Az Együtt 2014 mélyebb európai uniós integrációt képzel el, amelyben már megjelenik a közös gazdasági kormányzás víziója is. A párt véleménye szerint a Globális Nyitásra azért volt szükség, hogy a kormány legitimálja a demokrácia-korlátozó elképzeléseit. Interjú Szelényi Zsuzsannával, az Együtt 2014 külpolitikai szakértőjével, a párt elnökségi tagjával.

Hogyan képzeli el hazánk nemzetközi szerepét, prioritásait? Milyen szerepe van Magyarországnak a jelenlegi nemzetközi politikai viszonyrendszerben?

Szelényi Zsuzsanna: Az Orbán-kormány egy jelentős külpolitikai fordulatot hajtott végre az elmúlt négy évben a magyar külpolitikai prioritások terén. A rendszerváltás óta fennálló konszenzusos prioritást, ami hazánkat az Európai Unióhoz köti, és az ország jövőjét az euroatlanti szövetségen belül képzeli el, megváltoztatta a kormány. Ezzel nem értünk együtt. Nem látom, hogy azok a globális folyamatok, amelyekre Orbán Viktor hivatkozik – nevezetesen, hogy más fajsúlyos globális fókuszok alakultak ki Európán és az Egyesült Államokon kívül az elmúlt tíz-húsz évben – az Magyarország kapcsán bármit is változtatna. A miniszterelnök szerint a gazdasági válság a demokratikus társadalmak válsága is egyben, ezért indokolt egy újfajta megközelítés. Mindkét állítás hibás, hamis. Egyrészt Magyarországnak az Európai Unión belül van a legnagyobb érdekérvényesítő képessége a világpolitikában függetlenül attól, hogy egy Egyesült Államok dominálta, vagy egy többpólusú világról beszélünk. A válság vonatkozásában pedig kifejezetten ellentétes az álláspontom. Meggyőződésem, hogy a fejlett demokratikus országok tudnak a leghamarabb túllépni a válságon, mégpedig azért, mert a demokratikus politika képes az önreflexióra, és ebből kifolyóan a hibák feltárására. Erre az autoriter rezsimek képtelenek, a krízisre elnyomó lépésekkel reagálnak, ami nem segít a kilábaláson se rövid, de legkevésbé hosszú távon.

Mi a véleményük az Európai Unióról, milyen Európa-politikát vizionál az Együtt 2014?

SZZS: Az Európai Unió – története folyamán sokadik alkalommal – egy jelentős változáson megy keresztül napjainkban. A folyamatos változás egy nagyobb hulláma figyelhető meg, amit két tényező idézett elő: a kelet-európai országok csatlakozása és a gazdasági-pénzügyi válság. Az ezredforduló után csatlakozott államok sok olyan kérdést emeltek be az integrációba, amellyel az EU korábban csak marginálisan foglalkozott – gondolok itt a demokráciával kapcsolatos kérdésekre, a korrupcióval kapcsolatos problémákra vagy például a kisebbségek helyzetére. A válság megrengette az EU intézményrendszerét, így most rengeteg kérdésre kell válaszolnia az Európai Uniónak ahhoz, hogy elérje azt, ami miatt létrejött – a stabil béke fenntartása Európában.

A társadalmi problémákra adandó válaszok klasszikus értelemben nem tartoznak a diplomáciához, de én úgy gondolom, hogy amikor Európa jövőjéről gondolkodunk, akkor ezeket nem kerülhetjük meg. Hatalmas lendülettel ébredeznek a szélsőséges politikai pártok, folyamatosan erősödik a populizmus, ezzel párhuzamosan sokan úgy értelmezik, hogy az Európai Unió eltávolodott az állampolgáraitól. Ez az a három kérdéscsoport, amire intézményes úton és politikailag egyaránt választ kell találni. Intézményes módon már elindult egyfajta változás, a gazdasági kormányzást megerősítése napjainkban is zajlik, a kilábalás egy integráltabb gazdasági irányításra ösztönöz minket. A fiskális irányításnak és a monetáris politikának közeledni kell egymáshoz, ami a következő lépés az euró bevezetése után. A demokratikus garanciarendszer megerősítése viszont még csak politikai szinten került szóba. Ez egy fontos kihívás, és éppen Magyarország szolgáltatott példát arra, hogyan lehet visszaélni a nem eléggé szabályozott demokratikus normákkal. Azzal viszont egyáltalán nem tudunk azonosulni, amit a kormány művel: nemzeti érdekérvényesítésre fókuszál szemben az európai integráció megerősítésével. Mi nem állítanánk szembe a két folyamatot.

