Míg hazánkban valamennyi, a közélet iránt kicsit is érdeklődő embert az önkormányzati választások tartottak lázban, addig tőlünk északra egy, mind a V4, mind pedig az EU szempontjából nagy jelentőséggel bíró esemény zajlott: a lengyelországi parlamenti választások. Az eredmények körülbelül a várakozásoknak megfelelően alakultak: a 2015 óta hatalmon lévő, Jaroslaw Kaczyński és Mateusz Morawiecki neve által fémjelzett Jog és Igazságosság párt (PiS) győzött. Több szempontból érdemes kiemelt figyelemmel kísérni a lengyel belpolitika és külpolitika alakulását. Elég pusztán abból a tényből kiindulni, hogy Lengyelország a térség egyik legnagyobb állama, melyhez egy meglehetősen erős gazdaság és fejlett hadsereg társul. Ebből kifolyólag a V4-ben is kulcsszerepet játszik, ugyanis az együttműködés legerősebb államáról van szó. A britek kilépése esetén a lengyelek a 4. legnagyobb területű állammá lépnek elő az EU-ban. Abból kifolyólag, hogy a PiS egy erősebb, aktívabb külpolitikát igyekszik megvalósítani, elképzelhető az is, hogy az EU-ban kialakul a lengyelek képében egy keleti súlypont. Nem utolsósorban pedig a magyar kormány szempontjából is kiemelt jelentőségű a lengyel parlamenti választás, tekintve, hogy a Fidesz és a PiS ideológiája, elvei, célkitűzései és az EU-ban felmerülő problémákkal kapcsolatos álláspontja számtalan hasonlóságot mutat. Az alábbiakban az eredmények rövid áttekintését követően az említett szempontok alapján igyekszem áttekinteni a lengyel bel-és külpolitika lehetséges irányait az elkövetkezendő időszakban.
Jaroslaw Kaczyński és Mateusz Morawiecki a választási győzelem ünneplésén
Forrás: Gazeta Prawna
Lengyelország esetében azon sajátos helyzet áll fenn, hogy a kormánypárt elnöke, Jaroslaw Kaczyński jóval nagyobb hatalommal bír, mint a kormány feje, Morawiecki. Kaczyński dönt a személyi változásokról, különböző politikai irányokról, intézkedésekről. Mindenki számára köztudott, hogy a miniszterelnökök szinte inkább csak kirakatpolitikusok, ténylegesen Kaczyński irányít. Épp ezért létfontosságú az, hogy mekkora a támogatottsága kormánypártnak.
A rendszerváltás óta az idei volt a 7. lengyel parlamenti választás. Minden idők eddigi legnagyobb részvételi arányával, 61,1 %-kal zárult. Az eredmények a közvéleménykutatások által előrejelzett módon alakultak. A Jog és Igazságosság a Szejmben (alsóházban) a szavazatok 43,59 százalékával nyert, ami az alsóházi mandátumok többségét eredményezi a PiS számára. Ez a támogatottság rendszerváltás óta tartott választások történetében a legnagyobb arányú győzelem. A legerősebb ellenzéki erő a három pártot magába tömörítő Polgári Koalíció (KO) 27,4 százalékot ért el. A baloldali szövetség a szavazatok mint egy 13 százalékát nyerte el. Meglepetés azonban a szélsőjobboldali, nyíltan homofób elveket valló Konföderáció bejutása a parlamentbe. A kormánypárt a korábbi ciklushoz képest még inkább megerősödött. Morawiecki kijelentése szerint ez a magas fokú támogatás arra kötelezi a kormányt, hogy további lépéseket tegyenek a jóléti állam megteremtése felé. Az ellenzék legfontosabb feladata pedig az, hogy a különböző ellenzéki tömörülések minél több területen működjenek együtt. A következő választás 2020-ban esedékes. Ekkor államfőt választanak a lengyelek. 2015 óta Andrzej Duda, a PiS politikusa van ebben a pozícióban. Ha Jog és Igazságosság párt elveszti a választást, komoly problémákkal kell szembenézniük az elkövetkezendő 5 évben, még ha annak – a magyar rendszerhez hasonlóan – nagyon szűk jogköre is van. A rendszert bírálók szerint azonban Kaczyńskiék győzelme nem más, mint egy újabb lépés a diktatúra irányába.
A Szejm összetétele a választások után
Forrás: europeelects.eu
A PiS újraválasztása azonban túlmutat a lengyel határokon. Mint ahogyan a történelem folyamán mindig is, úgy napjainkban is nagyon fontos Magyarország számára mindaz, ami Lengyelországban történik. Különösen igaz ez a 2015 óta tartó időszakra, ekkor került ugyanis hatalomra a Jog és Igazságosság párt. A PiS és a Fidesz által vallott nézetek, elvek és a kormányzási módszerek számtalan hasonlóságot mutatnak. Mindkét párt populista és az illiberális demokrácia kiépítésén munkálkodik saját hazájában, illetve az Európai Unióban is a szuverenista álláspontot képviselik. Ebből adódóan Orbán Viktornak és a Fidesznek Kaczyński pártja mindig is fontos partnere lesz a nemzetközi politikában.
A Fidesz részéről is megfigyelhetőek a V4-es együttműködés elmélyítésére irányuló törekvések. Elég, ha csupán a menekültpolitikában képviselt közös álláspontra tekintünk. A V4 erősödésének kulcsa azonban Lengyelország. A négy állam közül ez az egyetlen, amely rendelkezik akkora gazdasági potenciállal, hogy hatékony érdekérvényesítésre legyen képes. Mindemellett a népesség, a terület és természeti erőforrások is ezt a fajta lengyel vezető szerepet erősítik.
Szakértők szerint Lengyelország – hasonlóan Magyarországhoz – Közép-Európában látja az Európai Unió jövőjét. Ennek az elgondolásnak a leképeződése az is, hogy a 2004 és az ezután csatlakozott keleti országok (a posztszovjet térség államai) minél szorosabb együttműködését kívánja elérni, hogy ezáltal idővel a nyugati országok egyenrangú tárgyalópartnereivé válhassanak. Az EU posztszovjet térségének államainak együttműködésében a vezető szerep természetesen a lengyeleké lenne, már csak azért is, mert az egész térségben Lengyelország rendelkezik a legnagyobb erővel. E célt többek között a már említett szorosabb, mélyebb V4-es együttműködés, illetve a nemrég létrehozott Három Tenger Kezdeményezés útján látja megvalósíthatónak. Ez utóbbi olyan államokat is szorosabban kapcsolna be az Európai Unió gazdasági folyamataiba, fejlesztéseibe (elsősorban közlekedésfejlesztés, energiagazdaság), mint például Bulgária, Észtország, vagy épp Horvátország. A határozottabb Közép-Európa-politika is ezt a célt szolgálja. Lengyelország fokozottabb EU-n belüli szerepvállalását erősítheti a Brexit is, tekintve, hogy ennek bekövetkezte esetén a lengyelek tudhatnák magukénak az Unió területileg 4. legnagyobb államát. Így már pusztán népességi adatokat figyelembe véve óhatatlanul keletebbre tolódik az EU súlypontja.
Hogy mit várhatunk az újraválasztott PiS által rányított Lengyelországtól, még nem tudni. Belpolitikai téren folytatódni fog a korábban megkezdett jóléti állam kiépítése, illetve az egyház szerepének növekedése. Egyesek szerint ebben az időszakban Kaczyńskiék befejezhetik az illiberális forradalmat. Ami a külpolitikát illeti, úgy tűnik, hogy alapvetően nem fog változni, csupán az utóbbi években kijelölt irányban halad tovább, tehát a V4-es együttműködés mélyítése és a markánsabb Közép-Európa-politika felé.
Dombi Máté
