Miközben a többségi Ukrajnáért zajló politikai versenyfutásban az Európai Uniónak áll a zászló, a donyecki és luganszki szakadár népköztársaságok november 2-án, pontosan egy héttel az ukrajnai parlamenti voksolást követően saját törvényhozást választottak maguknak. Január 1-jén pedig startol az Eurázsiai Gazdasági Unió, benne a három alapítóval (Oroszország, Belarusz és Kazahsztán), valamint egy új taggal – Örményországgal.

Vlagyimir Putyin számára az elmúlt években folyamatos kihívást jelentettek az orosz közel-külföld renitens államai, amelyek az orosz gazdasági kapcsolatok előnyeinek kiaknázása mellett nyugati partnerek felé is elkezdtek kacsingatni. Ezen államok közül némelyeket sikerült megtartani a moszkvai érdekszférában (például Belaruszt és Kazahsztánt), másokkal viszont teljesen elmérgesedett a helyzet (pl. Ukrajna és Grúzia esete). Mialatt a NATO és az EU égisze alatt a nyugati államok igyekeznek minél nagyobb szeletet kihasítani a posztszovjet tortából, Putyinnak a megfelelő válaszlépések kiötlése mellett folyamatosan kontrollálnia kell meglévő partnereit is, ami rengeteg pénzügyi és katonai erőforrást köt le.

Úgy tűnik, a NATO-EU tandem kelet-európai expanzióját Kelet-Ukrajnában tudja majd megállítani Moszkva, míg a Kaukázusban inkább egyfajta elkésett tűzoltásnak tekinthető az örmények beemelése a formálódó gazdasági együttműködésbe.

Ami Donyecket és Luganszkot illeti, a választásokról szóló riportokban jól látszódik, hogy a választókörzetek előtt hatalmas sorok kígyóztak, a megkérdezettek közül sokan 3-4 órát is utaztak a választások miatt. A sorok között ételosztás is zajlott, közben pedig hazafias (természetesen orosz nyelvű) koncertek szóltak a városok terein. A vasárnapi szavazás így egyszerre volt formalitás és népünnepély a kelet-ukrajnai oroszok számára. Mivel sem az EU, sem az EBESZ nem küldött megfigyelőket a választásokra (elkerülendő még a látszatát is annak, hogy a szavazás legitimitását esetleg elismernék), nehezen adható válasz arra a kérdésre, hogy mennyire volt önkéntes a részvétel, és vajon minden korrektül zajlott–e le a szavazókörökben.

("Szigorúan ellenőrzött választókörzetek"; f.: time.com)

Nem mintha az eredmény miatt Putyinnak aggódnia kéne. A hivatalos eredmény szerint a donyecki területen Zaharcsenko, a donyecki szakadárok vezetője 81%-os támogatottságra tett szert, pártja pedig 65%-kal végzett a pártlista élén.

A választásokat követően várhatóan tovább mélyül a szakadék a szakadár területek és Kijev, valamint Oroszország és az Európai Unió között. Az EU már be is jelentette, hogy újabb szankciók várnak Moszkvára, ha az eredményeket hivatalosan is elismeri. Emellett az Unió új külpolitikai vezetője, Federica Mogherini kijelentette, hogy a választások nemcsak törvénytelenek voltak, de szembementek a szeptemberi minszki megállapodásban foglaltakkal is, amikor is a nemzetközi közösség megegyezett a fegyverszünetről és a tárgyalások folytatásáról.

Az orosz elnök közben mossa kezeit, hiszen hivatalosan sem a katonai beavatkozáshoz, sem a szakadár erőket legitimálni kívánó választáshoz nincs köze. A szavazáson a két terület lakosságának közel 60%-a vett részt a becslések szerint, és mivel elsöprő többségük voksolt a szakadár vezetésre, Putyin várhatóan a továbbiakban ezekre az eredményekre is hivatkozni fog a területek hovatartozásával összefüggésben.

Az orosz Interfax hírügynökség több ízben is idézte Zaharcsenko győzelmi beszédét, amelyben az újdonsült donyecki vezető kijelentette, hogy ő a békére, boldogságra és az igazságra szavazott. A kérdés az, hogy kinek az igazságára gondolt – Putyinéra, aki a NATO keleti expanziójaként éli meg a Kijev részére a nyugat által nyújtott politikai támogatást, vagy a sajátjára, amely a történelmi Novorosszija felélesztéséről szól? 

Az ukrajnai fronton tehát meglehetősen vegyes Moszkva mérlege: megszerezték az irányítást a keleti megyékben, ahol immáron oroszbarát bábkormányok is alakulhatnak majd, ott van a kezükben a Krím, cserébe viszont a többségi Ukrajna minden korábbinál távolabb került Oroszországtól, a teljes orosz gazdaságot sújtó szankciókról nem is beszélve.

Oroszországnak természetesen továbbra sem kell a teljes elszigetelődéstől félnie, azonban az európai felvevőpiacok súlya az orosz külkereskedelmi mérlegben jelentősen csökkenhet, ha nem közelednek az álláspontok és a szankciók is érvényben maradnak. A kieső felvevőpiacokat részben pótolhatja majd az Eurázsiai Gazdasági Unió, amely lényegében az alapító trió vámuniójaként funkcionál jelenleg, és jövő év elejétől működik majd teljes értékű gazdasági unióként, immár Örményországgal kiegészülve.

("Egyenlőtlen erőviszonyok?" - az Eurázsiai Gazdasági Unió tagjai; f.: kremlin.ru)

Azzal az Örményországgal, amely 1988 óta területi vitában áll Hegyi-Karabah kapcsán Azerbajdzsánnal. Az intenzív nyugati kapcsolatokat fenntartó Grúzia és Azerbajdzsán mellett fokozatosan izolálódó országot eddig is az orosz kapcsolat tartotta a felszínen, ez a függőségi viszony pedig minden korábbinál erősebbé válhat a jövőben. Putyinnak mindenesetre szüksége van Jereván támogatására, hiszen a kaukázusi régióban Örményország jelenti az ellensúlyt a nyugati terjeszkedéssel szemben.

Az örmény csatlakozásról szóló végleges döntés október elején született meg, azonban vannak még tisztázatlan kérdések. Ezek legfontosabbika a hegyi-karabahi területek vámuniós státusza; félő, hogy az örmény katonai ellenőrzés alatt álló területek bevonása fegyveres konfliktushoz vezetne, ezért egyelőre nincs végleges döntés. Hasonló módon tisztázatlan az okkupált ukrajnai területek bevonása is: míg a Krím valószínűleg január 1-jétől az Eurázsiai Unió része lesz, a kelet-ukrajnai szakadár államok csatlakozása még várat magára (elsősorban azért, mert nem Oroszország területét képezik, tehát elvileg külön kell majd kérniük a csatlakozást).

Mindenesetre Putyin apró lépésekkel közeledik nagy geopolitikai álma, az orosz vezetésű eurázsiai gazdasági tömörülés megvalósítása felé. A kérdés az, hogy kinek lesz majd nagyobb sikere hosszú távon a posztszovjet térségben: az erőpolitikát felvonultató Eurázsiai Uniónak vagy a demokratikus átmenet égisze alatt keletre terjeszkedő nyugatnak?

Hámori Viktor

Ha tetszett a cikk, szavazz a DiploMacira a Goldenblog 2014 "Közélet" kategóriájában!