Észak-Korea számára is példaértékű lehet az iráni döntés

2015. július 15.

Kedd reggel megszületett a történelminek is nevezhető döntés az iráni atomprogrammal kapcsolatban. A megállapodás korai megítélése igen változó, a tárgyalóasztalnál ülő nagyhatalmak vezetőinek több országban kell még harcolniuk a helyi parlamentek és kongresszusok porondján, hogy elfogadtassák azt a politikusokkal. Azonban pozitív visszhangban sincs hiány: Kína úgy tűnik, alkalmazná az elért eredményeket Észak-Korea kapcsán is.

Most, hogy előreláthatólag úgy tűnk, a 13 éve zajló iráni atomvita a végéhez ért a világ, érdemes lehet a nukleáris fegyverkezés és a non-proliferációs figyelmet a másik hasonló helyzetben járó országra, Észak-Koreára fordítani. Észak-Korea 2005-ben jelentette be hivatalos csatornákon, hogy rendelkezik atomfegyverrel, az ötök (akik ebben az esetben Kína, az Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán és Oroszország) pedig ettől kezdve azon dolgoztak, hogy sikerüljön diplomatikus úton egyezségre jutni a leszerelési lépésekről. Észak-Korea azonban nem bizonyult könnyű tárgyalópartnernek: azóta három nukleáris tesztet hajtott végre (2006, 2009 és 2013-ban), 2009 óta pedig már a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség) véleménye szerint is teljes értékű atomhatalomnak számít a diktatórikus ország.

north_korea_nukes.png

("Egy felvonuláshoz már mindenképp elegendő" - észak-koreai atomfegyver Phenjanban; f.: thecommentator.com)

A tárgyalások több körben zajlottak, 2009 során azonban falnak ütközött az egyeztetés, mivel az előzőleg kialkudott feltételeket (nukleáris létesítmények leépítése, a megmaradók nemzetközi ellenőrzése, az atomfegyverek leszerelése) nem sikerült elfogadtatni és érvényesíteni. Azóta a feleknek képtelen voltak érdemben folytatni a megbeszéléseket, az Észak-Koreával szembeni szankciók (amelyek hasonlatosak az épp most leépülő irániakhoz – tehát pénzügyi, gazdasági és katonai területeket érintettek) pedig továbbra is érvényben vannak. Tavaly februárban John Kerry amerikai külügyminiszter pekingi látogatásakor megpróbált hatást gyakorolni Kínára, hogy vezesse vissza szomszédját a tárgyalóasztalhoz, azonban ez nem járt sikerrel.

Ez alapvetően jelzi, hogy a konfliktus egyik főszereplője, Kína az évek során elvesztette azt a kardinális pozícióját a kérdésben, amit az elején tulajdonítottak neki. Peking bár a mai napig a legszorosabb partnere és mondhatni közel az egyetlen létfenntartója az észak-koreai rezsiminek, a két ország közti kapcsolatok romlását jól jelzi, hogy a Phenjan nem konzultált előzetesen a kínai kormánnyal Csang Szongthek, a kínai kapcsolatokért felelős politikus és egyben Kim Dzsongun nagybátyjának 2013-as kivégzéséről, valamint hogy elutasították Peking kéréseit a 2013-as nukleáris teszt kapcsán is.

Kína azonban egyértelműen nem szeretné elengedni se nem feladni a több fronton is hátrányban lévő kisállamot. Kínai diplomaták továbbra is azon munkálkodnak, hogy sikerüljön újra tárgyalásos útra terelni a kérdést, ehhez pedig nagy lendületet adhat az iráni atomvita lezárása. A közel-keleti konfliktus lezárásával valószínűleg az Obama-adminisztráció is nagyobb figyelmet tud fordítani a távol-keleti helyzetre, amelynek előrehaladása szintén szépen mutatna az elnök hagyatékai között. Kína szintén erős motivációt lát a helyzetben, hiszen az egyik, a kommunista párt hivatalos szócsőjének tartott újságban szóltak arról, hogy ebből a döntésből is látszik: a konzultáció, és nem a szankciók és az erő a helyes út az ilyen szituációk feloldására. Kína az iráni tárgyalóasztalnál is aktív szerepet vállalt, és ezen a téren szerzett további tapasztalatai igazán sokat segíthetnek az észak-koreai helyzet megoldásában is.

john-kerry-p5-1.jpg

("Irán kapcsán egymás mellett" - Nagyhatalmi delegációk az iráni atomvitánál; f.: reuters.com)

Látható tehát, hogy a Távol-Kelet nukleáris fiaskójában továbbra is Kína kell, hogy legyen a haladás fő motorja. Nem lesz könnyű azonban összeegyeztetni az ötök és Észak-Korea igényeit és elvárásait, főleg, ha azt nézzük, hogy a tárgyalások befagyása óta olyan világpolitikai események zajlottak le, amelyek majdnem minden a kerekasztal körüli fél közé éket vertek. Az ukrajnai konfliktus, a Japán békealkotmány lebontása, a dél-kínai-tengeren épülő mesterséges kínai szigetek mind-mind olyan ellentéteket szültek, amelyek még egyértelműen visszaköszönhetnek az észak-koreai atomvita kapcsán is. Már ha egyszer sikerül Kim Dzsongun-t leültetni egy asztalhoz, hogy beszéljenek a kérdésről – ez pedig előreláthatóan nem holnap fog megtörténni.

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr87629908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

graphite 2015.07.15. 16:10:07

Hogyan indokolná az USA a jelenlétét Dél Koreában, ha Észak Korea kapitulálna? Egyelőre az USA-nak is érdeke, hogy Észak Korea ne adja fel az atomprogramját és látszólag fenyegetést jelentsen a világ számára.

Nem leszünk gyarmat ! 2015.07.15. 17:41:28

Észak-Koreának tanulnia kell Líbia példájából.

Líbia beengedte a NAVÜ ellenőreit, felszámolta a vegyi fegyvereit és teljes körű kártéritést fizetett a Lockerbie-merénylet áldozatainak.

Ezt követően 1 éven belül összahangolt NATO támadás érte, a demokráciaexport nevében.

toxic8 2015.07.16. 11:29:46

Némi fogalmi dugó alakult ki Szöul említésével: az ugyanis Dél-Korea fővárosa. A szerző bizonyára Phenjanra gondolt...

DiploMaci · http://diplomaci.blog.hu/ 2015.07.16. 11:40:18

@toxic8: Jogos, javítottuk az elírást. Köszönjük, hogy jelezted!

Solyom2 2015.07.18. 11:00:33

@Nem leszünk gyarmat !:

Ja persze, milyen király is lenne egy vegyifegyverekkel felszerelt állam, ami terrortámadásokkal pusztítja el a civil gépeket.

És csak említem neked te "hazafi", hogy a lezuhant gépen magyarok is tartózkodtak, ha már annyira a védelmedbe vetted azt a rohadék Kadhafit.