Róma kontra Brüsszel – az olasz költségvetés körüli konfliktus okai, háttere és folytatása

2018. november 22.

Lassan egy hónapja tart a huzavona Olaszország és az Európai Bizottság között a 2019-es olasz költségvetés kapcsán. November 21-én az Európai Bizottság javasolta a túlzottdeficit-eljárás megindítását. A vita tárgya, hogy az olasz kormány mindenáron teljesíteni akarja a választások során tett ígéreteit, annak ellenére is, hogy ez növelné az államadósságot – ezt viszont a Bizottság nem fogadja el, mert a GDP arányos olasz államadósság már így is 131%. Mit lépnek most a felek, és mi lesz a játszma vége – erre keresem a válaszokat.

olsz.jpg

Forrás: Financial Times

Az Európai Unió történetében először fordult elő, hogy a Bizottság a költségvetések kötelező ellenőrzése során nem fogadta el egy tagállam tervezetét. Az olasz kormány 2,4%-os deficittel számol 2019-re, ami 2020-ra (bizottsági számítások szerint) meghaladná a 3%-ot is. Ez alapvetően még nem lenne akkora probléma, hogy a Bizottság a költségvetés kijavítására utasítsa Olaszországot, de a hatalmas, GDP arányosan 131%-os államadósság olyan potenciális veszélyforrás a pénzügyi stabilitás szemszögéből, hogy a testület az eurózóna védelmének érdekében nem volt hajlandó elfogadni ekkora deficitet.

Az olasz kormány célja a költekezéssel az, hogy a választási ígéretei értelmében beindítsa a gazdasági növekedést. Olaszország gazdasága igazából a ’90-es évek óta stagnál, és a 2008-as gazdasági válság is nagyon erősen sújtotta az országot. Ezen kíván most változtatni az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Liga kormánya: programjuk komoly költséget felemésztő elemei a legszegényebbeknek juttatott alapjövedelem és a növekedést elősegítő alacsony (15 és 20%) szja-kulcsok. Az olasz kormány úgy gondolja, hogy ezek a lépések sikeresen beindítanák a gazdaságot, és a növekedés kompenzálná a deficitet.

Október 23-án a Bizottság visszaküldte korrekcióra a költségvetési tervezetet, de azt Olaszország november 13-án (szinte) változatlanul küldte vissza. Ahogyan arra mindenki számított, a Bizottság november 21-én javasolta a túlzottdeficit-eljárás megindítását, aminek egy súlyos, a GDP 0,5%-ra rúgó (kb. 9 milliárd eurós) bírság lehet a vége, ha az Európai Unió Tanácsa így dönt. Amíg azonban a Tanács nem dönt az ügyben, Olaszország bármikor módosíthatja a költségvetést, tehát elméletileg még mindig nyitva áll a kapu a megegyezés előtt.

Látható tehát, hogy igazából egyik félnek sem lenne gazdaságilag kifizetődő tovább élezni a konfliktust – Olaszország egy komoly bírságot, az eurózóna pedig instabilitást kockáztat. Engedni azonban egyik fél sem hajlandó. Az euroszkeptikus olasz kormány szembe akar szállni Brüsszellel, meg akarja vívni a saját szabadságharcát. Ezt pedig a jelen esetben rendkívül egyszerű kommunikálni: az EU nem engedi, hogy rendbe tegyük a gazdaságot, pénzt adjunk az arra rászorulóknak, harcoljunk hát érte! A Bizottság viszont azt gondolja, hogy ha engednek az olasz követeléseknek, a példájukon felbuzdulva a többi túlköltekező tagállam is vérszemet kap majd.

Mindkét oldalon a legfelső szinten születtek olyan nyilatkozatok, amik nem éppen a megegyezés irányába mutatnak: Jean-Claude Juncker elmondta, hogy a múltban többször is engedékenyek volt a Bizottság Olaszországgal szemben, akár a szabályok elferdítése árán is, most azonban nem hajlandók engedni. A két koalíciós párt vezetője, Luigi Di Maio (M5S) és Matteo Salvini (Liga) is többször elmondta, hogy folytatják a reformokat, a lényeges kérdésekben nem fognak módosítani.

 

olsz2.jpg

Luigi Di Maio, Jean-Claude Juncker és Matteo Salvini; forrás: Il Messaggero

Ennek a gyáva nyúl játéknak a gazdasági oldalon kívül van egy politikai oldala is. A májusban esedékes EP-választások mindkét fél viselkedését komolyan befolyásolják. Az olasz pártok politikai tőke gyűjtésére használják fel a „szabadságharcukat”, amit majd kiválóan tudnak kamatoztatni a kampány során; a Bizottság pedig nem teheti meg, hogy az erősödő és az elmúlt években teret nyert euroszkeptikus tendenciák mellett válasz nélkül hagyja az uniós szabályokat ilyen mértékben figyelmen kívül hagyó olasz magatartást. Éppen ezért nem túlzottan valószínű, hogy bármelyik fél jóval az ütközés előtt kiszállna a játékból, elviszik majd a lehető legtovább ezt a konfliktust. A megegyezésnek nincs nagy esélye, ahhoz ugyanis valamelyik félnek engednie kellene a lényeges kérdésekben.Kérdés azonban, hogy meddig lehet tovább élezni a helyzetet: az Eurócsoport pénzügyminiszterei a napokban tárgyalnak arról, hogy milyen reformokat lehetne bevezetni az eurózónában, egy megegyezéshez viszont szükséges lenne Olaszország hozzájárulása is. De az olasz kormányt is sürgeti az idő: a pénzpiacok negatívan reagáltak a Bizottsággal zajló vitákra, egy elhúzódó konfliktus pedig még rosszabb helyzetbe hozná Olaszországot, ami nagyobb fenyegetést jelent az olasz gazdaság számára, mint az Unió bírsága.

 

Németh Olivér

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr2414388006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

masada 2018.11.24. 21:48:32

Ez ennél egyszerübb...az új olasz kormánynak etetni kell ezt a sok déli lusta embert és ezért kell osztogatniuk a pénz és lenyúlniuk minél többet. Az ország vagy a Brüsszel nem érdekli őket, simán leszarják. Akármi lesz a vége addig is megtömik a zsebüket. Római magyar