Vélemény: Az EU krízise alatt kell új lendületet kapnia a Visegrádi Négyeknek

2015. június 30.

Nem mondhatjuk, hogy a 2015-ös év kifejezetten az Európai Unió kényelmes, nyugodt építkezésével telik. A kontinentális szövetség az elmúlt hónapok során konstans tűzoltásban vesz részt, legyen szó biztonságpolitikai (ukrán válság), gazdaságpolitikai (görög adósságválság) vagy humanitárius/társadalompolitikai (menekültválság) kérdésekről. A később csatlakozó közép-kelet-európai országoknak pedig ki kell ezt használniuk – még ha erről nem is illik nyíltan beszélni.

Amikor a rendszerváltást követően 1991-ben létrejött az először még Visegrádi Hármak, majd 1993-től (Csehszlovákia kettéválásától számítva) Visegrádi Négyek csoportja, a cél egyértelműen az volt, hogy a tagok közös erővel dolgozzanak azért, hogy a kívánt nyugati integráció minél gyorsabban és sikeresebben menjen végbe. Ez a terv pedig igen hamar elérte célját: Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország a 2000-es évek elejére mind az EU-nak és mind a NATO-nak egyenértékű tagjaivá váltak.

v4_2.jpg

(Orbán Viktor a Globsec biztonságpolitikai fórumon; f.: MTI)

A V4 szerepe és fénye ennek okán kissé megkopott a 21. századra. Az eredeti célkitűzések megvalósulása után látszólagosan az országok vezetői nem érezték szükségét annak, hogy továbbra is közös tömbként lépjenek fel bizonyos kérdések kapcsán – főleg, mivel sokszor ezekben a kérdésekben már korántsem értettek olyan mértékbe egyet, mint a kezdeti időkben. Az Unió masszív és merev kereteit az áhított bekerülés után egyikük sem gondolta alapjaiban megváltoztathatónak, az esetleges módosítás késztetése még csupán egy naiv gondolatként fogalmazódhatott meg. Az eltelt évek során azonban ezek a tagországok kellő tapasztalatot, önbizalmat és beágyazottságot szereztek Brüsszelben, és rájöhettek, hogy van lehetőség szembemenni az általános véleménnyel a szervezeten belül. Természetesen nem lesz egy szlovák vagy magyar ellenkezésnek akkora hatása, mint egy németnek vagy franciának, de hatása mindenesetre van.

Szinte magától értetődőnek látszik, hogy amennyiben ezek az országok közös erővel lépnének fel adott kérdések kapcsán, akkor nagyobb sikereket érhetnének el az Unión belül. Ez a politikai matematika a valóságban persze nem ennyire egyszerű: egy kelet-európai blokk nem minden körülmény között tud megfelelő hatást elérni, hiába az összefogás. Ezek a körülmények azonban – ahogy azt már az elején említettem – mostanra végérvényesen megváltoztak a kontinensen. Ahhoz, hogy Brüsszel továbbra is a megfelelő kohézióval és politikai súllyal rendelkező szervezet képét tudja kifelé (és sokszor befelé) mutatni, jobban szüksége van az összes tagország egységére, mint talán bármikor máskor valaha. Ez pedig azt jelenti, hogy a „keleti blokk” értéke és ereje felerősödhetne – amennyiben ezt sikerülne összehangolni a V4-es felek között. (Erre pedig annak fényében is nagy szükség lenne, mivel nemrég olyan tervek is felszínre kerültek, amelyek az eurózóna tagjai közötti együttműködést emelnék magasabb szintre, ebből pedig a visegrádiak túlnyomó része kimaradna.)

v4_1.jpg

("Különböző irányok" - Orbán Viktor, Robert Fico és a díszvendég Francois Hollande a legutóbbi V4-es találkozón Pozsonyban; f.: seattlepi.com )

Jelenleg ugyanis a Visegrádi Négyek kooperációja igencsak szegényes szinten mozog. A kelet-ukrajnai konfliktus kapcsán Lengyelország hangos oroszellenes politikája miatt nem sikerült sem a biztonságpolitikai kérdésekben, sem a gazdasági szankciók terén. A Déli Áramlat az összes többi földgázvezeték terve kapcsán szintén megoszlottak a felek között a geopolitikai érdekek, közös vélemény itt sem alakult ki. A görög adósságválság kapcsán egyedül Szlovákia az, akinek bármiféle konkrét beleszólása volt a tárgyalásokba (mint az egyike az eurós országoknak). A sokszor emlegetett közös V4 hadtest felállítása bár papíron és részleges közös hadgyakorlatok keretében elméletileg jól működik, valós értéke és ereje azonban még korántsem olyan hatalmas.

A V4 tagjai a közelmúltban összesen egy kérdésben tudtak valós közös döntést és hatást elérni az Unión belül: a Brüsszel által felállított menekültügyi befogadási kvóták elutasítása kapcsán. Ez volt mondhatni az egyetlen olyan nagy horderejű döntés, amely során a négy állam olyan kollektív platformra állt, amire az Európai Uniónak valós mértékben kellett reagálnia – ez esetben úgy, hogy Magyarország különleges státuszt kapott, valamint, hogy a menekültek áthelyezése és áttelepítése jogilag nem lesz kötelező, csupán önkéntes jellegű. Attól a ténytől, hogy ezzel bár hatást értünk el, és demonstrálhattuk a régió erejét, teljesen lehetetlen helyzetbe hoztuk a közös európai megoldást, jelen helyzetben tekintsünk el. Már csak azért is, mert még ha nem is mindenki ért a döntéssel egyet (például Olaszország, ahol azért nálunknál sokkal nagyobb a menekültügyi katasztrófa), azt mindenesetre bizonyítja, hogy a visegrádi országok kohéziójából olyan akciók születhetnek, amelyek az itteni politikai vezetés érdekei mentén mozdítják meg az Uniót. Ezt pedig sokkal többször kellene alkalmazni a jövőben – ha már a múltban valahogy eddig elfelejtettük.

Félreértés ne essék, korántsem azt szeretném ezzel mondani, hogy a Visegrádi Négyek legyenek majd azok, akik az utolsó szöget verik be az EU koporsójába. Az, hogy közös hangon kommunikál vagy politizál a négy ország, még korántsem jelenti azt, hogy feltétlenül csak euroszkeptikus véleményeket kellene formálniuk. A cél az lenne, hogy végre felismerjük: ez a négy ország csak akkor tud igazán profitálni abból a sok brüsszeli háttéregyeztetésből és tárgyalásból, ha egyesült erővel teszi ezt, amikor csak lehet. Ha pedig ezt az egyesülést más, „történelmibb” EU tagokkal együtt viszi véghez, azzal végre a gyakorlatba is áthelyezhetnénk az eddig legtöbbször csupán hangzatos elvet, miszerint közös tervek és jövőkép mellett, közös úton szeretnénk haladni – és hogy ezzel a közösséggel mindenkinek érdemes számolni.

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr897584682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása