánus Pártban sem fogadta kitörő öröm a jelenleg még csak fél-hivatalos tényt, miszerint újra versenybe szállna. Annak ellenére, hogy nyáron a CNN egy országos közvélemény-kutatásán arra derült fény, hogy Romney akkor megverte volna Obamát – azonban Clinton ellen még így se lenne esélye. Nagy reményeket azonban egy Romney-fanatikus sem fűzhetett az eredményekhez, mivel azok sokkal inkább szimbolizálták az Obama-adminisztrációval szembeni általános elégedetlenséget (ami később a félidős választásokon ki is csúcsosodott), mint kifejezetten Romney pozitív politikai szerepét.
("Amerikáért, harmadszor" - Mitt Romney; f.: theguardian.com)
Romney azonban pénzügyileg elég erős játékos a mezőnyben, hiszen jelenlegi jelölti alapjába egyes információk szerint a támogatóitól már közel 2 millió dollárt sikerült összeszednie, ezzel pedig sok versenytársát jóval megelőzi. Clintonnal szemben ez kevés lesz, de így is megeshet, hogy akármennyire is rossz szájízzel, de őt fogják indítania a republikánusok. És ha ez valóban így lesz, akkor emlékezve Romney eddigi szerepléseit semmi meglepő nincs abban, hogy Hillary Clinton nem érzi az fenyegetést az elnökválasztással kapcsolatban. A kérdés ezek után csak az lenne, hogy sikerül-e leválasztani az Obama-korszakot a demokraták által előrevetítendő jövőképről vagy sem – ugyanis ezen állhat vagy bukhat az, hogy ők uralhatják-e 2016-tól újabb négy évig a Fehér Házat, avagy sem.
Mészáros Tamás
