A magyar sajtó annak ellenére nem foglalkozott túlzottan a fenti eseménnyel, hogy tulajdonképpen ez volt a magyar uniós elnökség egyetlen igazi, grandiózus csúcstalálkozója, miután a keleti partnerségi csúcsot a következő - lengyel - elnökség idejére halasztották. A legtöbb híradás csak éppen hogy említést tett róla, azt is inkább annak köszönhetően, hogy a vihar által okozott áramszünet félbeszakította a miniszterelnöki megnyitóbeszédet. Pedig az esemény érdemelt volna némi figyelmet, már csak a miniszterelnök már-már szállóigévé vált kijelentése miatt is, miszerint “mi nyugati zászló alatt hajózunk, de ma keleti szél fúj”. Hát…, akik e szelet fújják, most egytől-egyig itt jártak nálunk. Az érdektelenség fő oka talán az volt, hogy az ASEM-ről itthon senki sem tudja, hogy micsoda is igazából, ennek fő oka pedig az, hogy az ASEM maga sem tudja, mi is valójában.

 

(ASEM csoportkép, f: www.german-info.com)

 

Mikor a transzatlanti kapcsolat már szorosan összekötötte Amerikát és Európát, mikor már az ázsiai és amerikai kontinenseket is átszőtte az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (Asia-Pacific Economic Cooperation, APEC), Európában és Ázsiában többeknek eszébe jutott, hogy talán nekik is kellene csinálniuk valami hasonlót. 1996-ban francia és szingapúri kezdeményezésre létre is jött az ASEM, amely napjainkra már 48 tagot számlál: 46 országot (EU-27, ASEAN+3, valamint India, Mongólia, Pakisztán, Ausztrália, Oroszország és Új-Zéland) és két nemzetközi szervezetet, az Európai Uniót és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét (Association of Southeast Asian Nations, ASEAN), utóbbiakat az Európai Bizottság illetve az ASEAN Titkárság képviseli a találkozókon. A kormányfők kétévente találkoznak, míg a köztes években a külügyminiszterek ülnek össze, felváltva Ázsiában, ill. Európában. Ezen kívül természetesen számos miniszteri-szintű és munkacsoport találkozó járul hozzá az ASEM által felölelt régió kapcsolatának fenntartásához.

 

Az ASEM mindazonáltal egy meglehetősen laza szerveződés, tulajdonképpen fórum, ahol a résztvevők ismertethetik álláspontjaikat, illetve konzultálhatnak egymással globális és regionális kérdésekben egyaránt. Mivel ez egy, a szó hagyományos értemében vett konzultáció, döntések nem születnek, határozatokat nem hoznak, a résztvevők csupán összegzik véleményüket egy úgynevezett “Elnöki Nyilatkozatban”. Mivel nincsen döntéshozatal, az ASEM keretei között, s annak legfőbb elveként – itt mindenki egyenlő, függetlenül gazdasági fejlettségétől, országának méretétől, vagy népességének számától. A kis Laosz ugyanannyi lehetőséget kap, hogy kifejtse álláspontját, mint azt a bizonyos szelet teljes erővel fújó Kína, és az Unió gazdasági motorjának számító Németország sem diktálhat jobban, mint az országa gazdaságát leginkább a turizmusból életben tartó Kambodzsa. Bár ez a már-már utópisztikus egyenlőség és deklarált kölcsönös tisztelet kétségkívül szép és jó érzéssel tölti el az egyszeri olvasót, az ASEM mégis ezen vonásának köszönheti súlytalanságát.

 

Azonban az, hogy az Ázsia-Európa közötti, az ASEM keretei között lebonyolított találkozóknak nincsen igazán súlya, nem jelenti azt, hogy az ASEM-nek önmagában ne lenne jelentőssége. Az informális politikai találkozók - ahogy a magyar külügyminiszter is kiemelte - egyre fontosabbá válnak, hiszen mind a globális, mind a regionális kérdések nyíltan megvitathatók itt. Amire azonban Martonyi János már nem tért ki az annak jelentősége, hogy milyen bilaterális vagy akár többoldalú informális egyeztetésekre kerülhet sor az értekezlet szüneteiben, vagy a munkaebédek, reggelik és vacsorák során, milyen reménybeli megállapodások, üzletek köttethetnek ilyenkor. Erre csupán egy példa, hogy alig lett vége a csúcstalálkozónak, de már azt rebesgetik, Kína bevásárolná magát a Budapest Airport Zrt-be, és a Malév-be befektetni szándékozó kínaiakról szóló hírek is újra szárnyra kaptak. Ázsia ma a világgazdaság egyik domináns régiója, a globális biztonság és politika egyre jelentősebb szereplője, mely immáron tudatosan befolyásolja a nemzetközi rendet. Európának pedig nem elegendő csupán transzatlanti kapcsolataira támaszkodni, ha globálisan kíván cselekedni. Az ASEM esetében tehát nem annak jelenét szükséges méltatni, hanem azt a jövőbeli potenciált, ami benne rejlik. E szervezet nem csupán a világ lakosságának több mint felét öleli fel, ez a régió adja a világkereskedelem 60%-át és a globális GDP felét is, e számok pedig már önmagukban is tiszteletet parancsolóak. És egyébként is, mikor lesz ennyi vezető újra egy időben, egy helyen, nálunk.