Finnország: Európa Japánja a liberálisokra szavazott

2015. április 20.

2012 előtt Juha Sipilä nevét a családján, barátain, volt munkatársain és néhány elvetemült helyi politikamániáson kívül alig ismerte valaki. Egyes hírek szerint még saját pártjában is sokan csak azok után tudták meg, hogy bő egy éve az ő képviselőtársuk a parlamentben, hogy abban az évben bejelentkezett a Centrum Párt elnöki pozíciójára. A megválasztása óta eltelt három év bár segítette Sipilä országos megismertetését, a multimilliomos üzletemberből politikussá lett pártvezér mégis inkább annak köszönheti tegnapi választási győzelmét, hogy neve nem használódott el az elmúlt évek politikai csatározásiban. De vajon merre indul most Finnország, Európa Japánja?

A média, ahogy az átlagember, szeret általánosítani. Skandinávia például a világ legtöbb lakója számára a nyugalmat, békét, liberalizmust és prosperitást szimbolizálja. Magas adók, de hihetetlenül magas életszínvonal és állami szolgáltatási kör. IKEA, Volvo, Anthon Berg’s, Statoil, Angry Birds. Szinte mindenki ismeri őket. Manapság, ha valamire azt mondják, hogy skandináv, az Londontól Berlinen át egészen Budapestig a magas minőséggel, igényességgel és egyetemes trendiséggel jelent egyet. Ez a kép azonban gyakran elrejti azokat az árnyalatokat, amik valóban fontosak például a nemzetközi politikai elemzés terén, hogy jobban megértsük ezeket az országokat. Norvégia ugyanis nem Svédország, ahogy Dánia sem Finnország. Bármennyire közel vannak egymáshoz, bármennyire átfedéseket mutat történelmük, sok minden különböznek ők maguk is. Itt van rögtön Finnország.

finnek1.jpg

("Finnország csendes megmentője lehet" - Juha Sipilä, f: politikka.blog.hu)

A régiós átlagnál magasabb, 10 százalék körüli munkanélküliség. Folyamatosan lassuló belsőfogyasztás és export (az orosz gazdaság problémai kifejezetten durván érintik az országot). Növekvő államadósság (2019-re 70 százalék körül lehet). Nullához közelítő gazdasági növekedés (idén +0,5 százalék a prognózis). Rohamosan idősödő társadalom. A sort pedig bőven lehetne folytatni. Finnország tehát egy ideje – legalább is a valóságban – már nem Észak-Európa büszkesége, inkább csak egy szelet Japán az Európai Unió területén. A következő 5-10 évben még jó lesz ott élni, de 2030 körül, amikor a lakosság közel fele már 60 felett lesz, a kedvező finn nyugdíjrendszer és kiterjedt szociális háló végleg bedönti az így is omladozó helyi gazdaságot. Persze csak akkor, ha a Juha Sipilä vezette liberális Centrum Párt és a minden bizonnyal általa felállított koalíciós kormány nem tud megálljt parancsolni a zuhanásnak. Az esélyek jók, hiszen azt a bénázást, amit sok helyi elemző szerint az elmúlt 4 évben a jobbközép Nemzeti Koalíció Pártja saját szivárvány koalíciója élén összehozott, nehéz lenne meghaladni. Persze nem is lehetetlen. Sipilä kampányígéreteit és pártjának terveit látva azonban egyértelmű: a liberálisok tisztában vannak az ország előtt tornyosuló nehézségekkel. Átlátható és egyszerűsödő adórendszerről, új munkahelyek teremtéséről, nyugdíj- és egészségügyi reformról beszélnek, valamint átgondolt gazdasági megszorításokról – – DiploMaci tény: a finn választásokon a vezető pártok közül mindegyik jelentős megszorításokkal kampányolt, egyedül az ütemezésben és az érintett területekben volt köztük eltérés.

finnek2.jpg

("Finnország hangos radikalizálója lehet" - Timo Soini, f: yle.fi)

