Miközben a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) éves találkozóján Vlagyimir Putyin újabb sikert könyvelhetett el (India, Pakisztán, Irán és Mongólia akár már jövő évben teljes jogú tagként csatlakozhat az orosz-kínai tandem vezette együttműködéshez), addig újságírói kérdésekre válaszolva az Oroszországot sújtó szankciókkal kapcsolatban értetlenségét fejezte ki.

Az orosz elnök kifejtette, hogy álláspontja szerint a gazdasági szankciók többsége jellemzően még a kisebb országok esetében sem vezetnek eredményre, nem beszélve az orosz gazdaságról, amelynek méretei és világgazdasági beágyazottsága immunissá teszik az egyoldalú szankciók káros hatásaival szemben. Erre jó példa a SCO is, amely eredetileg az orosz-kínai együttműködés kiterjesztéseként jött létre, mára viszont Moszkvából nézve az USA-EU tengely ellensúlyozásának egyik alapeszközévé vált.

Azt ugyan maga Putyin is elismerte, hogy a szankciók révén veszteség éri az orosz gazdaságot is, azonban szerinte ennél jóval nagyobb károk jelentkeznek a szankciók kivetéséért felelős államoknál, mivel a politikai alapon hozott szankciók rendszere felesleges bizonytalanságot gerjeszt a gazdasági szereplők között. Ehhez kapcsolóan kifejtette azt is, hogy az elmúlt hetekben – többek közt Porosenko ukrán elnökkel folytatott telefonos egyeztetései nyomán – jelentősen javultak az orosz-ukrán konfliktus békés rendezésének esélyei, ezért a szankciókat indokolatlannak és öncélúnak tartja.

Ukrajna kérdéskörében, ha lehet, még tanácstalanabbnak mutatkozott Putyin. Szerinte Ukrajna alapból egyik országcsoportnak sem tartozik a fő érdeklődéi körébe, ellenben stratégiai fekvése miatt a nemzetközi politikai viszonyok formálása során kiváló eszköz, amit a nyugat (kiemelten az USA) maximálisan ki is használ. Putyin szerint Ukrajna az amerikai külpolitika kiterjesztéséhez remek szatellit-államként szolgál, hiszen így Washington az Unió keleti határain túlnyúlva, közvetlenül az orosz határig tudná kiterjeszteni befolyását. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a Szovjetunió felbomlása óta Ukrajna hasonló szerepet töltött be az orosz külpolitikában, egyfajta ütközőállamként funkcionálva Oroszország és a NATO között.

("Külföldi érdekektől sújtva", f: www.theredphoenix.files.wordpress.com)

Az orosz elnök szerint Ukrajnát a nyugati országok önzően, a NATO újraélesztésének alátámasztására használják fel; ebben a szemléletben Ukrajna áldozatként jelenik meg a nemzetközi porondon, és Putyin szavaiból úgy tűnik ki, hogy amint békésebbé válik a helyzet, Ukrajnát ismét magukra hagyják majd az észak-atlanti szövetség tagjai.

Az utóbbi gondolattal kapcsolatban valószínűleg nem téved nagyot a Kreml első embere, hiszen a lassan egy éve húzódó ukrán válság kapcsán nem került sor egyértelmű nyugati intervencióra. Természetesen a belügyekbe történő beavatkozást és a katonai intervenciót a lehető legteljesebb mértékben mellőzni kell, azonban látni kell azt is, hogy a korlátozott mértékű gazdasági szankciók és a mérsékelt politikai nyomásgyakorlás sem fog eredményre vezetni.

Ami a helyzet javulását illeti, Vlagyimir Putyin minden bizonnyal a reguláris hadviselés mellőzését tartja a békés rendezés jelének. Sajnos a harcok folytatására minden esély megvan, arról nem is beszélve, hogy az újfajta hadviselésben az orosz szerepvállalás pontos mértékéről semmi megbízható információ nem áll rendelkezésre. Ami tehát Moszkvából nézve békének, engedménynek, a helyzet javítására tett erőfeszítésnek tűnik, az a valóságban nem biztos, hogy a szembenálló felek közti tűzszünetet is jelenti egyben.

("Ukrajna barátja?", f: www.blogs.ft.com)

Hol tartunk tehát jelenleg? Az Unióból nézve adott a szankcióknak egy olyan rendszere, amiben jóformán senki sem hisz – noha a politikai támogatottság nagyjából adott. Az orosz vezetés nyilvánvalóan nem fog térdre kényszerülni, sőt, a gazdasági kapcsolatai megerősítendő éppen a világ legnagyobb demokráciájának számító Indiát is éppen most készül beágyazni az általa vezetett SCO-ba. Úgy tűnik tehát, hogy Ukrajna tovább sodródik a nemzetközi politikában, és csak a moszkvai elit belátásán múlik, mikor is ér végre partot ez a 43 milliós állam. Egyáltalán partot ér-e? És ha igen, akkor vajon hány részben?

Hámori Viktor