A közel-keleti események hatására a kínai kormány úgy érzi, ismét kénytelen az egypártrendszer védelmére kelni, ha szükséges, akár erőszakkal is. Máskor is gondolták már így, például 1989-ben: az akkori tienanmen téri demokratikus tüntetés „feloszlatása” több ezer civil áldozatot követelt. Ilyen jellegű beavatkozásról jelenleg biztos nincs szó, de a kínai állam „vigyázó szeme” most jobban figyel.
A tekintélyelvű arab kormányok ledöntésére irányuló közel-keleti forradalmi hullám immár Kína partjait nyaldossa. Az elmúlt hetekben többször is olvashattunk arról, hogy egy ismeretlen forrású internetes üzenet, amely - közel-keleti mintára - „jázmin forradalom” kirobbantására hívta fel az embereket, közel száz fős „tömeget” vonzott Peking legnépszerűbb bevásárló utcájába egy februári vasárnapon. A kínai nyelvű, de amerikai székhelyű internetes weblapon megjelentetett, tiltakozásra invitáló blogbejegyzések egyben a skandálandó követeléseket is megfogalmazták: „ételt akarunk, munkát akarunk, lakást akarunk és tisztességes bánásmódot akarunk”. E megmozdulás ugyan egy békés hétvégi demonstráció képét öltötte, a rendőrség mégis feloszlatta azt. Bár a híradásokból az derült ki, hogy a rendőrök végül nem állítottak elő senkit, más források tudni vélik, hogy hat aktivistát őrizetbe vettek. Egy héttel később újabb felhívás érkezett, mely szintén az interneten terjedt, s ugyancsak a pekingi bevásárló utcát célozta meg. Ezúttal azonban a résztvevők jelentős részét a tüntetést feloszlatni szándékozó rendőrök és a mindezt megörökíteni kívánó újságírók alkották. Tüntetés így végül nem volt, de a BBC riporterét és operatőrét azért megakadályozták abban, hogy tudósítsanak: egyiküket a fülénél, másikukat a hajánál fogva rángatták be a rendőrségi furgonba. A riporter lábára párszor a kocsiajtót is rácsapták.
("A múlt, mely vélhetően nem ismétli önmagát", forrás: www.obviousmag.org)
Hu Csin-tao kínai elnök a február 20-i megmozdulás előtti napon arra szólította fel a tisztségviselőket, hogy a társadalmi igazgatás hatékonyságának javításával és innovációjával gondoskodjanak „egy energiától duzzadó harmonikus és stabil társadalom" megvalósításáról. Hangsúlyozta „egy sajátosan kínai szocialista társadalmi igazgatási rendszer kiépítésének szükségességét, amely a nép jogai és érdekei fölött őrködik, érvényt szerez a társadalmi igazságosságnak, és fenntartja a társadalmi rendet”. Reméljük, nem egészen így képzelte.
Az Országos Népi Gyűlés (azaz a kínai parlament) éves ülésszaka szombaton veszi kezdetét Pekingben, így az ellenőrzés erősebb mint általában. Minden állami tisztségviselőnek utasításba adták, hogy most különösen éberen kell figyelniük, s minden erejükkel azon kell lenniük, hogy semmi se boríthassa fel a tökéletes politikai egység képét. „Meg kell erősítenünk az ellenőrzést minden célcsoport esetében, őket folyamatosan figyelni kell, s meg kell akadályozni, hogy Pekingbe jutva tiltakozást szervezhessenek, s bajt keverjenek” – áll a Pekingtől közel 600 kilométerre fekvő, Shanxi tartománybeli Jincheng város hivatalos honlapján. Ehhez hasonló felhívások tucatjai olvashatók különböző önkormányzati szintű honlapokon. S hogy kik is alkotják a fent említett célcsoportokat: a disszidensek és emberjogi aktivisták mellett ide sorolják a leszerelt katonákat, a büntetett előéletűeket, azokat, akik valaha petíciót nyújtottak be például otthonuk lerombolása vagy földjük elkobzása miatt, s bármilyen morbid is, de ide sorolják a mentális betegségben szenvedőket is.
Tulajdonképpen „érthető” a kínai kormány reakciója, hiszen a tiltakozás elnevezése („jázmin forradalom”) folytán nem kellet sokat gondolkodniuk azon, vajon ki, vagy mi inspirálja a megmozdulást (bár a „Jázmin virágok” egy közkedvelt népdal Kínában, a tüntetés elnevezése valószínűleg nem erre a jázminra utalt… J ). Az pedig hogy ez a tiltakozás is az internet segítségével szerveződött, csak további lökést adott a kormányzatnak a megmozdulás felszámolásáról való döntés meghozatalában, ha egyáltalán felmerült bennük, hogy esetleg másképp döntsenek. A kínai egypártrendszer - eredményei és gazdasági sikerei figyelembevétele mellett - mégiscsak diktatúra, mégha az az elmúlt három évtizedben félmilliárd embert emelt is fel a szegénységből. Persze, mindez hatalmas társadalmi egyenlőtlenséggel együtt valósult meg, de ez egy kapitalista rendszerben is így lenne. De egy kapitalista rendszerben talán nem így reagálnának a ”jázmin” szó emlegetésére, bár ki tudja…
Mindenesetre ma vajmi kevés esély van arra, hogy a kínai tiltakozások a közel-keletihez hasonló eredményt érjenek el, s nem csupán azért, mert a tiltakozásokat csírájában elfojtják a hihetetlenül erős és széleskörű kontrollal, például a „jázmin”, mint keresőszó interneten történő teljes blokkolásával, megfigyelésekkel, vagy a fent említett rendőrség általi feloszlatással. Kínában még jó darabig nem lesz forradalom, mert a gazdaság növekszik – ellentétben például az európai demokratikus országok gazdaságaival -, a kínai vezetés a generációváltásokkal frissen tartja önmagát, és az emberek általában hisznek abban, hogy a sorsuk egyre jobbra fordul, életkörülményeik javulnak. Amíg pedig a nagy többség így gondolja, az arányaiban kisszámú elégedetlenkedők jelentős részéhez pedig el sem jut a tüntetések híre, addig a kínai kormánynak nem kell aggódnia, csak „elővigyázatosnak” lennie.
Szunomár Ágnes
