Függetlenül attól, hogy soha sem szerettem az újévi esélylatolgatást, bizonyos politikai eseményekről érdemes pár szót ejteni, amelyek valóban hatással lehetnek az új évünkre. A varázsgömb nézegetést tehát meghagyjuk a CIA-nak („Global Trends” sorozat), az Economist-nak és a Foreign Policy-nak, mi pedig maradunk a tényeknél, ott legalább nem lehet (nagyot) tévedni.
Külpolitikai szempontból 2012 izgalmas év volt, hiszen a jelenkor két legfontosabb államában is választásokat tartottak. Kínában Hszi Csin-ping került, míg az Egyesül Államokban Barack Obama maradt az ország első embere, arról nem beszélve, hogy az Arab Tavasz néven ismert felkelési hullám, ami 2011 elején indult, a tavalyi évben sem hagyott alább. Tavaly novemberben így került Egyiptom élére Mohamed Morszi és vele együtt a sokáig betiltott Muszlim Testvériség (MT). Bár az MT egyeseknek politikai mozgalom, másoknak pedig terrorszervezet, ettől még tény, hogy az Arab világ egyik vezető hatalmában komoly változás állt be és ennek a folyamatnak korán sincsen vége (lásd: Morszi ellenes tüntetések), úgyhogy vigyázó szemünket jövőre Egyiptomra (is) vessük.
De ha már Egyiptommal belekezdtem, akkor sorrendben, de nem fontossági sorrendben, következzenek azok országok, amelyekre 2013-ban szerintünk érdemes lesz odafigyelni: 1) Egyiptom, 2) Egyesült Államok, 3) Kína, 4) Mexikó, 5) Németország, 6) Mongólia, 7) Japán, 8) Izrael, 9) Szíria, 10) Irán. Természetesen még legalább egy tucat országot fel lehetne sorolni, amelyekre érdemes lenne koncentrálni, például Oroszországot, ahol érezhetően növekszik a Putyin ellenesség, vagy Görögországot, amely (részben) a politikusaiknak köszönhetően a gazdasági középkorba hullott. Mégis, mi úgy érezzük, hogy az előbb említett tíz ország az, amelyeknek az idén érdemes lesz jóval több posztot szentelni, mert jelentős változások előtt állnak.
Egyesével nézve őket megállapítható, hogy Egyiptom, az Egyesült Államok, Kína, Japán, valamint Mexikó esetében inkább a már választásokon győztes vezetők és pártjaik programját érdemes majd figyelemmel kísérni, mert ebből a szempontból itt rengeteg a nyitott kérdés. Morszi, Obama, Hszi Csin-ping, Abe Sinzó és Pena Nieto a választóktól tehát már felhatalmazást kapott arra, hogy új irányt mutasson, dehogy a vezetők valójában merre indulnak majd az még erősen kérdéses. Számomra Németország már nem akkora kérdés, mivel az ősszel esedékes szövetségi választásokon Merkel magabiztos győzelme szinte elkerülhetetlen, ráadásul esetében hatalmas politikai-ideológiai fordulatra sem kell számítani. Szerepe és személye viszont nagyon fontos, hiszen elsősorban az ő szava dönt az EU-n belül, már pedig a szövetségnek 2013-ban is rázós éve lesz.
A maradék négy ország helyzete azonban minden szempontból izgalmas. Izrael a hónap végén választ és annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányfő Netanyahu győzelme tulajdonképpen borítékolható, az Iránnal és a Hamasszal folytatott konfliktus, valamint az országon belüli szociális feszültség jelentős döntésekre sarkallhatja a régi-új miniszterelnököt. Idén ráadásul az ország legnagyobb külföldi ellenlábasa, Irán is új vezetőt választ, miután Mahmud Ahmadinezsád kitölti elnöki mandátumát. A két állam esetében a háború sem kizárt, főleg, ha Ahmadinezsádot egy újabb keményvonalas konzervatív követi az elnöki székben, de addig, amíg ez megtörténik, bőven lesz még miről írni és gondolkodni. Szíria esete nem valamiféle közelgő választás miatt, hanem a tragikus belpolitikai helyzet miatt különleges. Bár sok külpolitikai szakértő 2012 folyamán végig az Asszad rezsim közelgő bukását jövendölte, erre a változásra mind a mai napig várni kell. Eközben az ország és lakói véres polgárháborúban fuldokolnak, amin nem segített, hogy a nemzetközi közösség által hitelesnek ítélt ellenzék csak tavaly év vége felé tudott összeállni. Szíria helyzete tehát baljós, és közel nem biztos, hogy 2013 megnyugvást fog hozni az ország számára.
Végezetül pedig Mongólia. Az ország listázása elsőre talán meglepően hathat, de ha azt nézzük, hogy a bányászat fellendülésének hála idén közel 16 százalékos gazdasági növekedésre (IMF prognózis) és soha nem látott fejlesztésekre készül a kormány az élet szinte minden területén, akkor talán már koránt sem meglepő, hogy miért lesz érdemes 2013-ban Mongóliára is figyelni. Természetesen a nyersanyag éhes szomszéd (Kína) felé fennálló elektromos áram kiszolgáltatottság, valamint a hirtelen jött gazdagság sok mindent boríthat a jelenlegi rózsaszín képen, de hátha sikerül a mongoloknak az, ami a közelmúltban oly sok ázsiai és afrikai országnak nem, vagyis egy váratlan szerencsének / felfedezésnek hála kilépni a mély szegénységből.
Németh Áron Attila
