Múlt vasárnap megtörtén az, amire itt Európában sokan számítottak. Legalább is azok közül biztosan, akik követték az elmúlt pár év görög politikáját: a Sziriza radikális baloldali párt magabiztosan megnyerte az előrehozott választásokat. Alexisz Ciprasz egykorvolt kommunista diákvezér ráadásul a szélsőjobboldalinak mondott Független Görögök Pártjával koalíciót alkotva abszolút többséget szerzett a görög törvényhozásban. Merre indul tehát a Sziriza? Mi lesz a nemzetközi mentőöv visszafizetésével? És egyáltalán, mi lesz az EU-val?
A vasárnapi előrehozott választásokat megelőzően a legtöbb mértékadó felmérés a Szirizát 30-33 százalék, míg a kormánypárt Új Demokráciát 25-28 százalék közé várta. Utóbbi esetében ez az eredmény visszaigazolásra is került (27,8 százalék / 76 mandátum). A Sziriza viszont a maga 36,6 százalékával (149 mandátum) majdnem abszolút többséget szerzett a görög parlamentben. Aznap este tehát nagy győzelmet aratott a nemzetközi média által radikális baloldalinak titulált párt. Bár tény, az említett statisztikák fényében a helyi választók döntése nem okozott igazi meglepetést. Az eredmény kvázi papírforma volt. A következmények azonban korántsem lesznek azok.
("A győztes", f: www.theguardian.com)
Ahhoz, hogy érdemben elkezdjük megválaszolni a bevezetőben feltett kérdéseket, először szükség van az új görög kormány megismerésére. Alexisz Ciprasz miniszterelnök az alábbi politikusokat jelölte kabinetjének fontosabb posztjaira: Janisz Varufakisz (pénzügyminiszter, Sziriza), Nikosz Kociasz (külügyminiszter, Sziriza), Nikolaosz Kuntisz (EU ügyekért felelős miniszterhelyettes, Sziriza), Euklid Cakalotosz (nemzetközi pénzügyekért felelős miniszterhelyettes, Sziriza), Panajotisz Nikoludisz (átláthatóságért felelős miniszterhelyettes). A fenti személyek háttere a következő: Varufakisz az Egyesült Királyságban doktorált közgazdaságtanból, tanított az Egyesült Államokban és Ausztráliában, és évek óta meghatározó szereplője a görög közéletnek, állandó szereplője a nemzetközi médiának. Több könyvet, cikket, és egy évek óta rendkívüli népszerűségnek örvendő blogot vezet arról, hogy a nemzetközi mentőöv miért nem megoldás Görögország problémáira és, hogy helyette mire lenne szükség ahhoz, hogy az ország ismételten talpra álljon. Kociasz szintén doktor, politikatudományi diplomáját Németországban szerezte. Tanított a Harvardon és az Oxfordi Egyetemen. Elkötelezett híve az EU-nak, valamint nagy tisztelője – nem nagy meglepetésre – Németországnak. A görög katonai diktatúra idején kétszer is börtönbe került. Kuntisz ex-EP képviselő, aki brüsszeli mandátuma idején harcos EU-ellenes volt. Cakalotosz az elemzők szerint a Sziriza egyik gazdasági agya. A londoni neveltetésű, Oxford végzett athéni közgazdász professzor a párt másik pénzügyi stratégájához, Varufakiszhoz hasonlóan számolatlan cikk és jó néhány könyv szerzője a görög válsággal, annak okaival és megoldásával kapcsolatban. Nikoludisz pedig egy Egyesült Államokat megjárt jogász, akinek a szakterülete a korrupció, a pénzmosás és a szervezett bűnözés.
Mi következik ezekből, illetve abból, hogy a kabinet további tagjai között egyaránt megtalálhatóak EU-párti és EU-ellenes politikusok, valamint a megszokott jogász-közgazdász végzettek mellett emberjogi aktivisták és újságírók is? Leginkább talán az, hogy Ciprasz meglepően erős kormányt alakított, kiszolgálva mind a választók, mind az EU vezetőinek és a nemzetközi befektetőknek az elvárásait. Mindenki kapott valamit, amibe kapaszkodhat. De mi lesz, akkor a politikai irányvonal? A most látható tervek szerint a Sziriza: 1) Le akar ülni a trojkával (EU Bizottság, IMF, Európai Központi Bank) a mentőcsomag részleteinek újratárgyalásáról; 2) Fel akarja függeszteni a közigazgatási leépítéseket; 3) A minimálbér szintjét (legalább) vissza akarja emelni a válság előtti szintre; 4) 5 milliárd eurós munkahelyteremtő programot akar indítani a munkanélküliség csökkentésére; 5) Több válság óta bevezetett „büntetőadót” ki akar vezetni a rendszerből; 6) Számtalan intézkedést akar hozni a szegények megsegítésére (pl. élelmiszerjegyek osztása, fűtőolaj árának csökkentése).
