Ahogy az várható volt, a bejelentést követően mind a brit parlament főként konzervatív-euroszkeptikus képviselői, mind pedig a meghatározó konzervatív napilapok (The Daily Telegraph és The Times) nekiestek a koalíciós kormánynak. Véleményük szerint ugyanis az Egyesült Királyság – mint euróövezeten kívüli állam – semmilyen felelősséggel nem tartozik Írországgal és az euróval szemben, vagyis az Uniós mentőcsomagban való brit részvétel hatalmas tévedés, amely káros a hazai gazdaságra nézve. Az ellenzők egészen odáig mentek, hogy kiszámolták: a brit segélycsomag kb. 300 fontot fog jelenteni minden ír háztartás számára. A reakció természetesen nem meglepő, hiszen köztudomású, hogy a szigetország lakosai és még inkább sajtója, valamint politikusai finoman fogalmazva sem pártolják túlzottan a közösségi politikákat és szolidaritást. Sok elemző szerint éppen emiatt az is hozzájárult a Konzervatívok májusi választási győzelméhez, hogy korában megígérték, a jövőben minden törvényről, amely jogokat venne el Westminstertől és adna át Brüsszelnek, népszavazás fog dönteni, valamint, hogy bizonyos jogosítványokat, melyeket az évek folyamán már átadtak, a brit kormány visszavenne az EU-tól. Ehhez kapcsolódóan jegyezte meg éppen az egyik napilapban egy konzervatív képviselő, hogy a párt ezzel elárulta a saját választóit, illetve, hogy Írország jobban tenné, ha inkább kilépne az euróövezetből.

 

Természetesen a George Osborne vezette pénzügyminisztérium is azonnal előállt a döntés magyarázatával, miszerint az Egyesült Királyság morális kötelezettsége egy olyan Uniós tagállamnak segítenie, amely súlyos bajba került, főleg ha ez az állam ezer kereskedelmi szállal kötődik a Királysághoz.

 

(EU-ellenes tüntetés Angliában, forrás: www.news.bbc.co.uk)

 

Azonban a koalíciós kormánynak nem lesz könnyű védenie az igazát, hiszen döntését nemcsak a konzervatívok, hanem a baloldaliak is kikezdték. Talán ebben a sorban a legfontosabb az ország egyik legnevesebb gazdasági kutatóintézete, az Adam Smith Institute véleménye. A Thatcher-éra alatt ismertté vált, mégis inkább liberális gazdasági központ az elmúlt negyven évben folyamatosan készített olyan törvényjavaslatokat és ötleteket, melyeket Margaret Thatcheren át egészen John Majorig és Tony Blairig megannyi miniszterelnök alkalmazott a valóságban is. Ahogy az intézet kutatásvezetője, Sam Bowman fogalmazott: „Az Írország számára meghirdetett mentőcsomag Nagy-Britannia számára rossz döntés (…). Az Egyesült Királyság volt olyan szerencsés, hogy kimaradjon az eurózónából, sajnos Írország ezt kevésbé mondhatja el magáról, de amikor csatlakoztak, tudatában voltak minden rossznak (…). A végén úgyis Írországnak kell döntenie saját sorsa fölött, hiszen a brit adófizetőket nem érheti semmilyen kritika olyan hibákért, amelyeket a múltban ír politikusok követtek el.” Tovább nehezíti a mentőcsomagot pártolok helyzetét, hogy a hírek szerint a britek által az íreknek nyújtott hitel végösszege a 7 milliárd font helyett akár a 9 milliárdot is elérheti. Valamint, hogy az EU melletti ilyen nyílt kiállás könnyen elképzelhetetlenné teheti az Egyesült Királyság számára, hogy az a jövőben bármikor kivonja magát egyéb Uniós kötelezettség vállalása alól – legalább is ez az, amitől a brit euroszkeptikusok a leginkább tartanak.

 

Mindenesetre a bejelentés után George Osborne sietett hozzátenni – vélhetően éppen ezen aggodalmak csillapítására –, hogy az Európai Unió nem lesz képes belevonni Nagy-Britanniát semmilyen olyan pénzügyi döntési mechanizmusban, amely a jövőben a rosszul és felelőtlenül gazdálkodó más euróövezeti tagállamokat hivatott megmenteni.