Különböző sajtóinformációk szerint Budapestnek valószínűleg nem sikerült megszereznie a következő magyar EB-biztosnak kiszemelt portfóliót, azonban a felajánlás így is „méltányos” lesz. Mindez viszont valószínűleg újragondolásra készteti a magyar külügyi lobbiterveket, amelyek így még kétséges, milyen területen tudnak majd kiteljesedni. Azonban nem csak itt, hanem a honvédelmi tárcánál is várhatóak változások – mégpedig nem is elhanyagolhatóak.

Kifejezetten mozgalmas munkahéten van túl Navracsics Tibor jelenlegi magyar külügyminiszter. Hétfőn és kedden a Bledi Stratégiai Fórumon képviselte Magyarországot, ahol legfőképp a közép-európai együttműködés erősítéséről, valamint a Nyugat-Balkán mélyebb integrációjáról tárgyaltak a felek. Szerdán ezt követte Navracsics négyszemközti meghallgatása Jean-Claude Juncker-rel, az Európai Bizottság új elnökével. Csütörtökön pedig már repült is Wales-be, hogy a soros NATO-csúcson vehessen részt. Mindebből számára talán a legizgalmasabbnak mindenképp a Juncker-rel való találkozója számíthatott, itt dőlt el ugyanis, hogy októbertől milyen portfólióval is foglalkozhat öt éven át az Európai Bizottságban.

("Magabiztos állásinterjú" - Juncker és Navracsics Tibor, f: www.twitter.com)

Az Európai Bizottságban, mint az Európai Unió egyik legfontosabb jogalkotó és döntés-előkészítő szerve, ugyanis minden biztos egy-egy szakpolitikai területtel foglalkozik a brüsszeli terminusa alatt. Ezen tárcák között találunk többek között a versenyképességgel, az adózással, a halászattal, a migrációval, valamint az internettel és kultúrával foglalkozót is. A magyar kormány már korábban jelezte, hogy Navracsicsot az EU bővítéssel és szomszédságpolitikával foglalkozó kabinet élére pozícionálnák, amely – nevéből értetődően – az Unió és az azzal határos országok közti kapcsolatokért felelős, összekötve mindezt az esetleges bővítési stratégiák kidolgozásával. Magyarország ezirányú ambíciója nem véletlen, számunkra a kérdés kifejezett fontossággal bír, ugyanis a jelenleg hat EU-tagjelölt országból négy található a szomszédságunkban, a Balkánon (Albánia, Macedónia, Montenegró és Szerbia). Ahogy az a Bledi Stratégiai Fórumon is elhangzott, a régió beemelése az EU-ba olyan cél, amelyért minden ottani ország közösen fel tud lépni, a tervet nem árnyékolja be semmiféle múltbéli politikai/kulturális sérelem sem. Magyarország nem először próbálna meg hathatós segítséget nyújtani szomszédainak a nyugati integrációban: 2011 első félévében az ország EU-elnöksége során is első számú prioritásként kezelték Horvátország csatlakozásának elősegítését. Az ilyen lépések és esetleges sikerek ugyanis hosszú távon felhasználhatóak és eredményesen alakíthatják az ország külső kapcsolatait az adott régióval. A portfólió elvesztése ilyen szempontból kellemetlen hír a magyar külpolitika számára.

