Olajba temetve

2018. december 09.

2018 nyarán a globális médiában megjelent venezuelai hírek sokkolták a világot. Egy BBC által készített riport a maracaibo-i piacon készült, ahol az áram nélkül maradt piaci árusok kénytelenek voltak rothadt húst árulni, a vásárlók pedig pénz és jobb opció híján megvásárolták a kínált rothadt húst a családjaik számára. A helyzet már önmagában is tragikus, az pedig, hogy Maracaibo a Maracaibo-tó, a világ egyik legnagyobb olajlelőhelye mellett fekszik, külön érdekessége a történetnek.

Miközben Venezuela éhezik és kénytelen rothadt húst fogyasztani, Nicolás Maduro luxusétteremben vacsorázik, az inflációs ráta pedig majdnem eléri a 840.000 százalékot. A helyzet súlyosságát mutatja az is, hogy a venezuelai lakosság 75%-a átlagosan 8,6 kilogrammot fogyott 2016-ban a válság miatt. Ennek ismeretében jogosan állhatunk értetlenül Venezuela helyzete előtt: „Hogy alakulhatott ki ez a nyomorúságos helyzet a világ legnagyobb ismert kőolajtartalékával rendelkező államában?”

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, ismernünk kell Venezuela gazdasági berendezkedését, olajexportfüggőségét, a chavezi vezetés sajátosságait, illetve a jelenlegi elnök, Nicolás Maduro hatalomátvételének körülményeit.

Venezuela, mint olajhatalom

Venezuela kőolajjal való kapcsolata kardinális probléma a venezuelai válságot elemezve, hiszen a latin-amerikai köztársaság rendelkezik a legtöbb ismert kőolajtartalékkal, illetve ebből fakadóan exportjának 90%-a kőolajexportból származik.

A második világháború végétől kezdve csökkent az olajár az egyre növekvő kínálat miatt, melynek csak az 1973-as, illetve 1979-es olajválságokkal lett vége. A kőolajárak olyan mértékben nőttek, hogy 1973-tól 1979-ig csaknem meghatszorozódott a kőolaj piaci ára. (20,5 USD-ról emelkedett 122 USD-ra). Az kőolajár növekedésének köszönhetően Venezuela 1960-hoz képest 1979-re duplájára növelte a GDP-jét, ezzel a Latin-amerikai régió egyik leggyorsabban fejlődő állama lett.

venezulea.png

A kőolaj piaci ára a 70-es, 80-as évek fordulóján. Forrás: Macrotrends.com

Gazdasági visszaesés

Az olajexport túlzott dominanciája az időszakos konjunktúra pozitív hatásai mellett azonban rendkívül magas kockázattal is járt. Az olajexportból fakadó hazai valuta túlértékelődése vonzóvá tette az iparcikkek, illetve az agrártermékek importját, amelyek ezen iparágak elgyengüléséhez vezettek, végső soron pedig a kőolaj árának esetleges mélyrepülésével Venezuela gazdasága is a mélybe zuhant. Rontotta az amúgy sem fényes helyzetet, hogy a venezuelai kormány a gazdasági konjunktúrát kihasználva 1974 és 1977 között évente 26%-kal növelte a kormányzati kiadásokat, nagyrészt szociális és egészségügyi célokra, minimálbéremelésre. Ezeket a kiadásokat fenn kellett tartani az időközben csökkenő olajárak mellett is, így a külföldi adósság is jelentősen megnövekedett. 1975 és 1989 között a GDP arányos adósságállomány 7%-ról majdnem 74%-ra nőtt. Az 1990-es évekre világossá vált tehát, hogy az olajipari fejlesztések elmaradása, az elhanyagolt könnyű-, nehéz-, illetve agráripar és a túlzottan bőkezű állami támogatások nagyon nehéz helyzetbe hozták Venezuelát.

Hugo Chavez és öröksége

A mai venezuelai állapotokat sokan Hugo Chavez 1999-től 2013-ig tartó kormányzásának számlájának terhére írják, azonban mint ahogy az előbbiek során is említettem, már Hugo Chavez hatalomátvételekor is nagy káosz uralkodott  a venezuelai gazdaságban. Chavez a társadalmi egyenlőtlenség, mélyszegénység, illetve földreform kapcsán akart fejleszteni, beváltva a választási kampányban tett ígéretét. Szerencséje volt, hiszen a 2000-es években feltörekvő ázsiai államoknak szüksége volt az olajra, újabb konjunktúra indította be a venezuelai gazdaságot és Chavez is véghezvihette reformjait.

A kőolaj árának 2000-es évekbeli hatalmas növekedését látva értelmezhetetlennek tűnhet Venezuela mai gazdasági helyzete, azonban az elnök politikai és gazdasági prioritásai magyarázatot adnak erre. Hugo Chavez politikai motivációi világosak voltak: minél több pénz jut a venezuelai népnek, ő annál népszerűbb lesz, annál többször fogják újraválasztani elnöknek. Chavez azonban nem számolt a kőolaj árának csökkenésével, vagy legalábbis nem érdekelte a Venezuelára leselkedő veszély.