Mi várható tehát a tegnapi választások után? A legfontosabb minden kétséget kizáróan a koalíciós tárgyalások levezénylése. Sipilä számára a következő pár hét erről fog szólni. Legfőbb esélyes a második helyen végzett, az európai médiában sokszor radikális jobboldalinak vagy szélsőséges populistának bélyegzett, Timo Soini vezette Finnek pártja (korábban: Igaz Finnek), illetve a negyedik helyen végzett, legutóbb is kormányon lévő, Antti Rinne elnökölte szociáldemokraták. Előbbi 38, utóbbi 34 mandátumot szerzett a Centrum 49-e mellett. Az egyeztetéseket nehezítheti, hogy a Finnek bevándorlás-ellenesek és erősen EU-szkeptikusok (pl. a görögök pénzügyi kimentését legutóbb leszavazták – bár tény, ezt a Centrum Párt is megtette), míg a szocdemek például közel sem olyan lelkesek a nyugdíjrendszer változtatásait illetően. A legtöbb elemző amúgy Centrum-Finnek koalíciót vár, mondván, Soini akár a „nagyanyját is eladná a kormányra kerülésért”. Hamarosan kiderül. És a fejleményeket érdemes lesz figyelni, mert lassan mindannyian finnek leszünk.

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr607382944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ketturepolainen007 2015.04.20. 13:01:38

Véleményem - és a finn közvélemény - szerint a Keskusta alapvetöen kponzervatív formáció, amely szavazóbázisa elsösorban a finn vidék keresztény közössége, kisvállalkozói rétege. Valóban természetes volna a Kokoomus-szal (Nemzeti Koalíció) kötött koalíció. A kérdés, hogy mennyire van "gusztusa" pont Alexander Stubbnak az Igazi Finnekkel egy kormányban ülni.

Ma Baker 2015.04.20. 16:43:57

Szerintem Svédország Európa Japánja.... A Svédek meg a Finn bevándorlásra panaszkodnak általában (bárcsak nekünk is ilyen gondjaink lennének). Szóval itthoni hasonlattal Finnország inkább Svédország Romániája.

tarnaveni 2015.04.20. 18:49:04

„A régiós átlagnál magasabb, 10 százalék körüli munkanélküliség. Folyamatosan lassuló belsőfogyasztás és export (az orosz gazdaság problémai kifejezetten durván érintik az országot). Növekvő államadósság (2019-re 70 százalék körül lehet). Nullához közelítő gazdasági növekedés (idén +0,5 százalék a prognózis). Rohamosan idősödő társadalom. A sort pedig bőven lehetne folytatni. Finnország tehát egy ideje – legalább is a valóságban – már nem Észak-Európa büszkesége, inkább csak egy szelet Japán az Európai Unió területén.”

A japán emberek harakirit követnének el ha ilyen gyenge adatokkal rendelkezne a gazdaságuk.

ketturepolainen007 2015.04.20. 19:28:13

@tarnaveni: Igen... a derék finnek sokszor úgy fogalmaznak, hogy Finnország Skandinávia Albániája. Azt azért le kell szögezni, hogy a finn gazdaság néhány erös ágazatra építkezett. A hajózást a roppant erös és mohó szakszervezet vágta tönkre a versenyépességet megölö bérköveteléseivel, ugyanez történt a papíriparban. A Nokia pedig egyszerüen megszünt iparági tényezö lenni, mivel olyannyira maradt le a trendekröl, hogy gyakorlatilag bármelyik kínai gyártó jobb telefonokat gyárt nála. Sokáig az ázsiai piacra koncentráltak, mert ott menö volt az olcsó telefon, de ugye azon nincs haszonkulcs, másfelöl az olcsó okostelefon még menöbb. Ez sajnos a finn gazdaság és a cégek jó részének problémája. Megállnak a termékfejlesztéssel, megállnak a piacbövítéssel. Nem véletlen, ahogy Alexander Stubb fogalmazott: az iPhone megölte a Nokiát, az iPad megölte a papíripart. Sajnos nincs más helyette. Ha pedig az ipar elsösorban beszállítókból áll, akkor nyílván a lengyel és más közép-európai vállalatok gyöznek az ár-érték-versenyben.