David Cameron pár napos kínai látogatását mindkét országban komoly várakozások előzték meg. A brit sajtó és értelmiség, beleértve néhány neves kínai művészt és békeharcost – köztük például Ai Weiwei építészt, aki egyesen bűnnek nevezte a kínai emberi jogokról való hallgatást – természetesen azt várták Camerontól, hogy az Egyesült Királyság gazdasági érdekei mellett a kínai kormány elnyomó voltát is megemlíti majd beszédeiben. Ezzel szemben a kínai sajtó inkább visszafogott örömének adott hangot, hogy Franciaország után egy újabb Uniós nagyhatalom is felismerte, Kína fontos és meghatározó partnere lehet a nyugatnak, ha a résztvevő felek kellő tisztelettel viseltetnek egymás irányába.

 

Elutazása előtt azonban úgy tűnt, hogy Cameron még a külső nyomás ellenére sem lesz hajlandó megemlíteni a súlyos kínai emberjogi helyzetet. Ezt a tényt külön erősítette az egyik, kínai egyetemisták előtt elmondott beszéde, amelyben a kormányfő világosan kijelentette, hogy az Egyesült Királyságnak nincsen joga morális felsőbbrendűségről kioktatni Kínát. Sok elemző szerint viszont ez a kijelentés már csak mérsékelni akarta a beszédben korábban elhangzottakat, hiszen a nagy számban megjelent diákság előtt a brit miniszterelnök hosszan ecsetelte a hazai sajtó, a bírósági rendszer és az ellenzék kulcsszerepét abban, hogy a Királyság erősebb és jobban működő tud lenni. Persze ez nem egy nyílt kirohanás volt a helyi rendszer ellen, de várható, hogy a kínai kommunista rezsim azért a burkolt megfedésnek sem fog örülni, főleg úgy nem, hogy a felek éppen több milliárd fontos üzleteket szeretnének tető alá hozni. A gazdasági minisztérium számai, valamint a brit sajtóban megjelent adatok alapján David Cameron célja nem más, minthogy 2015-ig bezárólag a két állam egymással kb. 62 milliárd fontos bilaterális kereskedelmi forgalmat bonyolítson le. Ennek a tervnek az első lépéseként a brit Rolls Royce Group 1.2 milliárd fontos megrendelést kapott a kínai nemzeti légitársaságtól. A miniszterelnök egyébiránt nem egyedül, hanem több miniszterével (oktatás, pénzügy, gazdaság, energia, kultúra), valamint 43 darab külön meghívott brit gazdasági és kereskedelmi szereplő társaságában látogatott el a Távol-Keletre.

 

(forrás: www.guardian.co.uk)

 

Cameron beszédének hatása ugyanakkor még nem igazán ismert. Nem lehet tudni, hogy a kínai vezérkar végül kifejezi-e nem tetszését az üggyel kapcsolatban vagy sem. Nem lehet tudni, hogy a kínai sajtó pontosan hogyan is fog reagálni az egészre. Ahogy egyelőre még az sem tudható, hogy ez a burkolt elítélés mennyiben érinti majd a frissen megkötött gazdasági-kereskedelmi szerződéseket és a két ország bilaterális kapcsolatait.

 

Amit azonban már most le lehet szűrni az az, hogy egyes – realistább beállítottságú – nyugati újságírók és elemzők egyáltalán nem gondolják okos és megfontolt döntésnek Cameron szavait, főleg annak tudatában nem, hogy alig néhány napja derült ki az Egyesült Királyság legfőbb szövetségesének volt elnökéről, George W. Bushról, hogy az iraki háborúban elfogott terroristagyanús személyek brutális megkínzását ő maga engedélyezte. Vagyis finoman fogalmazva sem szerencsés egy olyan állam vezetőjének emberi jogokról kiselőadást tartani egy másik államnak, ahol szintén előfordultak súlyos visszaélések – csak maximum eddig titokban.