Az ország abba a termeléscsökkenési spirálba csöppent, ami mind a mai napig súlyos hatást gyakorol a gazdaságára. A Chavez-kormányt ugyanis -az előző kormányokhoz hasonlóan- hidegen hagyták az olajipari fejlesztések hiányosságai, így az idő haladtával egyre kevesebb olajat tudtak csak termelni, majd amikor 2014-ben bedőlt az olajár, már az egyre kevesebb kőolajat is csak olcsóbban tudták exportálni. A problémákat pedig csak tetézte, hogy a Venezuelai állam eközben hatalmas adósságokba verte magát, 2006-ra 120 milliárd USD-re emelve a külföldi adósságállományt.

Chavez 2013-as halálát követően hatalomra jutott Nicolás Maduro tehát nehéz helyzetbe került. Az egekbe szökött inflációval Maduro kormányának a növekvő munkanélküliséggel, csökkenő adóbevételekkel, áruhiánnyal, illetve az ezekből következő tömeges kivándorlással kell megküzdenie már, ha persze akarna küzdeni. A kormány a többéves krízishelyzetre reagálva eddig csupán 95%-kal denominálta a venezuelai bolivárt, illetve végső elkeseredettségében forgalomba hozott egy – még nem működő – petronak nevezett kriptovalutát. Míg Venezuelában manapság mindennapi jelenség, hogy az emberek a szemeteszsákokat dézsmálják meg élelmiszer után kutatva, illetve rothadt húst kényszerülnek vásárolni a piacon, addig a kormány nem hajlandó elfogadni a humanitárius segítséget, mondván, hogy az országban nincs katasztrófahelyzet.

A Maduro-kormány lassan Venezuela egyetlen kiútját, az olajtermelést biztosító PdVSA-t is elveszítheti, miután az olajcég szinte biztosan csődbe fog menni a hiányzó technológiai újítások, illetve tőkeigényes befektetések hiányában. Már ahhoz is, hogy a PdVSA újra a 2009-es termelési szintet hozza, kb. 100 milliárd USD-re lenne szükség. A szélsőbaloldali Maduro-kormány tétlenségét magyarázhatja az is, hogy a gazdasági és társadalmi instabilitást kihasználva szó szerint kiéhezteti a középosztályt, ezzel nagyobb politikai teret engedve magának.

Hova tovább?

Írásomban a venezuelai válság fő faktorait vizsgáltam, kiemelt hangsúllyal a gazdasági folyamatokat. Venezuela a nyomorúságos helyzetét több faktornak is köszönheti, például a túlzott olajfüggőségnek, átgondolt stratégia hiányának, illetve az inkompetens vezetőknek.

Venezuela az elmúlt években olyan mértékű kárt szenvedett, hogy ezeket helyrehozni talán több tíz évbe is bele fog telni. Külföldi tőke bevonásával flexibilisebbé kellene tenni az olajipart, be kell vonni az újjáépítésbe a humanitárius szervezeteket, illetve fenntartható adósságkonstrukcióra van szüksége Venezuelának.

Változásra van szüksége Venezuelának, nagy változásra, azonban minden egyes nap, mikor a Maduro-kormány nem lép, egyre szorosabbra kötődik a hurok Venezuela nyaka körül.

 

Son Nam Nguyen

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr7514466922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

morph on dear 2018.12.11. 00:27:10

jah akkor mégis össze lehet foglalni egy mondatban: "szocialisták kerültek a hatalomba és tartósan ott is tudtak maradni"

chrisred 2018.12.11. 05:30:36

@morph on dear: Szerintem helytállóbb, ha így foglaljuk össze: "populista vezetők illiberális kormányzásának eredményét látjuk".

Exploiter 2018.12.11. 07:52:42

@chrisred:

Szellemesnek tűnik, de az igazzy bal oldali berendezkesés mindig ide vezet. Nem tudom, hány új példa kellene még, hogy az emberiség belássa, újra és újra megpróbálják.

chrisred 2018.12.11. 08:37:06

@Exploiter: Az a helyzet, hogy nem az emberiség csinálja, hanem egy adott politikai erő, ami közösségi érdekekre hivatkozva teljhatalmat épít ki magának. És ez nekik nagyon is bejön. Az emberiség pedig láthatóan védtelen ezzel szemben.

R01 2018.12.11. 09:26:47

@Exploiter: Pont ma jelent meg az Indexen a hír az orosz-venezuelai együttműködésről és barátságról. Akárhogy hívjuk ezeket a berendezkedéseket, jobboldalinak, baloldalinak, ugyanazt az illiberális rendszert és érdekközösséget jelentik (ahol vannak a haszonélvezők, és mindenki más le van szarva). Ehhez a rendszerhez sajnos mi is kezdünk hozzátartozni, ránk is hasonló jövő vár...

Dan da Man 2018.12.13. 21:34:08

Engem az érdekelne, hogy mi lesz, ha nem sikerül Madurot elmozdítani, és külföldi tőkét bevonni?
Milyen a totális államcsőd? Fel lehet-e abból állni? Vagy mi lesz? Eladják az országot? Vagy az emberek elmennek rabszolgának, mert akkor legalább lesz mit enni?
Tartok tőle, hogy lesz lehetőségünk végignézni ezt az egyedi helyzetet. Bár a körülmények miatt nem fogunk tudni koncentrálni, mert egy olyan válságot kapunk a nyakunkba, hogy lesz épp elég bajunk.

Mindazonáltal örülök, hogy nem vagyunk Venezuela. De a mi Maduronk is elég kárt okoz a következő évtizedekre...