(Szelényi Zsuzsanna, f: www.facebook.com)

Kormányra kerülésük esetén hogyan változna a nemzetpolitika?

SZZS: A külföldön élő magyar kisebbségek fontos aktorai és együttműködő partnerei a magyarországi lakosságnak. Mi azt gondoljuk, hogy a külföldön élő magyar kisebbségek saját reprezentatív szervezetei azok, amelyeken keresztül a saját érdekeiket a legjobban érvényesíteni tudják. Nekünk az a feladatunk, hogy ezeket a szervezetek támogassuk. Azt nem tudjuk kitalálni, hogy milyen problémáik és igényeik vannak, a legjobbat azzal tesszük, ha őket erkölcsileg, anyagilag és politikailag támogatjuk abban, hogy helyben tudják az érdekvédelmi és képviseleti tevékenységeiket végezni. Semmit róluk nélkülük – ez a mottónk. Ide tartozik még egy kérdés, amit mindenképpen meg kell említenem. A külföldön élő vagy dolgozó magyarországi magyarok választójogait a mostani kormány rendkívüli módon diszkriminálta. Komoly alkotmányos problémákat találunk ezen a területen, az Alkotmánybíróság mégsem foglalkozik a kérdéssel.

Az EU-n kívüli országok közül melyekkel tudna elképzelni szorosabb viszonyt az Együtt 2014? Mi a véleményük a Globális (más néven Keleti) Nyitás politikájáról?

SZZS: Az Orbán-kormány számára a Globális Nyitás nem egy külpolitikai lépés, hanem egy általános politikai stratégia, amelyhez hozzátartozik az Európai Unió irányába felépített erős szkepszis, illetve az, hogy önmagára nézve bizonyos normákat nem tekint kötelezőnek a kormány. A Keleti Nyitásba beletartozik a korlátozott demokráciaértelmezés, ezért a fordulatot nagyon ártalmasnak tartom. Pusztán a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálásával maradéktalanul egyet értettünk volna – bár nem tartom véletlennek, hogy a kereskedelmi kapcsolataink milyen irányba épültek ki. Magyarország parterei természetes módon alakultak ki, mások felé csak akkor tudunk nyitni, ha hazánkban olyan termékeket állítanak elő, amelyekhez sehol máshol nem lehet hozzáférni a világban.

Mi a véleményük a Visegrádi Négyek szervezetéről, feladatairól és jövőjéről? Milyen szerepet szánnak a V4 együttműködésnek?

SZZS: A regionális szervezetekben egymáshoz hasonló kultúrájú és gazdaságú országok kooperálnak, a tagállamok között alapvetően jó együttműködés valósul meg – így van ez a Visegrádi Négyek esetében is. A V4 országai jellemzően kis, európai országok, az integráció mindenképpen egy fontos érdekérvényesítési eszköz számukra. Ugyanakkor a kapcsolatok mélyítéséből – legyenek azok kereskedelmi vagy kulturális kapcsolatok – messze nem hoztuk ki a maximumot. Elenyésző a növekedés a tagállamok közti kereskedelemben, a vezetők pedig csak akkor veszik elő az együttműködést, amikor az valamilyen oknál fogva fontos az egyik félnek. Pedig az európai unión belüli érdekérvényesítést éppen az ilyen típusú szervezetek tudják javítani.

Pártjuk szerint milyen Magyarország jelenlegi NATO és ENSZ politikája? Szükség van-e szerintük változásra? Ha igen, milyen módon?

SZZS: A NATO tagság létszükséglet hazánk számára, ebből fakadóan fontosnak tekintjük a hazánk részéről történő aktív nemzetközi szerepvállalást. Jelenleg azonban minimum szinten tartják a működést, noha jelentősen bővülni méretünkből fakadóan sem nagyon tudunk. Pedig az ilyen típusú nemzetközi szerepvállalás alapvetően növeli egy ország státuszát.

Szintén nagyon fontos az ENSZ Magyarország számára, minden jelentősebb konfliktus kapcsán kiéleződnek a viszonyok a szervezeten belül, és azonnal láthatóvá válik, milyenek az aktuális nemzetközi politikai viszonyok. A globális szervezetben hazánknak az EU részeként kell részt vennünk, így tudjuk a leghatékonyabban képviselni Magyarországot.

DiploMaci