Az Európai Unió három vezető nemzetének belügyminisztere közös nyilatkozatban kérte fel az Unió soros elnökségét ellátó luxembourgi kormányzatot, hogy az haladéktalanul tegyen erőfeszítést egy olyan brüsszeli csúcstalálkozó megszervezésére, amelyen a közösség összes igazságügyi- és belügyminisztere jelen lesz. A brit, német és francia miniszterek célja – nem meglepő módon – az európai menekültkrízis átfogó, kontinentális megoldása.
Hónapok óta egyre csak nő és nő a nyomás az Európai Unió vezetőin, hogy azok végre megoldást találjanak az elsősorban Afrika, illetve a Közel-Kelet és Közép-Ázsia felél érkező, mára már elképesztő méreteket öltő menekülthullám kezelésére. A schengeni rendszer felfüggesztése, kerítésépítések, a forrás országokban kezdeményezett elrettentő kommunikációs kampányok ötlete mind-mind terítéken van, sőt utóbbi kettő megvalósítását bizonyos tagállamok önhatalmúlag már meg is kezdték. Elmondásuk szerint ugyanis nincsen más megoldás. És valóban. Brüsszel szokásos tehetetlensége, valamint egyes meghatározó európai politikusok döntésképtelensége és határozatlansága (pl. Merkel), lényegében magára hagyta a kisebb, a menekültkrízis okozta kihívások által jobban kikezdett tagállamokat, akiknek így minél gyorsabban válaszokat kellet találniuk, és találtak is. Sokak szerinte ezek persze helytelenek, kontraproduktívak, embertelenek, ám a szükség nagy úr, még ha gyakran nem is jó tanácsadó, és ezt nem ártana figyelembe venni a kritikák megfogalmazásakor.
Úgy tűnik azonban, hogy a kritizálás és kioktatás korszakának, amit sok kelet-európai politikus hangoztat, lassan vége. Legalábbis a Theresa May brit, Thomas de Maizière német, illetve Bernard Cazeneuve francia belügyminiszterek által tegnap kiadott nyilatkozat erről árulkodik. A három politikus szerint ugyanis eljött az idő az átfogó és konkrét uniós cselekvésre, mert ha ez elmarad, az EU-nak olyan problémákkal kell hamarosan szembenéznie, amelyek akár a végét is jelenthetik. Ezzel kapcsolatban a miniszterek kiemelik a befogadó központok azonnali felállításának szükségességét Olaszországban és Görögországban (cél: a már az országba érkezett rengeteg migráns hivatalos ellenőrzése és regisztrálása), valamint az ún. biztonságos országok listájának (cél: ezekből az országokból származó migránsok kérelmeinek gyorsított elbírálása) összeállítását. A három szerző továbbá azt kéri a luxembourgi soros elnökségtől, hogy a tényleges cselekvési terv alapjainak a lefektetésére szolgáló brüsszeli csúcstalálkozót még szeptember közepéig szervezze meg. (A nyilatkozat egyébiránt egybecseng az olasz miniszterelnök, Matteo Renzi hétvégi szavaival, aki szerint a menekültkrízis egy dologra biztosan jó lesz, hogy az EU végre egységes menekült szabályozással álljon elő, ami bár lehet, hogy nem egy vagy két alatt múlva fog megszületni, de megfog, mert az EU-nak nincs más választás.)
(Cazeneuve - May - Maiziére)
Következő lépés? Nehéz megmondani. Érzésem szerint a brit-német-francia kérés nyitott fülekre fog találni, és a soros EU-elnökség, karöltve az uniós döntéshozókkal, megszervezi a csúcsot. Dehogy ott születnek-e majd átfogó javaslatok, vagy (még inkább) konkrét lépések, erősen kétséges. Ha viszont igen, vajon azok a jó irányba fognak mutatni? Vajon azokat egyöntetűen elfogadja minden tagállam? Vajon azok tényleg megoldást nyújtanak mind az olaszok, mind a magyarok, mind mondjuk a britek számára? Talán igen. Talán nem. Továbbra is tehát rengeteg a kérdés, ami annak fényében kifejezetten tragikus, hogy már eddig is leginkább ezek álltak rendelkezésünkre, válaszok nem igazán. De talán majd most.
Az mindenesetre biztos és fontos, hogy ma már sem a brit, sem a német, sem a francia politikusok nem riadnak vissza a keményebb, határozottabb beszédtől. Theresa May nemrég például egyenesen odáig ment, hogy kijelentse, az EU bevándorlási politikája megbukott, mert az nem mást tett, mint lehetővé tette a mostani krízist, ezzel helyzetbe hozva az azon nyerészkedő bűnszervezeteket. Felfogása szerint ugyanis az emberek szabad áramlása, mint az egyik legfontosabb uniós alapelv, nem kell, hogy egyenlő legyen a szabad munkakereséssel, helyette inkább arra kell törekednünk, hogy azok váltsanak országot, akik már eleve egy megszerzett munkáért mennek. Leegyszerűsítő felfogás? Meglehet, ám van benne némi igazság.
Németh Áron Attila