Az egész cseh alkotmányos rendszer működőképességét kérdőjelezi meg az október 26-i parlamenti választás eredménye, ugyanis a rendkívül széttagolt törvényhozásban szinte lehetetlenné vált a stabil koalíciókötés. A parlament hét pártja pillanatok belül nyolccá alakul át a legnagyobb tömb várható kettészakadása folytán, így egy olyan, a második helyen végzett, a politikai palettán besorolhatatlan kategóriájú párt lesz a cseh belpolitika legnagyobb ereje, amely fél éve még nem is létezett.
Csak kérdéseket vetett fel a június óta tartó belpolitikai válság lezárást célzó múlt hétvégi cseh alsóházi választások eredménye. Mikor áll fel az új kormány? Mely pártok alkotják a koalíciót? Milyen fokú többséggel kormányozhat a következő miniszterelnök? Kihúzza-e a leendő koalíció a ciklus végéig? A szakértők szerint egyedül az utolsó kérdésre lehet választ adni: nem fogja tudni megtartani a parlamenti többséget az új kormány, bármilyen kombinációban is áll fel a koalíció.
Tovább húzódik tehát a belpolitikai válság Csehországban. A történet még júniusban kezdődött, amikor az akkori miniszterelnök lemondásra kényszerült a kabinetvezetőjének korrupciós botránya miatt. A helyére lépő Jiři Rusnokot már a baloldali, meglehetősen ellentmondásos köztársasági elnök, Miloš Zeman állította az ügyvivő kormány élére. A szakértőinek nevezett kabinet tagjait is az államfő nevezte ki, akik ugyan elvileg párton kívüliek, valójában a köztársasági elnök káderei.
Az ügyvivő-kormány csak tovább mélyítette a politikai válságot. Csehországban ugyanis az alkotmány gyenge elnöki rendszert határoz meg, ugyanakkor nem fogalmaz pontosan az államfői jogköröket illetően, sőt nem ír elő határidőket az ország egyik legfőbb közjogi méltósága számára. A bársonyos forradalom óta ezzel rendre vissza is éltek az eddigi köztársasági elnökök. A január óta pozíciójában lévő, elsőként közvetlenül megválasztott Zeman sem képez kivételt. Az alsóházi képviselők esélyt láttak arra, hogy a prágai sajtóban csak „Földesúrként” emlegetett elnök a ciklus lejártáig, jövő tavaszig hatalmon tartja a Rusnok-kabinetet. Ennek megakadályozása érdekében augusztusban feloszlatta magát a cseh parlament, és itt már muszáj volt az államfőnek kiírnia az új választásokat (noha a végletekig elhúzta azt, és a legkésőbbi hétvégét jelölte ki a szavazásra).
Augusztusban még úgy tűnt, rendkívüli baloldali fölény jellemzi majd a következő országgyűlést. A jobboldali pártok óriási népszerűségvesztést szenvedtek el a 2010-2013-as kormányzás alatt. Különösen a köztársaság két évtizedes fennállása alatt az egyik legnagyobbnak számító ODS sínylette meg korrupciós botrányt. A Karel Schwarzenberg egyszemélyes pártjának tekinthető TOP09 kisebb veszteséget könyvelt el, az előző koalíció harmadik pártja pedig teljesen megszűnt. Visszakerült viszont a parlamentbe a kereszténydemokrata KDU-ČSL. A várakozások dacára végül a baloldali pártok is leszerepeltek. Még a legtöbb szavazatot begyűjtő szociáldemokraták (ČSSD) is a leggyengébb eredményüket érték el a rendszerváltás óta. Az államfő pártját alkotó, magukat az elnök apostolainak tekintő politikusokból álló SPOZ be sem került az alsóházba.