Milyen szakpolitikával fog tehát foglalkozni Navracsics Tibor? Egészen bizonyos válasszal még senki sem tudott szolgálni, több médiumban jelentek meg információk a jövőbeli EB-biztos lehetséges szerepéről, így felmerült a kereskedelmi tárca és a nemzetközi fejlesztési pozíció is. Ami mindebből egyértelműen leszűrhető, hogy bár Juncker nem „vétózta meg” Navracsics jelölését (amire páran számítottak), a neki tetsző pozíciót nem lesz hajlandó odaítélni neki. Ezen lépése mögött azonban véleményem szerint nem szabad kicsinyes/személyes indítékokat keresni. Felmerülhet az ok, hogy az EU vezetése nem feltétlenül szeretné egy viszonylagosan fiatal tagállam kezébe adni ezt a feladatot, ezt azonban könnyen megcáfolja az a tény, hogy a tárca létrejötte óta (1999) már kétszer is volt közép-európai vezetője (Szlovénia és Csehország). Ellentmondana ennek az érvnek a földrajzi pozíciónk is, hiszen mint említettem, a kérdéses területek éppen a mi szomszédságunkban találhatóak. Könnyen megeshet azonban, hogy Juncker nem akarta egy olyan ország biztosának a kezébe adni a portfóliót, amelynek vezetése az elmúlt időszakban minden nagyobb kérdésben (pl.: orosz szankciók, Déli Áramlat) szembe ment az EU állásponttal (megjegyzendő, hogy általában nem egyedül), és megítélése nemzetközi szinten korántsem most érte el csúcspontját.

Okokat keresni/kreálni azonban majdnem felesleges, főleg, mert a magyar külügy vesztesége korántsem biztos, hogy olyan nagy tragédia. Akár a kereskedelmi, akár a nemzetközi fejlesztési tárca élén találnánk olyan kérdéseket, amelyek élén sikeresen lehetne előremozdítani mind az EU, mind a saját régiónk vagy a V4 ügyét. A kereskedelmi kabinet példának okáért az egyik legfontosabb szakpolitika, amely meghatározza mind az Egyesült Államokkal, mind az ázsiai országokkal folytatott gazdaságpolitika alapjait – kíváncsian várhatnánk, hogy az Orbán-kormány által szorgalmazott keleti nyitást például felveti-e az új biztosunk. Olyannyira fontos pozíciónak számít, hogy a Financial Times egyenesen hihetetlennek tartja, hogy Navracsics kapja meg. Ugyanez igaz részben a nemzetközi fejlesztésre is, hiszen az itt ülő EB-biztos dönthet az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal kapcsolatos stratégiáról – bár tény, hogy az előző valamivel prominensebb szerepkör. Így bár részben újra kell gondolni a stratégiát, a magyar külügy számára azért láthatóan továbbra is bőven akadnak lehetőségek a jövőben, akármelyik portfóliót is kapja Navracsics Tibor.

("Csalóka védettség" - Hende Csaba, f: www.mandiner.hu)

Azonban nem csak itt számíthatunk változásokra: Hende Csaba már októberben távozhat a Honvédelmi Minisztérium éléről – legalábbis egyes információk szerint. Hende szintén a NATO-csúcson tartózkodik jelenleg, ahol Magyarország nagyobb NATO szerepvállalásról tett ígéretet, amelybe beletartozik a pápai katonai reptér bővítése, kisebb magyar katonai kontingens a Baltikumban valamint a védelmi költségvetés emelése (ami nálunk sosem érte el a NATO által megszabott kritériumot). Hendét a lapinformációk szerint Simicskó István (jelenlegi sportügyi államtitkár, 1998-2000 között a Honvédelmi Bizottsági alelnök, Külügyi Bizottsági tag, ezt követően 2002-ig Miniszterelnöki Hivatal nemzetbiztonsági államtitkára) vagy Mengyi Roland (a Borsod-Abaúj Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, akinek neve még a választások előtt is felmerült a honvédelmi tárca élére) követheti. A jelenlegi miniszter távozásának okairól csak annyit tudni, hogy annak köze van a magyar honvédelem körében eltékozolt pénzek nagysága és a katonaság készültségi foka közti hatalmas különbséghez – mindez azonban még tisztázásra vár.

Összességében tehát Navracsics Tibor új pozíciója, Szijjártó Péter, mint új külügyminiszter, valamint Hende Csaba leváltása jó eséllyel új lendületet hozhat a magyar kül- és védelmi politikában, azonban a jelenlegi helyzetben hatalmas korszakváltásra nem érdemes számítani. Az Orbán-kormány ezirányú politikája és stratégiája ugyanis elég koherens úton halad 2010 óta, a most érkező miniszterek életrajza véleményem szerint pedig nem azt sejteti, hogy óriási kilengésekre lehet majd számítani.

Mészáros Tamás