Az előbb felsorolt intézkedések pénzügyi alapját részben a gazdagok és adócsalók elleni harc eredményeiből, részben pedig a nemzetközi hitelek részleges/teljes elhagyásából, valamint azok átütemezéséből kívánja elérni a Sziriza. A térséggel foglalkozó közgazdászok megosztottak a baloldali megoldási javaslattal kapcsolatban – leginkább azért, mert Cipraszék stratégiájában egyelőre a kiadási oldal sokkal kidolgozottabb, mint a bevételi –, de a lehetőségét nem zárják ki, hogy akár kivitelezhető lehet. Ezzel szemben az ország hitelezői és a nemzetközi befektetők nagyon negatívan látják a formálódó helyzetet. Persze ezt valahol hivatalból teszik. Ám tény, a Sziriza programjában még több a populista, alap nélküli ígéret, mint a valóságra lefordítható pont.
("Baloldali fordulat előtt Európa?", f: www.businessinsider.com.au)
Az azonban már így is látszik, hogy a hitelezőknek konstruktívnak kell lenniük, mert Ciprasz ragaszkodik az újratárgyaláshoz, függetlenül attól, hogy ettől egyelőre több uniós tagállam (Németország, Hollandia, Belgium, skandináv országok) és az EU vezetése mereven elzárkózik. Van viszont olyan ütőkártya az új athéni vezetés kezében, amivel kényszeríthető lesz a leülés; sőt, akár még valamiféle megállapodás kisajtolása is. Ez pedig nem más, mint az orosz-uniós viszony. Oroszország ugyanis az elmúlt napokban újfent felpörgette az ukrán eseményeket (egyes hírek szerint orosz csapatok harcolnak a kelet-ukrajnai szakadárok oldalán), ami odavezetett, hogy az EU újabb gazdasági szankciók kivetését helyezte kilátásba. Ehhez azonban Brüsszelnek szüksége lesz minden tagállam beleegyezésére. Beszédes fejlemény, hogy a legfrissebb oroszellenes uniós felhívás kiadásához, amiben az ukrán belügyekbe történő beavatkozás azonnali beszüntetésére hívják fel a tagállamok a Putyin rezsimet, nem kérték a frissen megválasztott görög miniszterelnök belegyezését. Nem véletlenül. Ciprasz és a Sziriza – ahogy Görögország mindig is – erősen oroszbarátnak tekinthető. Ez viszont nem indok arra, hogy a véleményétől eltekintsenek. Ezt állítólag Ciprasz már szóvá is tette az unió külügyi főbiztosának, illetve a Bizottság és a Tanács elnökének. A szankciók bevezetése tehát, főleg ezek fényében, lehetetlen lesz Görögország nélkül.
Ez azt eredményezheti, hogy: 1) Görögország minden oroszellenes uniós szankciót megvétóz, ezzel ellehetetlenítve az EU orosz politikáját; 2) Görögország cserébe támogatásáért, leül tárgyalni a nemzetközi mentőöv újragondolásáról, amiben komoly engedményeket kaphat. Ebben a történetben pedig a csavar, legalább is szerintem, hogy az első forgatókönyv esetén az EU (újból) nevetség tárgyává válik a nemzetközi politikai színtéren, amit nem engedhet meg magának. A második esetet viszont megint csak nem engedheti megtörténni, hiszen az unió szerte lavinát indíthat el. Az olyan a Szirizához hasonló radikális pártok, mint a francia Front National, a brit UKIP vagy a spanyol Podemos – akik könnyen lehet, hogy idén szintén meghatározó erővé válnak saját országaikban –, a jövőben saját követelések egész sorával állhatnak elő, alapul véve az athéni mintát. Az esetleges görög zsarolásnak ennek ellenére valószínűleg engedni kell. Főleg annak tudatában, hogyha nem, nemcsak az egységes oroszellenes fellépés és az unió nemzetközi megítélése kerülhet veszélybe, hanem az európai projekt jövője is, lévén, újratárgyalás nélkül Görögország akár ki is léphet az EU-ból.
Az EU vezető politikusai számára tehát ma a görög kérdés rendezése rossz és szörnyű forgatókönyveket tartogat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a kilátások az átlag európai polgárok és az EU, mint szervezet számára is negatívak lennének. Egyszerűen azért, mert az EU az elmúlt 15-20 évben lényegében megállt fejlődni, és láthatóan ötlete sincs arra, hogy hogyan tovább. Sem politikailag, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem sehogyan. Szükség van egy mindent felforgató (pozitív) változásra. Hogy ezt most elhozza-e a Sziriza vagy sem, nehéz megmondani. Az azonban lassan már tény, hogy Európa átalakulása múlt vasárnap végérvényesen elkezdődött.
Németh Áron Attila
