„Szabad még magyarnak maradni?”
Az 1956-os forradalom tiszteletére Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter üzenetet küldött a kárpátaljai magyarságnak, hangsúlyozva a szabad döntés jogának fontosságát. Az, hogy a két esemény között párhuzam vonható, rámutat a helyzet súlyosságára, az ukrán-magyar politikai viszony pár éven belül történt gyors ütemű romlására. De hogyan hat egy megyényi területre, ha az ukrán-magyar és ukrán-orosz konfliktusok csataterévé teszik?
A 2014 óta fokozódó ukrán-orosz konfliktus – mint arról folyamatosan tájékoztatnak mind a magyar, orosz és ukrán hírportálok is – a kisebbségek alapvető jogainak megsértését eredményezte, és eredményezi a mai napig. Különösen behatóan érinti ez a 150 ezres kárpátaljai magyarságot, akiknek integrálódását már nem csupán a nyelvhasználati nehézségek, de a politikai helyzet kiéleződése, ellenségessé válása is hátráltatja. Sokak számára nyilvánvaló: a vonatkozó szankciók elsősorban az orosz kisebbség ellen irányulnak, ám ugyanannyira érintik - a különböző nyelv és kultúra miatt talán még jobban is – a magyar kisebbséget is. Alapvetően az orosz mint kisebbség meghatározása hibás. Kelet-Ukrajnának, de már a fővárosnak, Kijevnek a nagy része is oroszul beszél. Ilyen perspektívából is megkérdőjelezhető tehát a 2017 szeptemberi, Petro Porosenko által aláírt oktatási rendelet létjogosultsága, amely kötelezővé teszi minden iskolában, 5. osztálytól felfelé az alapvető tárgyak ukrán nyelven történő oktatását. Ez, bár egy orosz fiatalnak a nyelvek hasonlósága miatt nem okoz nagy nehézséget, egy határmenti, színmagyar faluban élő, ukránul alig tudó fiatalnak komoly hátrányt jelent akár az alapvető tudás elsajátításában is. A helyzet megoldására adott 3 éves átállási idő, a folyamatos tanárhiány és az elavult oktatási rendszer egyre inkább elmarasztalja a magyar fiatalok lehetőségeit ukrán kortársaikkal szemben. A nyelv megtanulása persze fontos az integrálódáshoz – csak nem ilyen módon. Az ukránt, mind idegen nyelvet csak 4. osztály végéig oktatják, ezután áttérnek a nyelvtanra és irodalomra, márpedig mondatot elemezni kifejezetten nehéz, ha a diák nem érti a mondatot.
A legújabb módosítások szerint büntetendő nyilvánosan más nyelven, ukrán tolmács nélkül beszédet tartani – tehát egy magyar, március 15-i megemlékezés kizárólag magyarul való kivitelezése államellenes cselekedetnek minősül, és akár börtönbüntetéssel is sújtható. Az ehhez hasonló jellegű intézkedések vezettek a két ország kölcsönös konzul-kiutasításához. A kiutasítás oka a beregszászi magyar konzul esetében egy, a konzulátuson magyar állampolgárságtételről készült felvétel volt. A második állampolgárság felvétele, annak ellenére, hogy nem ellenkezik Ukrajna törvényeivel, folyamatos konfliktusforrás. Bár akadnak a politikai szembefordulás ellen szóló vélemények is (Nesztor Sufrics ellenzéki képviselő kifejezetten felelőtlenségnek tartja a beregszászi konzul kiutasítását), a magyar kormány hátba szúrásként élte meg az Ukrajnát támogató törekvései ellenére elkövetett, magyarokat ért diszkriminációt. Magyarország a konfliktusok előtt ugyanis kifejezetten támogatta Ukrajna EU tagsági igényét, valamint az elsők között állt ki az ország vízummentességi kérelme mellett.
Az utóbbi években – köszönhetően a politikai fellángolásoknak, csakúgy, mint a fals képet vetítő médiának – az ukrán nacionalista réteg fokozatosan növelte a magyarság elleni atrocitások mértékét. Politikailag ez is visszavezethető Oroszországhoz, Ukrajna ugyanis nem nézi jó szemmel a magyar állam oroszbarát politikáját, valamint a kiépülőben lévő jó viszonyt. Oroszpártiságot sugall számukra PAKS2, a nagyszámú orosz befektetés, valamint a jelképes közeledések – ilyen a közelmúltban Vlagyimir Putyin díszpolgárrá választása a Debreceni Egyetemen. Az Oroszország felé történő közeledés az ukrán szélsőjobboldali nacionalisták szemében azonos a hazaárulással. A leginkább magyar szimbólumok – mint a Vereckei emlékmű vagy az ungvári Petőfi Sándor szobor - rongálása már csaknem egy évtizede újra és újra megtörténik, ám ezek nagy részéért Kelet-Ukrajnából érkezett szélsőjobboldaliak, magánszemélyek vagy szélsőséges internetes oldalak működtetői feleltek. Az ukrán hatóságok ezekben az esetekben általában biztonsági intézkedésekkel, térfigyelő kamerák felszerelésével oldották meg a problémát. Az utóbbi évben fellépő támadások azonban személyes jogokat sértő jellegükből kifolyólag sokkal súlyosabbak. A legnagyobb visszhangot kiváltó ilyen történés egy szélsőséges honlap, a Myrotvorets nevű internetes portál nevéhez köthető. Az oldal listázta több mint 500 magyar állampolgár nevét, a „nép ellenségei” néven feltüntetve őket. Bár a lista azóta nem található, az oldalon lévő „PURGATORY” címszó alatt szereplő keresőben név vagy útlevélszám alapján kutathatunk a listán lévő emberek között, elolvasva a hozzájuk rendelt hazaellenes tevékenység leírását, valamint személyes adataikat. A listán szerepel többek között Szijjártó Péter is, mint az ukrán állam ellensége. További provokációnak tekinthető egy, az ukrán parlamentben ez idáig vissza nem vont petíció a magyarok deportálásáról.
