A Donald Tusk vezette lengyel kormánypárt, a mérsékelt konzervatív Polgári Platform (PO) történetének messze legkínosabb napjait éli. Az országot hét éve, széles közmegelégedésre és magabiztosan irányító pártot ugyanis egy nem rég kirobbant lehallgatási botrány padlóra küldheti. Vajon a vérszagra gyűlő média, és még inkább, a Jaroslaw Kaczynski fémjelezte Jog és Igazságosság, mint a PO első számú kihívója, célt ér, és valóban sikerül a Tusk-kormányt megdöntenie?
A Polgári Platform és vezetőjének történetét az európai média (nyugaton és keleten egyaránt) 2007-es hatalomra kerülésük óta megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Ez alól persze hazánk sem kivétel. A külföldi elemzők és helyi szavazók számára Donald Tusk pártjának legfőbb varázsát mindig is az a mérsékelten konzervatív program adta, ami sokkal több hasonlóságot mutat az olyan nyugati jobboldali pártokkal, mint a német CDU/CSU, vagy a brit Konzervatívok, mint akár a helyi keresztény-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS), vagy a magyar Fidesz. Utóbbi kettővel ellentétben ugyanis a PO, főleg kelet-európai konzervatív mércével mérve, rendkívül piacpárti, sokszor már-már liberális politikát folytat. De a párt általános megnyilatkozásai is inkább a szekuláris-progresszív, mint a nemzeti-keresztény vonalon mozognak. Persze populizmussal ők sem állnak hadilábon, ebben a tekintetben viszont elég kevés európai párt vethetne bármit is a szemükre. A PO tehát nyugalmat, gazdasági prosperitást és nyugatias szellemiséget hozott a döcögős Kaczynski évek (2005-től 2007-ig volt kormányon a PiS, ezalatt Jaroslaw miniszterelnök, ikertestvére Lech pedig államfő volt) után.
(Donald Tusk, f: www.se.pl)
A választók ezt a folyamatot 2011-ben (és szinte minden egyéb, 2007 utáni választáson) meg is hálálták a PO-nak, hiszen újabb kormányzati ciklusra szavaztak számára bizalmat. Ehhez nyilván az EU-s szinten kimagasló gazdasági növekedés, illetve az európai politikában betöltött egyre nagyobb szerep hangsúlyosan hozzájárult. Lengyelország problémáit azonban az impresszív GDP adatok láthatóan nem oldják meg, és ezt az elmúlt három év egyre fogyó szavazói támogatása alá is támasztja. Bár tény, ez nem akadályozta meg a PO-t abban, hogy a PiS-t megelőzve nyerje meg – még ha csak egy hajszállal is – a legutóbbi EP-választásokat. Jól látható viszont, hogy ez a fiaskó a PiS-t nem kavarta fel, hiszen ők már jó ideje 2015-re, a következő országos választásra készülnek. Az elmúlt években ugyanis az összlakosság körében a PO támogatottsága jelentősen visszaesett, éppen a PiS javára, és ezzel mindkét fél tisztában van. Nem is csoda, hogy Kaczynski követeli most a legvérmesebben a súlyos lehallgatási botrányba keveredett Tusk és kormánya lemondását, valamint az előrehozott választások mielőbbi kiírását. Ennek ellenére úgy tűnik, a PiS vezetőjének szavai egyelőre nem találnak meghallgatásra, hiszen a kormány nem készül a távozásra.
Wprost-ügy
A magazin által megszerzett hangfelvételek alapján tavaly nyáron egy varsói étteremben beszélgetett egymással Bartlomiej Sienkiewicz, a PO belügyminisztere, valamint Marek Belka, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke arról, hogy hogyan tudná segíteni a PO 2015-ös újraválasztását a központi bank. Ez a történet már önmagában bajos, hiszen a Nemzeti Bank Lengyelországban is, mint minden más EU-s országban, a kormánytól független intézmény, vagyis, minden annak elnökét befolyásolni próbáló politikai próbálkozás alkotmányilag tiltott. Azzal viszont, hogy a szalagokon Belka ígéretet tett a PO megsegítésére, amennyiben az kész eltávolítani a kormányból (az általa rasszista megjegyzésekkel emlegetett) Jacek Rostowski pénzügyminisztert, nagyon súlyos vádakat vet fel Tusk és a kormány ténykedésével szemben - főleg, hogy Rostowskit 4 hónappal e beszélgetés után felmentették. Arról nem beszélve, hogy a magazin főszerkesztőjétől fényes nappal, kamerák kereszttüzében, erőszakkal akarták elvenni a belbiztonság emberei a hangfelvételeket tartalmazó laptopot.
(A Wprost főszerkesztője és a belbiztonság, f: www.thenews.pl))
Ez azonban a sajtó és a közvélemény nyomására – főleg, ha közben újabb szalagok kerülnek nyilvánosságra, mint azt az ügyet kirobbantó Wprost magazin főszerkesztője belengette – könnyen megváltozhat. Már maga Tusk is jelezte: ha a politikai elit mélyebb szintjeit is érinti ez helyzet, és az ország alkotmányossága sérült, akkor lemond és előrehozott választások kiírását kezdeményezi. Az ügy napvilágra kerülésével kapcsolatban az elmúlt napokban bár már több vad (pl. orosz titkosszolgálatok szerepe) és kevésbé vad (lengyel politikai-gazdasági elit összefonódása) feltételezés is napvilágot látott, amit fontos tényként kezelhetünk az egyrészről Tusk választói megítélése. A legfrissebb felmérések szerint a miniszterelnök és kormánya azonnali távozását a megkérdezettek közel 50 százaléka, 30 százaléka pedig ennek ellenkezőjét támogatja. A PO így egy most kiírt előrehozott választáson valószínűleg sima vereséget szenvedne. Másrészről pedig izgalmas látni a kormánypárt által támogatott és megválasztott elnök, Bronislaw Komorowski kiállását a jogállamiság mellett a PO ellenében.
Összességében tehát feltételezhető, főleg látva a közvélemény-kutatási adatokat, hogy Tusk és a PO igyekszik majd ragaszkodni székéhez, amíg csak lehet. De azt, hogy erre meddig lesz módjuk, már nem ők, hanem a Wprost és a választók döntik el.
Németh Áron Attila