Az első öbölháború óta nem látott összefogás alakult ki a Közel-Keleten. Az Egyesült Államok vezetésével számos arab állam légihadjáratba kezdett az Iszlám Állam szíriai állásai ellen. Hosszú harcoknak néznek elébe a szövetségesek, kérdés, vajon egyben marad-e a szerteágazó érdekektől vezérelt országok koalíciója.
Negyvenhét, egyenként több mint egy tonnás Tomahawk cirkálórakéta nyitotta meg az Egyesült Államok és a vele szövetséges öt arab állam (Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyesült Arab Emirátusok, Katar és Jordánia) légi offenzíváját az Iszlám Állam szíriai állásai ellen, kiterjesztve az Irakban már folyamatban lévő hadműveleteket. Az elmúlt három nap légicsapásai jelentős élőerő veszteséget okoztak a elmúlt hónapokban hatalmas kiterjedést elért dzsihádista kvázi-államnak, beszámolók szerint több száz harcosuk veszett már oda. Ennél is jelentősebb fejlemény, hogy az utánpótlási vonalak megzavarásával, fegyverraktárak megsemmisítésével a koalíció értékes időt nyer az Iszlám Állam harcosai által szorongatott régiós szövetségeseinek, így az ostromlott kurdoknak és más sebezhető kisebbségeknek. A támadások másnapján az Iszlám Állam által ellenőrzött olajmezők is a csapások célpontjai között voltak, így megfosztva az ellenséget a harcok folytatásához és a kalifátus fenntartásához elengedhetetlen dollármillióktól. A hatékony fellépést bonyolítja, hogy a szíriai és iraki hadszínteret lehetetlen külön kezelni, hiszen az Iszlám Állam könnyedén mozgathatja erőit az iraki-szír határon keresztül, az mára legfeljebb csupán papíron (és a politikusok fejében) létezik. A mostani csapások ettől a stratégiai mélységtől fosztanák meg a reguláris hadsereggé fejlődött terrorszervezetet.
("Debütál a világ legmodernebb vadászgépe" - F22, f: www.thedailybeast.com)
A már így is igen „sokszínű” szövetségben két állam hiánya tűnik fel: Törökország és Irán. Törökország, miközben valószínűleg az erős amerikai nyomás hatására várhatóan be kell lépnie valamilyen korlátozott formában a koalícióba, egyelőre kivár, hiszen az Iszlám Állam bosszúja, a dzsihádista entitás korlátozott csapásmérő képessége miatt elsősorban a közvetlen harcokba eddig nem érintett északi szomszéd ellen fordulna. Másrészről a kurd tényező miatt is bonyolult számításokat kell Törökországnak elvégeznie, hiszen az Iszlám Állam visszaszorulása esetén a felfegyverzett szíriai és iraki kurdok északi testvéreik szeparatista törekvéseit segíthetik.
Az iráni legfelsőbb vezető, bár kizárta a közvetlen együttműködést az Egyesült Államokkal az Iszlám Állammal szemben, Irán így is megkerülhetetlen tényező a Szíria és Irak jelentős területeit uralma alatt tartó szervezettel szemben. Amerika ugyanazokkal az iraki szereplőkkel kénytelen együttműködni, a bagdadi, többségében síita kormánnyal és az iraki kurdokkal, mint akikkel Irán is szorosan kooperál és támogatást biztosít. Kínosabb kérdés, hogy a szíriai diktátor, Aszad állítása szerint az Egyesült Államok a szír kormánnyal egyeztetve hajtja végre légicsapásait. Az Egyesült Államok természetesen ezt nem ismerheti el, hiszen Aszadot okolja a polgárháború immáron több mint kétszázezer halálos áldozatáért, a vegyi fegyverek korábbi bevetéséről nem is beszélve. A közvetett egyeztetés (Iránon vagy a vele szövetséges iraki kormányon keresztül) viszont létszükséglet és Aszad üdvözölte is a szír területen végrehajtott „terrorellenes” légi hadjáratot és ami ennél fontosabb, nem igyekeznek lelőni a koalíciós harci gépeket.
("Elkezdődött" - Az első Iszlám Állam elleni Tomahawk rakéták egyike, f: www.cnn.com)
Az Iszlám Állam elleni szövetség azonban igen törékeny. A bonyolult, nagy területre kiterjedő konfliktusban szinte az összes szereplőt különböző érdekek vezérelnek. Az Iszlám Állam erőteljes visszaszorítása mindenkinek az érdeke, azonban meggyengülése (teljes megsemmisítése nem reális perspektíva) esetén újrarendeződnének a frontok. Nem mindegy, melyik csoportosulás nyomul be a Szíriában és Irakban felszabaduló területekre. Az Iránnal szövetséges szír kormányerők és a bagdadi kormány, a Szaúd-Arábiával szoros kapcsolatot ápoló szunnita felkelők, vagy az önálló államra vágyó és jelentősen megerősödött kurdok. Ahogy a törököknél láttuk hamar a „kisebbik gonosszá” válhat az Iszlám Állam egy vagy több régiós szereplő számításaiban.
Az Iszlám Állam meggyengítésének csupán első lépése az intenzív légi hadjárat, következő szakaszban a már harcoló szárazföldi erők támogatása következik, hiszen az elvesztett területeket vissza is kell foglalni, ehhez pedig bakancsok kellenek. Az Egyesült Államok már határozott a szíriai szunnita felkelők jelentős támogatásáról, így biztosak lehetünk benne, hogy bár az erőviszonyok továbbra is folyamatosan változnak majd, az Iszlám Állam meggyengülése még nem jelenti majd teljes fegyvernyugvást a háború sújtotta területeken, csupán reményt az egymással összefonódó konfliktusok politikai úton való megoldásra.
Csepregi Zsolt