Ázsia és Európa Gödöllőre látogatott

2011. június 11.

Az Európa és Ázsia közötti formalizált, azaz hivatalos keretek között folytatott kapcsolatnak ugyan nincs olyan nagy múltja, mint az Amerika és Európa, vagy az Amerika és Ázsia közöttinek, jelentősége mégis egyre növekvő. A hét elején hazánkban tartott Ázsia-Európa Találkozó (Asia-Europe Meeting, ASEM) 10. külügyminiszteri értekezlete nem alkotta újra a világrendet, nem születtek sorsfordító döntések, de azért van abban valami megindító, ha a világ lakosságának felét képviselő állami vezetők egy időben, egy helyen, egyszerre tesznek hitet a fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés összeegyeztetésének szükségessége mellett.
 
A magyar sajtó annak ellenére nem foglalkozott túlzottan a fenti eseménnyel, hogy tulajdonképpen ez volt a magyar uniós elnökség egyetlen igazi, grandiózus csúcstalálkozója, miután a keleti partnerségi csúcsot a következő - lengyel - elnökség idejére halasztották. A legtöbb híradás csak éppen hogy említést tett róla, azt is inkább annak köszönhetően, hogy a vihar által okozott áramszünet félbeszakította a miniszterelnöki megnyitóbeszédet. Pedig az esemény érdemelt volna némi figyelmet, már csak a miniszterelnök már-már szállóigévé vált kijelentése miatt is, miszerint “mi nyugati zászló alatt hajózunk, de ma keleti szél fúj”. Hát…, akik e szelet fújják, most egytől-egyig itt jártak nálunk. Az érdektelenség fő oka talán az volt, hogy az ASEM-ről itthon senki sem tudja, hogy micsoda is igazából, ennek fő oka pedig az, hogy az ASEM maga sem tudja, mi is valójában.
 
(ASEM csoportkép, f: www.german-info.com)
 
Mikor a transzatlanti kapcsolat már szorosan összekötötte Amerikát és Európát, mikor már az ázsiai és amerikai kontinenseket is átszőtte az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (Asia-Pacific Economic Cooperation, APEC), Európában és Ázsiában többeknek eszébe jutott, hogy talán nekik is kellene csinálniuk valami hasonlót. 1996-ban francia és szingapúri kezdeményezésre létre is jött az ASEM, amely napjainkra már 48 tagot számlál: 46 országot (EU-27, ASEAN+3, valamint India, Mongólia, Pakisztán, Ausztrália, Oroszország és Új-Zéland) és két nemzetközi szervezetet, az Európai Uniót és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét (Association of Southeast Asian Nations, ASEAN), utóbbiakat az Európai Bizottság illetve az ASEAN Titkárság képviseli a találkozókon. A kormányfők kétévente találkoznak, míg a köztes években a külügyminiszterek ülnek össze, felváltva Ázsiában, ill. Európában. Ezen kívül természetesen számos miniszteri-szintű és munkacsoport találkozó járul hozzá az ASEM által felölelt régió kapcsolatának fenntartásához.
 
Az ASEM mindazonáltal egy meglehetősen laza szerveződés, tulajdonképpen fórum, ahol a résztvevők ismertethetik álláspontjaikat, illetve konzultálhatnak egymással globális és regionális kérdésekben egyaránt. Mivel ez egy, a szó hagyományos értemében vett konzultáció, döntések nem születnek, határozatokat nem hoznak, a résztvevők csupán összegzik véleményüket egy úgynevezett “Elnöki Nyilatkozatban”. Mivel nincsen döntéshozatal, az ASEM keretei között, s annak legfőbb elveként – itt mindenki egyenlő, függetlenül gazdasági fejlettségétől, országának méretétől, vagy népességének számától. A kis Laosz ugyanannyi lehetőséget kap, hogy kifejtse álláspontját, mint azt a bizonyos szelet teljes erővel fújó Kína, és az Unió gazdasági motorjának számító Németország sem diktálhat jobban, mint az országa gazdaságát leginkább a turizmusból életben tartó Kambodzsa. Bár ez a már-már utópisztikus egyenlőség és deklarált kölcsönös tisztelet kétségkívül szép és jó érzéssel tölti el az egyszeri olvasót, az ASEM mégis ezen vonásának köszönheti súlytalanságát.
 
Azonban az, hogy az Ázsia-Európa közötti, az ASEM keretei között lebonyolított találkozóknak nincsen igazán súlya, nem jelenti azt, hogy az ASEM-nek önmagában ne lenne jelentőssége. Az informális politikai találkozók - ahogy a magyar külügyminiszter is kiemelte - egyre fontosabbá válnak, hiszen mind a globális, mind a regionális kérdések nyíltan megvitathatók itt. Amire azonban Martonyi János már nem tért ki az annak jelentősége, hogy milyen bilaterális vagy akár többoldalú informális egyeztetésekre kerülhet sor az értekezlet szüneteiben, vagy a munkaebédek, reggelik és vacsorák során, milyen reménybeli megállapodások, üzletek köttethetnek ilyenkor. Erre csupán egy példa, hogy alig lett vége a csúcstalálkozónak, de már azt rebesgetik, Kína bevásárolná magát a Budapest Airport Zrt-be, és a Malév-be befektetni szándékozó kínaiakról szóló hírek is újra szárnyra kaptak. Ázsia ma a világgazdaság egyik domináns régiója, a globális biztonság és politika egyre jelentősebb szereplője, mely immáron tudatosan befolyásolja a nemzetközi rendet. Európának pedig nem elegendő csupán transzatlanti kapcsolataira támaszkodni, ha globálisan kíván cselekedni. Az ASEM esetében tehát nem annak jelenét szükséges méltatni, hanem azt a jövőbeli potenciált, ami benne rejlik. E szervezet nem csupán a világ lakosságának több mint felét öleli fel, ez a régió adja a világkereskedelem 60%-át és a globális GDP felét is, e számok pedig már önmagukban is tiszteletet parancsolóak. És egyébként is, mikor lesz ennyi vezető újra egy időben, egy helyen, nálunk.

 

Szunomár Ágnes

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr102975044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása