Az űrbéli képességek fejlesztésének előnyei rendkívül sokrétűek. A műholdak megkönnyítik a katonai és polgári kommunikációt. Az emberi űrrepülés nemzetközi presztízst biztosít, ugyanakkor lehetőséget jelent a legmodernebb kutatásra is. Az űrben végzett kísérletek számos áttörést eredményeztek, amelyeket az orvosi, környezeti és technológiai kihívások kezelésére használtak fel a Földön. Az USA csaknem hét éve nem tud saját eszközzel űrhajóst küldeni a világűrbe. Kína viszont küldött a közelmúltban, legutóbb 2016 őszén, és előtte három évvel korábban is, legközelebb pedig várhatóan a 2020-as évek elején juttat újra embert az űrbe, az új kínai űrállomás (Chinese Space Station, CSS) első moduljának pályára állítása után. Kína a világ harmadik országa, amely embert juttatott az űrbe.
2011. szeptember 9-én lőtték fel a Tienkung -1-et (forrás: AFP)
A Tienkung-1-et (Mennyei Palota-1) 2011-ben állították pályára, de 2016 elején a kínai kísérleti űrállomás/űrlabor meghibásodott, és a földi irányítóközpont elvesztette vele a kapcsolatot. Egy ideig szabadon keringett az űrben, mígnem fokozatos süllyedést követően 2018 áprilisában visszatért a Föld légkörébe, és nagyrészt elégett az atmoszférában, míg maradék darabjai a Csendes-óceánba hullottak. Az ENSZ-nek Kína 2017-ben jelentette be, hogy már nem működik az állomása, amihez nem fűzött semmilyen bővebb indoklást. 2016 óta a sokkal modernebb utódját, a Tienkung-2-t használják. Kína nem igazán bánkódott az űrállomás megsemmisülése miatt, ezek ugyanis csak prototípusok, nagyjából akkorák, mint egy busz, és 10 tonnát nyomnak. Arra viszont jó volt a régi űrállomás, hogy a kínai űrhivatal kipróbálhatta, hogy képesek-e egyáltalán egy ilyen összetett feladat megoldására, mint egy űrállomás megépítése és felküldése.
A Tienkung-1 (Mennyei Palota-1) (forrás: The Aerospace Corporation)
Az Amerikai Egyesült Államok korábban elutasította Kína kérelmét, hogy részt vegyen a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) folyó munkákban, ugyanis az USA nem kívánta vele megosztani technológiáját. Ezért Kína önállóan fogott neki űrállomást építeni. Továbbá az USA azt fontolgatja, hogy 2025-től kiszáll a Nemzetközi Űrállomás finanszírozásából, bár a vita még korántsem tekinthető lezártnak, egyes szenátorok is ellenzik a kormány tervét. Kínában ennek az ellenkezője tapasztalható, Hszi Csin-ping államfő az ország biztonságának megerősítése érdekében elsőbbséget biztosított a kínai űrprogramnak. De az USA előbb vagy utóbb várhatóan befejezi a Nemzetközi Űrállomáson való részvételét. Ez azt jelentheti, hogy a 2020-as évek közepére Kína lehet az egyetlen ország, amelyik űrállomást működtet, megszerezve ezzel a vezető szerepet – ha nem is az egész űrkutatásban, de annak egy fontos szegmensében. Igaz, ehhez még meg kell építenie az űrállomást is.
Az új kínai űrállomás központi moduljának életnagyságú másolata (forrás: Wang Zhao/AFP/Getty Images)
Nagy lépés Kínának, hogy már be tudták mutatni az új űrállomás központi moduljának életnagyságú másolatát. A Nemzetközi Űrállomás készülő vetélytársának főmodulja 37 méter hosszú, míg az egész állomás 66-77 tonnát nyom, és a tervek alapján három űrhajóst tud majd befogadni. Így az állomás valamivel kisebb lesz, mint az ISS. Ennek ellenére a kínai űrállomás fejlesztése kiemelten fontos.
Űrállomások összehasonlítása (forrás: www.chinapower.csis.org)
Kína hatalmas dobásra készül, hiszen több mint 20 éve nem bocsátottak fel moduláris űrállomást. A fedélzeten a szakértők a legújabb technológiákat felhasználva biológiai és mikrogravitációs kísérleteket fognak végrehajtani. Az állomás technikailag Kínához tartozik majd, de a fedélzetére az ENSZ tagjai is küldhetnek űrhajósokat. A tervek alapján az űrállomás építése 2022-ben fejeződik be.
A holdjáró és keréknyomai a leszállóegységről fényképezve (forrás: CNSA / CLEP)
Keith Hayward, a Brit Királyi Repülési Társaság (Royal Aeronautical Society) munkatársa szerint Kínát ugyanazok a motivációk vezérlik, mint amik az USA-t, Oroszországot és másokat is. Véleménye szerint elsőként a katonaságot kell bevonni, ugyanis nélkülük az űrkutatásra szánt összeg fele se gyűlne össze. (Az az ország, amely egy rakétával több mesterséges holdat is pályára tud állítani, az képes egy rakétára több robbanófejet is szerelni. Az űrtechnológia ugyanolyan precizitást követel, mint a fegyvergyártás.) Másodsorban az erődemonstráció is fontos cél, hogy Kína bizonyítani tudja, hogy egy olyan erőt képvisel, amivel számolni kell. Végül a világűrben rejlő kiaknázatlan és ismeretlen erőforrások jelentős anyagi haszonnal tudnak járni annak, aki felfedezi ezeket.
A Csang'e-4 leszállóegysége a Holdon, a rover panorámakamerájának fényképén (forrás: CNSA / CLEP)
Ebbe a felsorolásba illeszkedik, hogy a kínai Csang'e-4 űrszonda idén sima leszállást hajtott végre a Hold túlsó oldalán, ami a Hold kötött keringése miatt a Föld irányából sosem látható. Az űrkutatás eddigi történetében először szállt le ott űrszonda. Továbbá tervben van az is, hogy a Csang'e-5 űrszonda az év vége felé induljon a Holdra, hogy onnan anyagmintát hozzon vissza a Földre.
A kínai Mars-szonda a térképen látható két leszállóhely valamelyikére érkezik (forrás: www.urvilag.hu)
2020-ban indul a tervek alapján Kína első Mars-szondája, a HX–1. Feladatai közé fog tartozni a bolygó topográfiai és geológiai vizsgálata, a felszínt alkotó anyag összetételének mérése, a Mars ionoszférájának, éghajlatának és más környezeti jellemzőinek tanulmányozása, valamint a Mars erőtereinek és belső szerkezetének feltérképezése. A program 2028-ban folytatódhat, amikor a HX–2 szonda elődjéhez hasonló vizsgálatokat végez, de emellett már talajmintát is szándékoznak hozni a vörös bolygóról. 2030 körül pedig a Jupitert és annak Europa holdját vennék célba. Eközben folytatnák a Hold kutatását, ahol 2030 előtt létrehoznák egy automata kutatóállomás prototípusát, amelyet 2030 után egy végleges, de ugyancsak automata kutatóállomás követne.
Kovalovszki Kartal