Kik nyertek tehát a választásokon? Hamberger Judit, a Magyar Külügyi Intézet szakértője szerint a protestpártok és Miloš Zeman. Kezdjük az előbbiekkel. Csehországban – hasonlóan a néhány hete Ausztriában tartott választásokhoz – kimagaslóan jó eredményeket értek el azok az a rendszerellenes pártok, amelyek a hagyományos politikai szempontok alapján gyakorlatilag besorolhatatlanok. Rendszeren kívül protestpártnak számít a Csehországban hagyományosan jelen lévő kommunista párt (KSČM), amely a régióban egyedüliként nem esett át megújuláson a rendszerváltás idején. A KSČM a cseh politikai rendszer legstabilabb tagja, rendre 12-18% közötti eredményeket ér el a választásokon, ám mivel a politikai elit még a tárgyalást is elutasítja velük, jelenléte kvázi lehetetlenné teszi egy tisztán baloldali kormány felállását. Ezúttal a történetük második legjobb eredményét érték el a kommunisták, újfent jelentősen megnehezítve a koalíciókötést.
A rendszeren belüli protestpártok egyike kapta a legtöbb szavazatot a választóktól, noha maga a párt fél éve még gyakorlatilag nem is létezett. Most is inkább tekinthető mozgalomnak az ANO (Elégedetlen Civilek Akciója, továbbá az ANO csehül igent jelent), programja is inkább szlogenekből és projektekből állt, nem pedig a társadalom és a gazdaság problémáinak megoldási javaslataiból. Az ANO élén álló, szlovák származású multimilliomos, Andrej Babiš óriási kampánnyal kvázi megvásárolta saját helyét a parlamentben. A párt a rendszer leginstabilabb elemét képezi, egyben maradására gyakorlatilag nincs esély, politikusai – élükön a milliomossal – semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek a kormányzás terén, program híján pedig a koalíciós tárgyalások is reménytelennek tűnnek. „Katasztrófa vált a parlamentből, nincs olyan kombináció, ami alapján össze tudna állni egy kormány ebből a felhozatalból” – hangsúlyozta Hamberger Judit.
A szakértők szerinti másik győztes az államfő, ehhez azonban egy kicsit vissza kell pillantanunk a múltba. Zeman ugyanis 1993-tól 2003-ig a szociáldemokrata párt egyik legfontosabb politikusa és többnyire párttitkára volt, azonban az új évezred első elnökválasztásakor saját pártja fúrta meg jelölését (helyette Václav Klaus lett a köztársasági elnök). Ekkor Zeman bosszút esküdött, kilépett a pártból, minden fórumon azt bizonygatta, hogy tönkreteszi a szociáldemokratákat és több évre kivonult a politikából. Fogadalmát éppen a napokban valósította meg. Az elnök a kampány teljes időszaka alatt hangoztatta, hogy azt kéri fel kormányalakításra, aki a legtöbb preferencia-szavazatot kapja a választóktól (a preferencia-szavazás személyekre adható le, a cseh választási rendszer egyik sajátossága). Az eredmények kihirdetése után derült ki az államfő szándéka: a ČSSD-ben a legtöbb preferenciaszavazatot a párt Zeman-párti vezetője kapta, aki vasárnap este az eredmények miatt lemondásra szólította fel a párt élén álló, Zeman-ellenes Sobotkát.
Azok után tehát, hogy egy rendkívül heterogén, hét pártból álló parlamentet állítottak össze a választók, a legnagyobb tömb már másnap kettészakadt. Így a két legerősebb alakzat a kiszámíthatatlan ANO és a karanténban tartott KSČM maradt. Ilyen feltételek között szinte esély sincs stabil kormány felállítására Prágában, ráadásul a tárgyalások végsőkig történő elhúzása a köztársasági elnök érdeke, akit semmilyen törvény nem köt a felgyorsításra vonatkozóan. A cseh vélemények szerint ez az alkotmányos rendszer teljes csődjét mutatja, és megint bebizonyosodott, Csehországban inkább csak a parlamentáris demokrácia nem működésének vannak hagyományai. Ugyanakkor a rendszer megváltoztatásához összefogásra lenne szükség, ami a jelen helyzetben elképzelhetetlen a politikai elit részéről.
Tóth Nándor Tamás
