Érdekes kettősséget mutat a jelenlegi vezető olasz politikusok véleménye az Európai Unióval kapcsolatban: míg Matteo Renzi kabinetje épp most veszi át a EU elnökségi pozícióját, addig az egyik legnagyobb ellenzéki párt, az Öt Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle – M5S) vezére, Beppe Grillo egyre hangosabb euroszkeptikus. Egymásnak feszülésük valószínűleg az otthoni és az európai terepen egyaránt okoz majd viszályokat.
Matteo Renzi rövid idő alatt igazi reménycsillaggá nőtte ki magát Olaszországban. A fiatal baloldali politikus márciusban jelentette be 100 napos programját (amelyről mi is írtunk), hogy teljes reform alá vonja az ország közigazgatását és gazdaságát. Az olasz államnak szüksége is van a változásra. A munkanélküliség 12-13 százalékos csúcsokat dönt, az államadósság pedig a GDP 130 százalékát is meghaladja, emellett az első negyedévben 0,1 százalékkal csökkent a gazdaság (ami 2011 óta csak egy negyedévben tudott növekedést produkálni). Renzi lépései úgy tűnik, hogy elindították az országot a szükséges úton, azonban sokan még mindig attól tartanak, hogy a nagy reformtervek mögött nincs valódi tartalom, azok politikai frázisok maradnak csupán. A választókat mindenesetre sikerült meggyőzni ezek ellenkezőjéről, hiszen a május végi EP-választásokkor Renzi Demokrata Pártja (Partito Democratico – PD) történelmi győzelmet aratott, és a voksok 40,8 százalékát tudhatta magáénak. Ez egyértelmű üzenet arra, hogy tőle várják az ország – de akár az egész EU – felívelését.
("Már nagyon készül" - Matteo Renzi, f: www.reuters.com)
Az olasz elnökségről sokáig csupán annyit lehetett tudni, hogy Renzi itt sem akar tétlenül ülni a babérokon. Változást ígért gazdaságpolitikában és döntéshozási mechanizmusokban, előtérbe szeretné hozni a klíma- és energiapolitikát, valamint a bevándorlás és munkahelyteremtés kérdéseit. Az elnökség programját végül hivatalosan szerda délután ismertette Strasbourgban, ám nem mondhatjuk, hogy sokkal többet tudtunk volna meg az elkövetkező 6 hónapról. Renzi igen energikus beszédet mondott el, amiben kitért arra, hogy vissza kell adni Európának a közös szellemiséget, a közös lendületet. Bár fontosnak tartja a gazdaságpolitikát és a növekedéshez szükséges reformokat, konkrét ötleteket nem osztott meg a hallgatósággal, hogyan is óhajtaná előbbre vinni a mostani helyzetet. Említette a fiatalok számára szükséges munkahelyteremtés stratégiai voltát, de részletekbe itt sem bocsátkozott. Külpolitika terén azonban több pontot is felvázolt, és kiemelte, fontos, hogy Európa kiálljon saját érdekei mellett távolibb régiókban is, mint például akár Nigéria (utalva a Boko Haram által elkövetett mészárlásokra). Ukrajna kapcsán megjegyezte, hogy meg kell hallaniuk azokat a hangokat, akik a szabadság reményében az EU-hoz fordulnak, és segíteni kell őket a jövőben. Közel-Kelet tekintetében elhangzott, hogy az EU többet tehet és többet kell, hogy tegyen például a palesztinok érdekében, és így a következő Európa-Ázsia csúcstalálkozó során októberben meg kell erősíteni az EU külpolitikáját a térségben. Összességében tehát Renzi az olasz elnökséggel új lendületet akar adni a szerinte kicsit megfáradt Európai Uniónak, amelynek újra felelősségteljes pozíciót kell elnyernie a világban.
Beppe Grillo mondhatni kicsit más tervekkel közelíti meg az EU-t. Pártja 21,2 százalékot ért el az EP-választásokon, ami bár nem kifejezetten jó eredmény, hangjukat ez nem fogja letompítani. Főleg azok után, hogy egy a párt tagjai között rendezett online szavazás során úgy döntöttek, hogy az Európai Parlamenten belül Nigel Farage Szabadság és Demokrácia Európája elnevezésű csoportjához fognak csatlakozni – amely köztudottan a leghangosabb euroszkeptikus tömörülés. Grillo sem hazudtolta meg magát: már az új EP nyitóülésén sikerült magára vonnia a figyelmet, amikor több képviselővel együtt hátat fordított, mikor lejátszották az Örömódát (az EU himnuszát), tettét pedig azzal indokolta, hogy ezt a zenei művet többek között Hitler és a történelem legnagyobb gyilkosai használták. Ezek után beszédében mondhatni megkérte az EU-t, hogy legyenek szívesek, és ne küldjenek Olaszországnak pénzügyi támogatást, mert az úgyis a maffia kezébe jut csak. Érdekes indítás, az már egyszer biztos, dehogy hatásos-e, az még kérdéses.
(Az olasz EU-szkeptikusok vezére - Beppe Grillo, f: www.giornalettismo.com)
Az M5S pontosan azzal a problémával küzd, mint minden jelenleg fennálló politikai rendszer ellen küzdő (anti-establisment) párt: amint bekerül például egy parlamentbe, (legtöbbször kisebb ellenzéki szereplőként) el kell, hogy kezdjen aszerint a szabályok szerint viselkedni, amelyek ellen konkrétan harcot hirdetett. Az ebből fakadó meghasonulást utána nehéz továbbgörgetni az eddig működő forradalmi hangulatba, így pont az ilyen egyszeri, nagy sajtóvisszhangot kapó szereplésekkel lehet fenntartani az eredeti álláspont mellett való kiállás látszatát. Mindezek ellenére az EP-választásokon való már-már kellemetlenül rossz helyezés (az épp közmunkát végző Berlusconi pártját csupán 4,4 százalékkal előzték meg) nem azt mutatja, hogy új világképükkel egyre több embert tudnának megnyerni maguknak.
Renzi és Grillo vitáiból és eltérő EU reformterveikből még érdekes szituációk adódhatnak, azonban ami talán ennél is fontosabb: az olasz elnökségtől most mindenki valami nagy paradigmaváltást vár – ahogy az Európai Bizottság új elnökétől, Jean-Claude Junckertől is. Hamarosan kiderül, hogy mind Olaszországgal kapcsolatban, mind az EU-val kapcsolatban sikerül-e Matteo Renzinek valós tartalmat tennie a színes reklámszlogenek mögé, vagy lufinak bizonyul a belé vetett hit.
Mészáros Tamás