Abszolút nyílt támadásnak minősül azonban az eddigi legjelentősebb rongálás, 2018. február 27-én az ungvári KMKSZ székház felrobbantása. Ebben az esetben az elkövetők lengyel szélsőjobboldaliak voltak, ezzel felvetve a kérdést, hogy a túlzott nacionalizmus hányféle kisebbséget fordíthat maga ellen. Bár az esetben az ukrán hatóságok maradéktalanul intézkedtek, aggodalomra ad okot egy esetleges erőszakosabb támadás jövőképe.
Az alig pár napja történt, legfrissebb nyílt támadás az a pár, nagyobb magyarlakta település közelében kihelyezett óriásplakát, ami három magyar közéleti szereplőt - Brenzovics Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökét, az ukrán parlament képviselőjét, Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökét, a kárpátaljai megyei tanács (közgyűlés) első elnökhelyettesét és Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát, megyei tanácsi képviselőt - jelenítették meg. Fényképük alatt az „Állítsuk meg a szeparatistákat” felirat volt olvasható. Az ukrán hatóságok szerint a történtekért az orosz titkosszolgálat (FSZB) felelős, ezt bizonyítja a felirat orosz tükörfordítása. Feltételezik, Oroszországnak érdekében áll az ukrán-magyar ellentét kiélezése, mivel profitálhatnak egy újabb, az ukrán egységet gyengítő konfliktusból.
Magyarország állásfoglalása a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatban nagy nemzetközi nyomást von maga után, ugyanis a jelenlegi helyzetben Magyarország visszavonja Ukrajna támogatását az európai fórumokon, amíg az nem hajlandó rendeleteiben figyelemmel lenni a magyar kisebbségre. A Kreml politikáját és az orosz befolyást erősen ellenző USA számára ez kedvezőtlen, mivel érdekük Ukrajna európai integrációja. A kérdésről tárgyalások folynak, mivel a konfliktus a gazdasági érdekellentét mellett rengeteg, az emberi jogokkal kapcsolatos jogsértés miatt folyó vitából áll.
Mennyit érez ebből egy kisember?
Mivel Kárpátalján nagy az etnikai keveredés, és sok a vegyesházasság, nem igazán találunk olyan családokat, amik legalább közvetetten ne rendelkeznének ukrán rokonsággal – vagy akár fordítva. Az egymás szomszédságában élő, egymásra rászoruló közösségek alapvetően békében élnek egymás mellett, a helybéli ukrán lakosok nem diszkriminálják a magyarokat származásuk vagy nyelvük miatt. A magyarok többségét tehát személyesen még nem érte atrocitás.
Aggodalomra ad okot azonban a média negatív, ellenséges hangvétele a magyarokról. Televíziós csatornákon közvetítenek a magyarok gyanús tetteit (is) bizonygató műsorokat, valamint megjelentek bizonyos posztok alatt a gyűlölködő megjegyzések a közösségi média felületein is. Probléma továbbá, hogy a média szolgáltatásain belül a „magyar kérdés” kevés támogatóra talált, nincsenek neves újságírók vagy nagy befolyású közszereplők, akik támogatnák a kisebbségi konfliktus minél hamarabbi elsimítását. Folyamatos nyomás alatt tartja még a kettős állampolgárság kérdése az itt élőket. A bevezetett szigorítások, a határon való erre irányuló ellenőrzések megnehezítik a mindennapi életet, a magyar nyelven való felszólalás büntetése nagyban akadályozza a fejlődésnek indult nemzeti-kisebbségi kulturális élet fejlődését és terjedését. A körülmények nehezedése miatt egyre több magyar fiatal költözik Magyarországra, a társadalom egyértelműen öregszik, csökken a jövőt építő közeg, fogyatkozik az értelmiség. A magyarokat – bár személyes támadás ukrán állampolgárok felől ritkán fordul elő – a kormány a megélhetés sokoldalú ellehetetlenítésével diszkriminálja.
Mi várható?
Mivel az orosz-ukrán konfliktus rendeződése a közeljövőben nem tűnik valószínűnek, a magyar-ukrán konfliktus megoldása kerül előtérbe. Amennyiben ez nem történik meg, mindkét oldalról nagyobb nyomás gyakorlása várható a másik fél felé. Ez a fajta „prés” Kárpátalja gazdasági összeroppanásához vezethet, a fellépő munkaerőhiány és az együttműködés hiánya miatt. Kérdés, hogy hogyan reagál Magyarország a nyugatról gyakorolt nyomásra, Ukrajna mennyire tartja még szem előtt az EU tagság fontosságát, és mennyire kompromisszumkész ennek érdekében.
Popovics Kinga